Dodika bácsi

temeto

Dodika bácsi – így nevezte mindenki, becézve. Legény volt a talpán, pedig elérte már a nyugdíjkorhatárt, ha ugyan nem lépte át.

Jómaga sem tudta, mi szél hozta a faluba, vén leltári darab volt, beletartozott a lakosság létszámába. Hogy miből és hogyan élt, nem tudta senki. De kit érdekelt a múltja. Nem ártott senkinek, hacsak nem saját magának, mert amit nagyon szeretett, az az ital volt, minden formájában és mennyiségben. Amit nem utált, de nem is kedvelt: a munkaviszony. Állítása szerint ledolgozta már a maga részét, és megette a kenyere javát. Nem volt haragosa, sem irigye, de ki is irigyelte volna, hiszen nem volt se kutyája, se macskája. Nyomorult kis nyugdíját alkalmi munkákkal egészítette ki. Elvállalt mindent, amire futotta ereje és kicsike tudása. Jobb szerette a rövid időt igénylő munkát, az azonnali bért, amit az átvétel után igyekezett a vendéglátó üzemek dolgozóinál beváltani. Egy időben elkezdett a temetőben segédkezni a sírgödrök ásásánál, majd úgy rászokott, hogy ő lett a helybeli sírásó. A nagyobb bevétel ugyan növelte az alkoholfogyasztását, de így sem lett agresszívabb.

Egy zimankós, hamar sötétedő őszi napon, halottak napja táján hazafelé tartva a temető mellett megcsúszott. Ebben nemcsak az alkoholnak volt szerepe, hanem az erre az időszakra jellemző síkos járdának is. A temető árkában kötött ki. Nem vette tragikusan, pihenőnek tartotta, és el is aludt.

Az ébredés pillanatában nem is tudta, hol van, de hamarosan rádöbbent, hogy a temetőárokban. Amint meresztgeti a szemét a mécsek által gyéren megvilágított temetőben, ni csak, egy álló női alak. Ki ne ijedt volna meg? Azonnal kijózanodott. És úgy már felismerte Zsófikát, a vénkisasszonyt, aki mióta teljesen egyedül maradt, gyakran és hosszan időzött elhunytjai sírjánál. No, most már lesz, aki fölsegíti a földről. Összeszedve minden erejét, megszólította a hölgyet. Most meg azt kerülgette a szívszélhűdés az elhagyott temetőben. Egy férfihang szólt lentről, talán a föld alól! Remegő testtel, el-elcsukló hangon kérdezi, ki az. Dodika udvariasan bemutatkozik a remegő hölgynek, és kéri, segítse felállni, mert a halottak, akiket ő temetett ide, húzzák lefelé. Zsófika megkönnyebbült, hogy nem valami szellemmel van dolga, hanem a jól ismert sírásóval, így hamar talpra segítette, és összekapaszkodva elindultak hazafelé. De remegtek ám mind a ketten, egyikük az átélt borzalomtól, másikuk átfagyva a hideg nyoszolyától.

Puss Rudolf, Somorja

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?