A búzafajták jellemzői a földrajzi területek alapján

A búza szinte minden éghajlati viszonyhoz képes igazodni, a nemesítések pedig arra irányulnak, hogy az adott körülmények közt a legjobbat tudja magából kihozni a növény. Az egyes fajták négy nagy ökotípusba sorolhatók.

Az első ilyenek a humid éghajlatú búzák, amelyek helytállnak a csapadékosabb, hűvösebb éghajlatú területeken is, de kevésbé télállóak. Bőtermők, a szemek nagyok és lisztesek, széles levélzetűek és hosszú kalászúak, növekedésük, bokrosodásuk erőteljes.

A sztyeppe típusú búzákat további 5 alcsoportba lehet sorolni. Az elsőbe tartoznak a nyugat-európai őszi búzák, amelyeket főként Németországban, Angliában, Belgiumban, Svédországban és Dániában termesztenek. Közös jellemzőjük, hogy nem melegigényesek, bőséges csapadékot és páratartalmat és hosszú nappali megvilágítást igényelnek. Ezerszem-tömegük nagy, sütőipari minőségük azonban gyenge. Erőteljes fejlődésűek, jó a bokrosodóképességük, széles levelet és vastag szárat, nagy kalászt fejlesztenek, termőképességük magas. Ezeknél kevésbé hidegtűrők a mediterrán őszi búzák, melyeket főleg Franciaországban, és például Algériában termesztenek. Japánban, Kelet-Kínában és Koreában a kelet-ázsiai búzákat vetik, amelyek jellemzője a melegigényesség, rövid tenyészidő, alacsony szár, kis ezerszem-tömeg. A balti államokban, Oroszországban és például Lengyelországban is a közép-európai őszi búza jellemző, de nem ritka Németország keleti részén sem. Ezeknél jobb hidegtűrő és télálló képesség, de jó a szárazságtűrő képességük is. Az észak-, nyugat- és közép-európai tavaszi búzák vékony, alacsony szalmát növesztenek, kis ezerszem-tömegűek, melegigényük alacsony.

A harmadik nagy csoportot a nagy szárazságtűrő képességű, alacsony vagy közepes magasságú, merev és viaszos szárú és levélzetű, durva kalászú sivatagi és félsivatagi búzák alkotják. Nagyon gyorsan fejlődnek és korán érnek, és nagyon jól tudják értékesíteni a rövid időszakban lehulló csapadékot. A magas hegyvidékek humid éghajlatú búzáinak velük szemben nagy a vízigénye, a hűvösebb éghajlatot kedvelik. Vitathatatlan előnyük, hogy a gombás megbetegedésekkel szemben ellenállóak.

(cz)