Ezt már kibírjuk

Veres István

Aki eddig nem őrült meg idén, az már év végéig sem fog, hallottam egy kedves ismerőstől, aki az utóbbi időben egyre többször kedvetlen.

Szereti az ünneplést, a karácsonyt, a családi összejöveteleket, és most, hogy egyre biztosabbnak tűnik, a karácsonyt is a korona árnyékában leszünk kénytelenek tölteni, hatalmába keríti néha a szomorúság. Aztán összeszedi magát, és azt mondja: csak azért is kibírjuk, és csak azért is fogunk ünnepelni, nem csak a karácsonyt, mást is! Megoldjuk! Meg azt is mesélte nevetve, hogy a múltkor nézett egy filmet a tévében, és „képzeld, egyszer csak elkezdtem haragudni a szereplőkre, hogy miért nincs semelyiken maszk, milyen felelőtlen társaság! Közben ez egy tízéves film.”

Nincs még vége az évnek, biztosan elszórakoztat néhány műsorszámmal, azt viszont már most leszögezhetjük, hogy ilyen még nem volt. Hogy nem mehettünk, ahová akartunk, vagy ha mehettünk is, nem akármikor. Határokon át, vagy csak épp a legközelebbi boltba. Harminc évvel ezelőtt, 1990-ben gondolhattunk hasonlót, hogy na, most aztán olyan évünk van, amilyen jó rég nem volt. Valaki nem is emlékezett rá, milyen jó rég, mint ahogy az én korosztályomnak is csak fekete-fehér emlékei vannak 1990 előttről. Az új helyzetnek pedig mindig vannak nyertesei és vesztesei. Az is lehet, hogy aki idén vesztesnek érzi magát, jövő ilyenkor már nem annak fogja, és fordítva. Hol dől ez el? Van beleszólásunk?

Az elmúlt másfél hét első számú híre, hogy új elnöke lesz Amerikának. Talán a legmeglepőbb adat, hogy soha még ennyien nem szavaztak az USA polgárai közül, pedig a járvány őket sem kímélte, vagy hogy pontosak legyünk, mi el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az első hullám idején például New Yorkban élni. Az amerikai választás egyik üzenete mindenképpen az, hogy az amerikaiak elhitték, van beleszólásuk. A másik meg, hogy a Trump-korszaknak vége. Utódja, Joe Biden és a leendő alelnöke, Kamala Harris nyilatkozatai pedig máris jelzik, hogy egy más típusú kommunikációt várhatunk a következő években a Fehér Házból. Persze el lehet vitatkozni azon, hogy a republikánusok vagy a demokraták vezette Amerika viszi-e előbbre vagy hátrébb az USA-t, illetve Európát, a Közel-Keletet meg a világot. Sok könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre, ami viszont a laikusokra is hatással van, az az elnök személye, ő lesz ugyanis a következő évek során Amerika arca. Aki azt mondja, ez őt nem érinti, téved. A figyelem középpontjában levő ember ugyanis, legyen politikus, színész vagy sportoló, saját jellemével és viselkedésével is hatást gyakorol a többi emberre. Az eddigiek alapján úgy tűnik, a Fehér Házból nem csak Biden, hanem alelnöke is a figyelem középpontjában lesz, minden eddigi alelnökénél jobban. Kamala Harris többszörösen kisebbségi, hiszen bevándorló szülőktől származik, színes bőrű és nő. Már első beszédében azt mondta, bár ő az első ilyen alelnöke az USA-nak, biztosan nem az utolsó, mert azok a kislányok, akik őt most a tévében nézik, látni fogják, hogy ilyesmi is sikerülhet. Sokan csak legyintenek: ügyes és egyszerű reklámfogás. Ám ha ez tényleg csak ennyi, és tényleg csak szavazatszerzésre jó, akkor Trump vagy a felesége is mondhattak volna hasonlókat az elmúlt négy év során. Csak hát nem mondtak. Annyiban talán kiegyezhetünk, hogy a politikai garnitúrák cserélődése általában jót tesz a kínálatnak, bárhol.

Biztosan vannak a Kedves Olvasók közt, akik ezeket a sorokat már november 16-án olvassák. A 17-i államünnep miatt mi is belehúztunk kicsit, hogy már hétfőn megjelenjünk. Mit lehetne mondani a bársonyos forradalom 31. évfordulója kapcsán? Úgy tűnik, a hazai igazságszolgáltatás és rendőrség is rendszerváltását éli. Csak kapkodjuk a fejünket, mennyi bíró, ügyész és magas rangú rendőrtiszt kerül őrizetbe, olyan személyek, akik az elmúlt tizenöt év során nem csak érinthetetlenek voltak, de közvetlen ráhatásuk volt bizonyos folyamatokra. Ezt vajon minek köszönhetjük? A járványnak? Vagy a politikai garnitúra cseréjének? Részben talán a demokráciának is, meg magunknak, hogy elhisszük: van értelme elmenni szavazni, még ha nem is mindig minden úgy alakul, ahogy mi elképzeljük.

A járvánnyal kapcsolatos korlátozások egyik pozitív hozadéka lehet, hogy idén talán sikerül rohanás helyett tényleges testi-lelki rákészüléssel várni az ünnepeket, és tényleg akad majd egy órácska időnk, hogy valamelyik családtagunkkal, rokonunkkal vagy barátunkkal rendesen, ráérősen elbeszélgessünk. Ha telefonon, akkor telefonon. Közben persze vigyázzunk magunkra, és ne aggodalmaskodjunk olyasmin, amire nincs ráhatásunk. Ezt már kibírjuk.

 

---------------------------

 

De a Mikulás valójában a gázos volt. Hiszem, hogy dió- és mandulaszag van. Pedig gázszag volt. Nemsokára advent első VASÁRNAPja lesz, mondták és hitték.

Günter Grass: A bádogdob

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 47. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?