Gombos Norbert: „Óriási motiváció az olimpia”

Legutóbb az erős mezőnyű, rangos párizsi tornán (ATP World Tour Masters 1000) hívta fel magára a teniszvilág figyelmét, beverekedte magát a nyolcaddöntőbe. Előtte a nagy négyeken sem vallott szégyent, a US Openen a 2., a Roland Garros-n a 3. körig jutott. Párizsból hazatérve a pozsonyi torna következett volna, de nem indult el. Bármennyire sajnálta, hogy szurkolói, a hazai közönség nem láthatja, nem mert kockáztatni: „Már a Carreño Busta elleni nyolcaddöntő előtt éreztem a fáradtságot, fájt a bal térdem, fizioterapeutákhoz jártam, de a meccsekre figyeltem, s nem gondoltam a fájdalomra, a jövőre. A vereséget követően beláttam, a döntéseimet arra kell alapoznom, hogyan fogom magam érezni, ha hazaérek. Fáradt voltam, s nem akartam csalódást okozni az embereknek. Egyébként is, ez a torna csak akkor javított volna a ranglistás helyezésemen, ha döntős vagyok, s ez nem lett volna könnyű úgy, hogy nem éreztem magam teljesen rendben. Az edzőkkel megbeszélve inkább lemondtam a tornát, félve attól, hogy megsérülhetek, s veszélybe sodrom a jövő idényre való felkészülésemet.”

Akkor most egy kis pihenés következik?

Két és fél hetet pihenek, tenisz nélkül, ezt a családommal töltöm. Úgy tervezem, hogy a barátnőmmel elmegyünk a Magas-Tátrába vagy olyan helyre, ahol nem veszélyeztet a koronajárvány, egy kicsit túrázni. Kell a kikapcsolódás, kiszellőztetni a fejem, mert nehezek voltak az utóbbi hónapjaim, nehéz meccseket játszottam. Utána a Nemzeti Teniszközpontból is a Tátrába készülünk három hétre edzőtáborba, remélem, nem jön közbe semmi.

A november 9-én kiadott ATP-világranglistán a 88. helyre ugrottál, ennél jobb (80.) csak 2017-ben voltál. Össze lehet hasonlítani a két idényt?

A 2017-es előtti évben sérült voltam, a térdműtétem miatt fél évet nem játszhattam. A 2016-os év végén már jól ment a játék, a 130. helyen fejeztem be a szezont. Mivel januártól szeptemberig nem indultam, nem szereztem pontokat, a következő években ezeket megvédeni se kellett, így könnyebb volt bejutni a 80. helyre, főleg úgy, hogy challenger tornákon rajtoltam. Az idén viszont elindulhattam a rangosabbakon, a nagy négyek közül háromban főtáblán játszottam, a negyediket, Wimbledont pedig lemondták. Részt vehettem az ATP-viadalokon, februárban Madridban a negyeddöntőben kaptam ki Monfilstól, ötször tornáztam fel magam a főtáblára, Grand Slameket játszottam, legutóbb Párizsban Masters-tornán jutottam nyolcaddöntőbe. Erős ellenfelekkel szemben értem el jó eredményeket, így ez az év sokkal jobb, mint a 2017-es.

Az, hogy erős ellenfelekkel játszol, önbizalmat ad, s ha netán legyőzöd őket, elhiszed, hogy képes vagy velük lépést tartani?

Sokat segített nekem a járvány miatti kihagyást követő újrakezdésnél, hogy a US Open előtt bekerültem Cincinnatiben a selejtezőbe, s ott megvertem két ellenfelet az első százból, bejutottam a főtáblára. Megbizonyosodtam, hogy ezeket is le tudom győzni, s ez önbizalmat adott.

Mindig is szorgalmas és fegyelmezett játékos voltál. Mi hát az a változás, aminek ezek az eredmények köszönhetők?

A járvány miatti karantén idején a kondiedzőm, Olasz Dávid elküldte neten, hogy mit csináljak otthon, mennyit fussak, milyen gyakorlatokat végezzek. Ez segített, hogy jól érezzem magam a tornák újraindulásakor. Játszottam a hazai szövetség által rendezett itthoni tornákon, sokszor fiatalabb játékosokkal, s ez figyelmeztetett, hogy jobban kell koncentrálnom a saját játékomra, főleg mentálisan. Mindig perfekcionista voltam, azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, s ha nem ment, ideges lettem, most meg ilyenkor még jobban odafigyelek, mit változtathatok a játékomon, hogy az hatékony legyen. Mentálisan az segített, hogy más szemszögből látom a játékot.

Első hallásra ellentmondásnak tűnik, hogy azzal lettél sikeresebb, hogy lazább lettél, de jobban belegondolva nagyon is logikus.

Így van. Ha nem sikerült az első szett, begörcsöltem, és minél jobban akartam, annál kevésbé ment a játék. Most nem pánikolok, ha elveszítem az első játszmát, még jobban odafigyelek, küzdök minden labdáért, hiszen bármikor meg lehet fordítani a meccset.

Nekem a Carreño Busta elleni szoros első játszmában feltűnt, hogy jobb lett az adogatásod, pontosabbak, talán keményebbek az ütéseid.

A javulás edzőmnek, Tibor Tóthnak is köszönhető, aki rengeteg tapasztalatot szerzett nagy tornákon. Dominik Hrbatýt, az ukrán Sztahovszkijt és Marcsenkót, is ő edzette. Újból kezdte tanítani nekem a szervát, sokat dolgoztunk azon, hogy jobb legyen, én meg hallgattam rá. Azt nem mondanám, hogy erősebbek az ütéseim, viszont eddig az volt a probléma, hogy nagyon gyorsak voltak, ezért sokat hibáztam. Azon dolgoztunk, hogy ugyanazzal az erővel és a gyors játékommal jobban tudjam kontrollálni a labdákat, hogy pontosabbak legyenek. Sok ellenfél nem szereti a gyors játékomat, de ha az nem pontos, kihasználhatja ellenem. Mindemellett van még min javítani, és ha sikerül, még eredményesebb lehetek.

A 2021-es idény, amelyben olimpia is lesz (talán?), Ausztráliában kezdődik. Melbourne előtt mást is tervezel?

A programot nem ismerem, a pontos tornanaptár még nem jelent meg. Általában Ausztráliában kezdünk, most viszont odaérkezés után mindenkit két hét karantén vár, így nem tudni, hogy december közepén kell-e indulni, vagy karácsony után. A felkészülésen ez azonban nem változtat, a kondiedzőmmel a Tátrában odafigyelünk, hogy minél jobb legyen az erőnlétem, utána pedig Pozsonyban játékosedzéssel folytatom.

Ki kísér Ausztráliába? Tóth vagy Olasz?

Szeretném, ha mindketten velem jönnének. Meglátjuk, milyen lesz a helyzet, mert a karácsonyt mindenki szeretné a családdal tölteni.

Furcsa év volt az idei a koronajárvány miatt, számodra azonban sikeres is, bár nehéz az összehasonlítás: nem lehet tudni, jobb vagy rosszabb lett volna, ha nincs ez az őrület.

Ez már nem is fog kiderülni. Az idény eleje jól indult, éreztem, hogy jó a formám. Csalódott voltam, hogy pont ekkor jött a korona, nem tudtam, mikor fogunk újra játszani, hogy lesznek-e tornák. Ennek ellenére jó lett a folytatás: az volt a nagy célom, hogy visszajussak az első százba, és ez sikerült.

Mindenkit feldob, ha „beindul az üzlet”, jönnek a sikerek. Ez nyilván szárnyakat ad…

Persze! Az, hogy visszakerültem a százba, és megmutattam, hogy képes vagyok játszani a legjobbakkal, óriási motiváció. És még nagyobb, hogy rettentően szeretnék szerepelni a jövő évi tokiói olimpián. A másik, hogy bejussak az első ötvenbe. Motiváció tehát van, nem is kicsi. Mindent megteszek, keményen dolgozom, hogy jobb legyek, és eredményes a nagy tornákon.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 50. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene