Mészáros András archívuma – Canva
Aki válaszol: Mészáros András filozófus, nyugalmazott egyetemi professzor
Karácsonyi emlékeim közül az egyik nosztalgikus, a másik kevésbé. Gyerekkoromban (ez a múlt század ötvenes éveit jelenti) a szüleim sokáig velem (később aztán a két öcsémmel is) a hagyományos forgatókönyv alapján játszották (játszatták) el a karácsonyestét. Délután át kellett vonulnunk az anyai nagyszüleimhez. Valamivel később az édesapám eljött értünk, elvezetett a ház előtt, és az ablakon keresztül láttuk, hogy égnek a gyertyák a valahogyan odakerült karácsonyfán. Amin az édesapánk is „meglepődött”. Bemehettünk, de a fát és az ajándékokat csak vacsora után lehetett szemügyre venni. Vagyis a szüleim megpróbálták a karácsony csodálatos voltát tovább éltetni.
Sok évvel később az Új Szó karácsonyi körkérdésére, hogy mit jelent nekem Jézus, azt válaszoltam, hogy Szókratész mellett az emberiség egyik – ha nem a legnagyobb – morális példaképe. Azé, aki életét áldozza az igazságért. Ezzel nagyon megbántottam a mélyen hívő édesanyámat, aki a hitet kérte számon rajtam, és nehezen tudtam neki elmagyarázni, hogy filozófiai háttérrel ez csaknem lehetetlen. Most már mást válaszolnék neki.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.