Kotlebát szabadságvesztésre ítélte a bíróság

Azt, hogy a per utolsó napja nem lesz sétagalopp, már az előző tárgyalási nap végén sejteni lehetett. Kotleba ügyvédje, Peter Kupka ugyanis bejelentette, két órán át szándékozik beszélni, a ĽSNS elnöke pedig három órás beszédet akart tartani az utolsó szó jogán. Kotleba beszédéből végül a bíróság türelmét feszegető maraton lett.

Fűkaszálás, útépítés

Kupka záróbeszédét a jogászcsapat másik két tagjának záróbeszédére kötötte, és kijelentette: Kotlebát nem logikus faszisztának és neonácinak nevezni, hiszen az 1488 eurós utalványokkal egészségkárosultak családjait támogatta – márpedig az említett két ideológia elnyomja ezeket az embereket. Az ügyvéd végül valóban mintegy két órán át beszélt, mondandója azonban egyértelműen jelezte a védelem taktikáját, az időhúzást. Kupka ugyanis záróbeszéd gyanánt arról beszélt, hogyan teljesített Kotleba Besztercebánya megye élén – belefoglalva például, hány kilométernyi út felújítását rendelte meg, vagy hány négyzetkilométernyi füvet kaszáltak le az utak mentén. De belefogott egy termékfelsorolásba is, amelyeket 14 euró 88 centért lehet megvásárolni – mondván, az 1488-as szám itt nem problémás és nem is szokatlan, - és felolvasta Kotleba pártjának alapszabályát is. Mintegy két óra után Ružena Sabová, az ügyben eljáró bíró félbeszakította Kupkát mondván, eltér a tárgytól.

A három pénzeszsák

Ezután Marian Kotleba következett. A politikus segédeszközökkel érkezett a tárgyalásra, de ezek használatát Sabová nem engedélyezte neki. Kotleba azonban nem igazán tartotta be a tiltást. Maratoni hosszúságú beszédének egy pontján például pénzzel teli zsákokat vett elő, az egyikben 14 euró, a másikban 88 euró, a harmadikban 1488 euró volt, egyeurósokban. „Biztosíthatom önöket, hogy nem pottyan ki a zsákokból egyetlen horogkereszt sem, ha ezt a pénzt kiönteném ide” - jelentette ki.

Kotleba beszéde során egyéb segédeszközöket is alkalmazott: plakátokat, rendszámokat mutogatott, melyeken szerepelt 14, a 88, vagy ezek kombinációja, de bemutatott brossúrákat és állami szerződéseket is. Aztán arról kezdett beszélni, hogy pártja sokkal jobban törődik az egészségkárosultakkal, mint a „liberálisok”.

Záróbeszédében folyamatosan eltért a tárgytól: hosszasan beszélt például pártja törvényalkotási kezdeményezéseiről. Ružena Sabová először végül három óra elteltével szakította félbe a politikust, épp, mikor pártja törvényjavaslatait olvasta fel. A bírónő felszólította Kotlebát, hogy ne akadályozza a tárgyalás menetét azzal, hogy az üggyel nem összefüggő dolgokat olvas fel, ám a pártelnök ellenkezett, mondván, ezzel megsértik a jogait. Sabová ezért 500 eurós pénzbüntetést szabott ki rá, majd felhívta a figyelmet, hogy a bírósággal szembeni tiszteletlenségért akár börtönbüntetés is kiszabható.

Időhúzás mesterfokon

A ĽSNS politikusát azonban ez nem hatotta meg különösebben: parlamenti felszólalásait kezdte el összegezni a bíróság előtt azt bizonyítandó, hogy megnyilvánulásai mindig a demokratikus kereteken belül maradtak. Később a tanúk vallomásait olvasta fel, itt-ott kommentálva azokat, majd a bizonyítási eljárásban részt vevő szakértők szakvéleményét kezdte el aprólékosan boncolgatni. A szakértőket közben meglehetősen éles szavakkal illette: Jakub Drábik történészt például dilettánsnak nevezte, aki középiskolás szintű kérdésekre sem tudott válaszolni.

Saját politikusait azonban dicsérte. A rasszista uszításért jogerősen elítélt Milan Mazureket például a totális demokrácia példájának nevezte, mert a ĽSNS listájának utolsó helyéről karikázta be magát a parlamentbe. Ondrej Ďuricról, pártjának szóvivőjéről, a Fehér Ellenállás (Biely odpor) neonáci zenekar exénekesről pedig azt mondta, 2004-ben és 2006-ban is sikeres biztonsági átvilágításon vett részt, és a tanúsítványai miatt nem lehet neonáci.

Kotleba este hat előtt a tárgyalás elnapolására kérte a birónőt, ám Ružena Sabová nem tett eleget a kérésének. A pártvezér ekkor már hét órája beszélt, és folytatta az eljárásbeli hibákkal, ám ekkor már sokszor ismételte magát, és nem tudta felvenni a fonalat. A tárgyalási nap itt már egyfajta türelemjátékra emlékeztetett.

Szabadságvesztés Kotlebának

A ĽSNS pártvezetője beszéde végén, az utolsó szó jogán keményen támadta Ružena Sabová bírónőt, elfogultságra panaszkodott, és megismételte, amit az egész tárgyalás során hangoztatott, szerinte ugyanis csorbították a jogait. Azzal vádolta Sabovát, hogy befolyásolta őt a sajtó – különböző cikkeket kezdett felolvasni azt bizonyítandó, hogy Sabovának nyomás alatt kell ítéletet hoznia.

A bírónő végül nagyjából fél nyolckor vetett véget Kotleba beszédének, majd nem sokkal később ítéletet hirdetett: Marian Kotlebát bűnösnek találta alapvető emberi jogokat elnyomó mozgalmak támogatásában és propagálásában – ezért négy év és négy hónap szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, az ügy fellebbezés esetén a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik.

Az ítélet nem azt jelenti, hogy Kotleba azonnal börtönbe is vonul, abban az esetben azonban, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyja az ítéletet, rács mögé kerül, elveszti képviselői mandátumát, és mivel szándékos bűncselekményről van szó, nem is indulhat többé a választásokon. Sabová az eredetinél szigorúbb paragrafus szerint ítélte meg az ügyet: a bíróság számára döntő volt, hogy Kotleba a tettét magas funkcióban követte el, ráadásul nyilvánosan, több mint 300 ember előtt. A bírónő rámutatott arra is, hogy Kotleba nem mondott igazat: a pénzösszeget ő személyesen adta a rászorulóknak az ajándékozási szerződés alapján, és nem a pártja gyűjtéséből származott a pénz.