A szörnyetegvédelemről

Rémületben tartani a mit sem sejtő, szófogadó állampolgárt. Meglátjátok, jön a globális felmelegedés, oszt nektek annyi. Mi meg reszketünk és félünk. Minden kívánságodat teljesítjük, kegyelmes nagyuram, csak mentsél meg a csúf jövőtől! No azé! Oszt nekem rendesen szelektáljatok meg takarékoskodjatok mindennel! Úgy lesz, kegyelmes uram! Persze, mikor a kegyelmes urunk elfordul, mi tovább szemetelünk és pazarolunk.

A valamikori paraszti világban nem ismerték a hulladék fogalmát. Igyekeztek minden nyersanyagforrást hasznosítani. Ma a szemét és a hulladék gyártása, forgalmazása, összegyűjtése, szelektálása, újrahasznosítása és az újrahasznosított szemét bekapcsolása a mókuskerékbe óriási üzlet. És ebből a mókuskerékből nincs kiút. Régen a szemetesek a társadalmi ranglétra alján csücsültek, ma elismert társadalmi pozíciót töltenek be, mert az ő munkájuk nélkül belefulladnánk a saját szemetünkbe. Nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint az újságírók meg a parasztok együttvéve. Híradókban látni, mikor valamelyik nagyvárosban sztrájkba lépnek, megbénul az élet. A régi paraszti világot összehasonlítva a maival, talán azt lehet mondani, a régiek a trágyából is pénzt tudtak csinálni, mi meg a pénzből is csak trágyát tudunk. A szemét valóságos iparág, minden velejárójával.

Természetesen én is úgy tartom, hogy gondozott környezetben kellemesebb az élet. Tartsuk tisztán városainkat, falvainkat, erdeinket, mezeinket, szántóföldjeinket, udvarainkat, lakásainkat, szobáinkat, ágyainkat, éjjelitáljainkat, de ne vigyük túlzásba! Ne keltsünk hisztériát! Sajnálatos módon azt tapasztalom, hogy a takarítás, a környezet rendben tartása néhány embernél krónikus rögeszmévé növi ki magát. Nyaranta a legnagyobb szárazság közepette is rohangálnak fűnyíróikkal, és nyesegetik a kétcentis füvet. Ezzel többet ártanak, mint használnak, mert nemcsak hogy fölöslegesen égetik az üzemanyagot, de hanghatással is szennyezik környezetüket, és önmaguk egészségét is rongálják, mert ezek a fűnyesegető masinák vibrációt generálnak, ami nem azonos a jakuzzik jótékony hatású pezsgő buborékaival.

Mára a hulladék zömét a műanyagok teszik ki. Ha jól emlékszem, először a zacskós tejnél bukkantak fel, de mivel erre a célra nem voltak alkalmasak, hamar abbahagyták a gyártásukat. Másodszor a munkahelyen találkoztam velük. A solvinás- (kézmosó paszta) dobozok formájában. Valódi csodának számítottak. Miután a műhelyben sokan voltunk faluról, úgy gondoltuk, hogy ezek a dobozok majd jók lesznek palántanevelésre. Valóságos közelharc indult meg értük. Szemetesedényekben kotorásztunk, hátha találunk egy-két eldobott példányt. A solvinásdobozok után nagy csend lett. Igazi vihar előtti csend, és akkor egy varázsütésre mindent elöntött a műanyag. Ma már rengeteg dolog készül műanyagból. Használati cikkek, gépek és berendezések alkatrészei, csomagoló- és tárolóanyagok, de a szemétre kerülő műanyaghulladék talán leglátványosabb és legnagyobb mennyiségben előforduló képviselője vitán felül a műanyaghulladék királya, a műanyag flakon. Tudom is, hogy miért van belőle annyi, mert túl sok ásványvizet meg csucsubort flatykolunk. Sokan példát vehetnének az űrhajósokról, akik a saját vizeletüket isszák, mert ők nem vihetnek fel az űrbe annyi ásványvizet, hogy hónapokon keresztül kitartson nekik. Ahhoz, hogy hatékonyan visszaszoríthassuk a műanyagszemetet, a Földön is meg kellene honosítani azt a technológiát, melyet az űrhajósok használnak, mert persze ők sem annyira buták, hogy natúr igyák a vizeletüket, előbb megtisztítják. Ez lehetne a megoldás, csak kérdés, hogy mit szólnának hozzá a szemeteslobbik meg a szemétügyi miniszter úr. Attól tartok, nem örülnének az ötletemnek.

Egyelőre abbahagyom, mert fát kell hasogatnom, de hamarosan folytatni fogom a témát. A következő írásomban a globális felmelegedés megállításának lehetőségét fogom felvázolni. Már most jegyeztessék elő az újságot postai kézbesítőiknél vagy újságárusuknál! Következő írásom még több bölcsességet, váratlan összefüggéstelenséget és iszonyatos melléfogásokat fog tartalmazni. Ahogy a szlogenem hirdeti, aki lemarad, az felmarad, aki kimarad, az megmarad!

Plavec Gyula, Vilke