Varkocs – A tiltott hangszer

Varkocs

Huligán folk. Ezt a műfaji megjelölést találták maguknak a somorjai Varkocs tagjai, akik – legalább is a fiúk – mindannyian metált játszottak, mielőtt időutazásra indultak volna a régmúltba. Ők nem őrzik a népi hagyományt, hanem élővé teszik. Kifejezetten vagány hozzáállás ez, ráadásul nyelvi gátlásaik sincsenek: magyarul, szlovákul, ruténül, bolgárul éneklik azokat a több száz éves dalokat, amelyekben a doromb dominál.

Elsősorban ennek a hangszernek a népszerűsítését tűzték ki célul. Másfél éve alakultak, ismertségük meredeken ível felfelé. Ez nemcsak a youTube-os nézettség alapján egyértelmű, hanem abból is látszik, hogy a járvány dacára idén három hónap alatt több fellépésük volt, mint tavaly összesen. Mégis úgy döntöttek, hogy 2020-ban már nem koncerteznek.  

A Varkocsnak volt egy előzményzenekara is, a Nomaad, amely Kínában is fellépett, és amelyet szintén Turtev Erik alapított, miután felfedezte magának a dorombot. „Egy dorombra épülő együttest álmodtam meg, hogy feldolgozzuk a még megmaradt archaikus dorombos népdalokat, illetve olyan muzsikákat, amik a maguk idejében tiltottak voltak, elfelejtődtek, és ma már csak részletekben fellelhetők. A népzenészek sem nagyon ismerik ezeket. Sőt, félretájékoztatás is folyik, például egy egyetemen azt tanítják, hogy a doromb afrikai eredetű, miközben Afrikában soha nem is ismerték, ott más, hasonló hangszerek voltak. A doromb Pápua Új-Guineából, illetve Mikronéziából származik, ezt máig nem tudják eldönteni. A legősibb darabok bambuszból készültek, még korábban pedig két szájhoz tartott csontot ütöttek össze. A vaskeretes forma Közép-Ázsiában jelent meg először. Tehát különböző népek egymástól függetlenül is felfedezték. Azt a tévhitet is szeretnénk eloszlatni, hogy a doromb  primitív hangszer. A középkorban még klasszikus zeneművekben is használták” – meséli Erik, aki szerint a dorombot pár perc gyakorlás után bárki meg tudja szólaltatni. A titok a stílusban, a ritmizálásban van, ez az, ami több év alatt sajátítható el. „A különböző kultúrákban másképp használták a dorombot. Míg a szlovákoknál ritmizáló, énekkísérő hangszer volt, a magyarok gyógyító erőt tulajdonítottak a hangjának. Még a huszadik század elején is hittek a varázserejében.”

A Habsburgok be is tiltották a dorombot kétszáz évre, azzal az indoklással, hogy megrontó ereje van, és a nők nem tudnak ellenállni csábító hangjának. Cigány kovácsok készítették titokban. A Varkocs tagjai szerint akár a technóban, rockzenében, vagy rappelés alá keverve is remekül szól, szóval sokrétű felhasználásra lenne lehetőség, ha a hangszer visszakerülne a köztudatba. „Ezért is szerveztük idén júniusban Nagyszarván az Első Felvidéki Dorombtalálkozót, amely a zuhogó eső ellenére remekül sikerült. Úgy kétszázan gyűltek össze, jöttek Győrből, Pozsonyból is. Az emberek a sárban táncoltak, elképesztő volt a hangulat, nekünk pedig akkora önbizalmat adott ez a fogadtatás, hogy jövőre egy komolyabb, akár kétnapos fesztivált is el tudunk képzelni. Ott aztán felvonulhat az összes zsáner, a countrytól a hiphopon át a trance-ig. Mert ez a kis hangszer bárhová beilleszthető, ha jól kezelik.”  

A Varkocsból viszont kitiltották a modern hangszereket. Többen szerettek volna csatlakozni hozzájuk gitárral, basszustigárral, hegedűvel, de ebben a bandában csak tizenötödik századinál régebbi hangszerek szólalhatnak meg – egyetlen kivétel a cajon, amely a tizenhetedik században jelent meg. A tagok maguk is készítenek ősi hangszer-rekonstrukciókat, idén részben ezzel töltötték a karanténidőszakot, Erik például egy avar dudát készített. Egy saját szerzeményük is látható már a YouTube-on, a Levágok egy ökröt a körömpörköltötökhöz című huligános kompozíció, amelyhez remek klip készült.

„Mi azt keressük, ami közös bennünk, nem azt, ami szétválaszt. A Kárpát-medence mindig is a népek tengere volt, és ma is rengeteg a közös bennünk, nem csak zenei téren. A zene viszont tényleg összeköt, és számunkra csak a zene a fontos, nem az, hogy milyen nyelven szólalnak meg a dalok. A saját fejünk után megyünk, ami rocker hozzáállás, és nem is akarunk népzenészekké válni. Az ősi, természetes, azaz kicsit piszkos megszólalás izgat minket, és azt hiszem, jó úton járunk, mert a közönség is fogékony erre. Ráadásul azok, akik életükben nem láttak még ilyen ősi hangszereket, de játszottak rockzenét, számomra hitelesebbek, mint a tanult népzenészek. Mert mások az energiák, más a lüktetés, valahogy archaikusabb az egész” – magyarázza Szinghoffer Mátyás dobos, aki a metál felől érkezett a Varkocsba, és több éven át tanult dobolni a somorjai művészeti iskolában.

Azt is bevallja, hogy sokkal nehezebb egy szál hangszeren, mondjuk sámándobon játszani, mint modern dobfelszerelésen, de pont ez a kihívás izgatja leginkább. „Nagyon sok munka áll még előttünk, és nyilván sosem leszünk teljesen elégedettek magunkkal, az viszont biztató, hogy az egy évvel ezelőtti szinthez képest mára rengeteget fejlődtünk” – mondja Mátyás.  

A vegyes lakosságú helyeken magától értetődő természetességgel fogadják a többnyelvű repertoárt, a szlovák települések közönsége pedig sokkal jobban figyel a magyar dalokra is, ha azokat szlovák dalokkal vegyítik. Játszottak már rockzenekar előtt is. Az első hangokat még fanyalogva fogadták a bőrdzsekis fiatalok, a végére viszont ott álltak tátott szájjal az első sorban.  

Ha minden jól megy, decemberre elkészül az első albumuk, amelyen szlovákiai népcsoportok dorombos muzsikája lesz hallható. Az egyik dalt ők gyűjtötték Balázsfán. „A 83 éves Nándi bácsi énekelte el nekünk az Onnan felől, Somorjáról jönnek a cigányok kezdetű dalt egy ismert kanászdal, az A csikósok, a gulyások bő gatyában járnak dallamára. Nagy kedvencünk lett, mert árad belőle a felszabadult életérzés, és külön öröm, hogy a szülővárosunk neve is szerepel benne”– mondja Erik.      

Egyébként elég nehéz őket hangosítani koncerteken, a technikusok fele ugyanis még nem látott ilyen hangszereket. Emiatt általában viszik a saját hangosító berendezésüket, de egy céget mindenképp szeretnének kiemelni a hazai magyar szakmából: Csiba Gáborékat, akiknek köszönettel tartoznak, mert ha ők állnak egy rendezvény mögött, mindig jól szól a zenekar.

És akkor jöjjön a magyarázat, miért nem láthatjuk már őket idén élőben, illetve miért nem sajnálják, hogy a járvány miatt szerbiai, horvátországi és romániai fellépéseik maradtak el.  

„Jólesett olyan dolgokkal foglalkozni, amikre egyébként nincs időnk. Hangszereket készíteni, ötletelni. Azt is élvezzük, amikor a Duna-parton magunknak zenélünk. A karanténidőszak alatt nem csináltunk Facebook-koncerteket, inkább kimentünk az utcára a hangszerekkel, amikor már enyhült a szigor. Aztán úgy döntöttünk, idén nem vállalunk több fellépést, ehelyett inkább fejlesztjük magunkat, hogy januártól egy komoly repertoárral állhassunk színpadra.”

Érdekes

Felállás:

 Vaczulka Júlia Viktória – ének
 Turtev Erik – doromb,  szájnyíl, fúvós hangszerek
 Szinghoffer Mátyás – dobok, ütőhangszerek
 Nagy Gergely – dobok

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?