Ha felborul a csont leépülésének és képződésének az egyensúlya...

Gyakran neveznek csendes gyilkosnak olyan betegségeket, amelyek hosszú ideig észrevétlenek, semmi problémát nem okoznak, ám csalóka ez az állapot, ugyanis megnehezíti a korai felismerést, majd pedig a kezelést. Ilyen betegség a csontritkulás, vagyis az oszteoporózis. A csontok anyagcsere-betegségéről van szó, aminek következtében csökken a csonttömeg, romlik a csontok szilárdsága, s megnő a csonttörések esélye. Amikor az első tünetek megjelennek, azok gyakran már szövődmények. Mivel sokáig nincs semmilyen jele a betegségnek, az orvosnak nyomoznia kell a kockázati tényezők után. Ha ki tudja őket deríteni, akkor korán el lehet kezdeni a kezelést, és meg lehet akadályozni a csonttömegvesztést és a csonttörést. Esélyes a betegségre az, akinek korábban volt már csonttörése, akinek anyja, közeli rokona combcsonttörést szenvedett, akit a korai változókorban (45 év előtt) glükokortikoidokkal kezeltek, aki úgynevezett másodlagos csontritkuláshoz vezető krónikus betegségben szenved, aki egyensúly- vagy látászavar miatt gyakran elesik, akinek magas a vérnyomása, s a kezelés nem megfelelő, aki nem megfelelő környezetben él, aki dohányzik és túl sok alkoholt fogyaszt. Indokolt a csontsűrűségmérés a 65 év feletti nőknél és a 70 év feletti férfiaknál, azoknál, akiknek alacsony a testsúlyuk (BMI 19 alatt), akiknek csökken a testmagasságuk, vagy a röntgenfelvétel alapján felmerül a csontritkulás gyanúja.

A betegnek rendszerint semmi panasza nincs addig, amíg el nem törik a csontja. A hátfájás, a jellegzetes görbe hát vagy a testmagasság csökkenése rendszerint már a csigolyatörés következménye. A másodlagos fájdalmak a törések következményei. Az elsődleges fájdalmak egyenesen a csontokból indulnak ki, és súlyos csontritkulásban szenvedőkre jellemzők. Leggyakrabban a csigolya, a combnyak és a csukló szokott eltörni. Jellemző, hogy viszonylag banális balesetkor történik a baj. Például akkor is eltörhet a csigolya, ha viszonylag könnyű terhet emelt fel az ember, a csukló pedig egy kis eséskor is megrepedhet.

Ahogy öregszik az ember, úgy nő a csonttörések száma. Idősebb embereknél súlyos következményei lehetnek, s drámai módon rontja az életminőségüket. A statisztikák azt mutatják, hogy combnyaktörés után egy éven belül a betegek 20 százaléka meghal. További 30 százalék tartósan mozgásképtelen lesz, nagy részük pedig mások segítségére szorul.

Még mindig az él a köztudatban, hogy ami eltűnt, azt már nem lehet visszahozni, magyarán: a csonttömeget nem lehet visszaállítani eredeti állapotába, fogyását megállítani nem, csak lassítani lehet. Még mindig igaz ez a szemlélet?

Nem egészen. Ha a csontok anyagcseréjébe valami módon nem avatkozunk be, az élet folyamán állandóan megújul, átalakul. Fiatalkorban a csontképződés van túlsúlyban, és a maximumot a 20. és 30. életév között érjük el. A csontképződés és -leépülés (minimális leépüléssel) egyensúlya nőknél egészen a változókorig megmarad. Ezután az ösztrogénhiány miatt évente körülbelül 1-3 százalékkal csökken a csonttömeg, a változókor utáni első években pedig ez még nagyobb arányú. Férfiak esetében lassúbb és kiegyensúlyozottabb a csonttömeg-leépülés. Csontritkulás azért alakul ki, mert felbomlik a csontképződés és -leépülés közötti, sok tényező által befolyásolt folyamat egyensúlya. Ma már vannak olyan gyógyszerek, amelyek hatnak erre a folyamatra. Amíg a beteg a gyógyszert szedi, meg tudjuk fékezni a leépülést. Néhány gyógyszer esetében még akkor is folytatódik ez a folyamat, amikor már nem szedi a gyógyszert. A csonttömeg fogyását megakadályozó és új képződését elősegítő gyógyszerhatóanyag a teriparatid. Több tanulmány megerősítette, hogy már az is csökkenti a csonttömeg-leépülést, ha az ember meszet és D-vitamint szed. Az úgynevezett másodlagos csontritkulás (az, amikor valamilyen betegség vagy gyógyszer hatására alakul ki) kezelésekor ha megszüntetjük az okot, teljesen megújulhat a csonttömeg.

A csonttörés amolyan mérföldkő a beteg életében. Állítólag onnantól kezdve nehezebb a kezelés...

Nem mondanám, hogy így van, de azoknál a betegeknél, akik csonttörést szenvedtek, az erősebb gyógyszereket alkalmazzuk, és a kezelés általában hosszabb, mint a kockázati tényezők nélküli beteg kezelése. Ezt azzal tudnám igazolni, hogy a csonttörés mindenképpen rendkívüli esemény, kockázati tényező, és megduplázza a további csonttörés lehetőségét. Nagy figyelmet kell fordítani az úgynevezett vertebrális, azaz csigolyatörésre. A combnyaktörésnél sokkal gyakoribb, fiatalabbaknál fordul elő, és gyakran tünetmentes, miközben halálozási kockázata olyan, mint a combnyaktörésé. Ugyanakkor megnöveli annak a veszélyét, hogy a test bármely részén új törés alakul ki.

A múltban a mész és a D-vitamin volt az egyedüli gyógyszer a csontritkulás kezelésére. Milyen újdonság van a kezelésben?

A mész és a D-vitamin még mindig a megelőzés és kezelés elválaszthatatlan része. A kezelés komplex, és nemcsak a gyógyszert, hanem a nem gyógyszeres kezelést (életmódváltás, egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, megfelelő mész- és D-vitamin-bevitel) is magába foglalja. Legfőbb cél a törés megakadályozása és az életminőség javítása azoknak, akiknek már volt csonttörésük. Arra törekszünk, hogy a beteg minél tovább megőrizze testi adottságait és hogy önellátó legyen.
A kezelésben gyökeres változást a múlt század 60-as évei hoztak, amikor bevezették az úgynevezett bifoszfonátokat, amelyek enyhítik a csonttömeg leépülését. Hatásuk a kezelés után hónapokig, sőt évekig is tart. A hormonális szubsztitúciós kezelés évekig a csontritkulás kezelésének első vonalába tartozott. Néhány évvel ezelőtt az Európai Gyógyszerügynökség átértékelte a kalcitonin tartalmú gyógyszerek hatását és biztonságosságát. Mivel az elemzések a rák kialakulásának nagyobb kockázatát mutatták ki, ezt a gyógyszert csak rövid ideig ajánlják szedni. Bizonyos betegek szedhetik a raloxifen hatóanyagú gyógyszert. Lassítja a csontszövet leépülését és a csigolyatörés esélyét. A teriparatid tartalmú gyógyszereknek egyedülálló hatásmechanizmusuk van: újratermelődik tőle a csontszövet. Mivel nagyon drága, a súlyos esetekre tartják fenn, és csak korlátozott ideig lehet szedni, nálunk például 18 hónapig, az EU legtöbb országában és az USA-ban 24 hónapig. Nálunk Pozsonyban, Ľubochňán, Kassán és Besztercebányán adják be. A legújabb gyógyszerek közé tartozik a denosumab. Hathavonta kapja a beteg injekció formájában. Több tanulmány is igazolta egyedülálló hatását a csonttörések megelőzésére. A csontritkulás kezelése hosszadalmas, legalább 3 évig tart, de ideális az 5 év. Utána újraértékelik a kockázati tényezőket és eldöntik a további kezelés sorsát.

Milyen szakorvos hivatott e betegség kezelésére? Minden régióban talál a beteg szakorvost?

Szlovákiában komplex kezelést – megelőzést, diagnosztikát, kezelést – oszteológiai szakorvos nyújthat: oszteológus, aki ortopédiára, reumatológiára, endokrinológiára szakosodott, illetve oszteológ belgyógyászatra és nőgyógyászatra szakosodva, ha legalább 3 évet oszteológiai
rendelőben dolgozott. Az orvoshiány minden szakterületen megmutatkozik Szlovákiában, de sajnos általános orvosból is kevés van, pedig sokat segítenek a diagnosztikában, a kezelésben és a megelőzésben egyaránt.