Néhány éve Magyar utazók sorozatunkban sorra vettük azokat a magyarokat, akik bejárták és felfedezték a világot.
Veres István akkor arról is írt, aki elhozta Indiát a magyaroknak.
Miután a 20. század elején az emberek szeme kinyílt a világra, rengeteg tévhit keringett az egzotikus országokról. Hallomásból és felületes információkból építkező cikkekből akkor sem volt hiány. A felesége neve alatt kiadott népszerű életrajzi lektűrben, a Bengáli tűzben Germanus Gyula sokszor az iszlámbarát megfigyelő szemszögéből láttatta a hinduk életmódját, szokásait, helyenként nem fukarkodva az olyan jelzőkkel, mint az elmaradott, sötét, babonás. Baktay Ervin nem elégedett meg azzal, hogy megnézze, ami Indiában történik, részben maga is hinduvá vált, a jógát élete végéig gyakorolta, felesége is hindu volt. A kasztrendszert, a vallási fanatizmust és India nyugati szemmel rémisztőnek ható jelenségeit vallási és társadalmi összefüggéseiben, több ezer éves működésük tükrében mutatta be, előtérbe helyezve a hindu szellemiség eszményét.
Az ind felfogás nem vezet tétlenségre: csak azt a tevékenységet szünteti meg, amelyet mi, nyugatiak, úgy látszik, egyedüli tevékenységnek tartottunk az anyagi, elkönyvelhető, eredményt hozó, érdekektől szított, mindig valami vagy valaki ellen irányuló tevékenységet.
Bengálban megismerkedett Rabindranath Tagore költővel és egyetemszervezővel. Az új India politikai mozgalmának vezéralakja, Mahátma Gandhi szintén ismerőse volt. Művei ma is érvényes és szórakoztató darabjai az útirajz-irodalomnak és a Kelet-kutatásnak.
Aki kíváncsi Baktay Ervin kalandos életére, alább olvashat róla.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.