Réka, a mesebeli lény

sorsok

Réka már vár. Réka boldog, majd elrepül. Réka csacsog, be nem áll a szája. A szenci Nefelejcs Házban járva megígértem Baracskayék középső lányának, hogy meglátogatom otthon, Nagymácsédon. S az ígéretet meg kell tartani.

Beérve Nagymácsédra, mi másra gondolhatna az ember, mint arra a szörnyűségre, ami a faluban történt. Ott gyilkolták meg 2018 februárjában az újságíró Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kušnírovát. Hála Istennek Réka nem foglalkozik a rosszal, tiszta lelkű – mint általában a Down-kórosok. Ő is azok közül való, akik arcukon hordják az angyalok könnyét, de mosolyát is – ahogy egykor jellemeztem a Nefelejcs Ház lakóit. Réka is más, de a másságában csodálatos. Bűbáj ez az aprócska lány, akit tininek nézne az idegen, pedig 26 éves.

Végig ő viszi a prímet. Andrea, az anyuka és a két testvér tapintatosan félrehúzódik, hagyják Rékát beszélni. Ő pedig édes örömmel átveszi a szót. Mindenhez hozzászól, s ha valami nem az ő asztala, ügyesen átugorjuk. Kezdettől fogva ő irányítja a beszélgetést. „Van nekem kedvencem, kettő. Az egyik az Anna hercegnő – Anička Dinkováról van szó –, a másik a Takács Jutka.” Nem sejti, hogy az előbbi magyarázatra szorult, de az utóbbinál már veszem a lapot, tudom, hogy nevelőkről beszél. „Olyan sok mesét ismer, az ő lánya is nézi ezeket, és mindig bekapcsolja nekem. A Jégvarázst, a Narniát” – utóbbit a fotós kollégám, Disney Cocóját pedig az anyuka segítségével fejtjük meg. Réka még egy csomót sorol, de nem mindegyiket értjük. Ez, persze, nemcsak az ő hibája. Lehet, hogy a hiba a mi készülékünkben van.

Mindenkit szeret

Kiderül, hogy nemcsak Jutkát szereti a Nefelejcsben, hanem mindenkit. „Nem vagyok olyan, hogy ne szeressek” – ellentmondást nem tűrően széttárja a karját. „A mese minden volt neki” – jegyzi meg az anyukája, aki a fő mesefelelős volt Réka kiskorában. Régen volt, azt mondja, már pontosan nem is emlékszik, milyen mesék voltak azok, de „az biztos, hogy jól tudott mesélni. Akkor is, amikor beteg voltam, vagy kórházban.” „Vakbélgyulladással – jön a kiegészítés. – Szívműtéte is volt, Pozsonyban operálták. Amerikai orvosok jöttek tanítani az ittenieket, s küldtek nekünk sürgönyt, hogy mehetünk. Még ma is megvan a béka, amit emlékbe kapott tőlük.” Neve máig sincs. Kvákot javaslom, de azt furcsállja Réka, a Tibor kollégám által ajánlott Bélát viszont megköszöni. Így lett Béla. Igaz, egy Béla már van, a Máté szobájában található három bárány közül az egyik, a másik kettő Jóska és Petőfi.

Egyébként a műtét után felkészítették az orvosok a szülőket, hogy úgy tíz év múlva újra operálni kell majd a lánykát, műbillentyűkre lesz szüksége, de nem így lett. Még gyógyszert sem kell szednie néhány éve. Csak néha, mert „epés”, ahogy ő maga beszámol róla.

Bob herceg, a kedvenc

A korona miatt Réka sem járhatott a Nefelejcsbe. Otthon volt. „Sokáig” – ezt erős nyomatékkal mondja, érezni benne, hogy nem volt ínyére, bár rögtön azzal rukkol elő, hogy nem unatkozott, mert annyi sok meséje van. És sorolja. „A nagybácsija feljátssza neki a meséket táblagépre” – teszi hozzá az anyuka. „És a Szilajról szóló mesét láttad?” – tudakolja a kolléga. Réka behúzza a nyakát, úgy tesz, mint aki nem tudja, miről van szó. Az anyuka siet segítségére: „Tudod, a lovacskáról.” De a lány nem veszi a lapot, egész másfelé kanyarodik: a Bob herceghez. Merthogy az nagyon tetszik ám neki. Még azt is megjegyezte, hogy milyen gyűrű volt az ujján. Az őt alakító Nagy Gábor stramm is volt. Ezzel kicsit összekuszáljuk a dolgot, Réka meg is kérdi, hogy György herceg színész-e vagy szereplő. Azzal zárjuk, hogy Bob herceg szereplő, de még mindig nem hagyja annyiban, erősködve, hogy „a Bob herceget csak úgy szólítják, hogy György herceg”. Az anyuka megmagyarázza neki, hogy a rendes neve György, a Bob pedig csak becenév, mint az ő Rékucija. A lány az ismerős kedves megszólítás hallatán belenyugszik. Hogy vajon Réka milyen gyerek volt, nem kapunk választ, ügyesen kitér előle: „Mondom, hogy nem emlékszem!” Közben már a gyűrűm köti le a figyelmét, kíváncsi, hogy kitől kaptam, mert ő még senkitől nem kapott. „Dehogynem – néz rá rosszallóan az anyuka –, ott vannak a fiókban, csak nem hordod.”

Nincs válasz a miértre

Réka a középső gyerek, nővére, a gyógyszerész hallgató Tünde két évvel idősebb, Máté a legfiatalabb. Réka születése előtt semmi rendellenességet nem észlelt az anyukája, aki előbb Pozsonyban, majd anyasági szabadság előtt Diószegen óvodában dolgozott. Azután, hogy április 22-én a kislány világra jött, teljesen megkékült, rohantak vele Pozsonyba. A szívével volt probléma. „Nagyon nehéz volt elfogadni, megérteni, hogy miért. Tünde még pici volt, nem fogta fel, hogy mi van, csak sírt, hogy soha nem vagyok otthon, csak az apukájával van. Két hónap után engedtek haza. Mielőtt elbocsátottak, mondták, hogy rehabilitációra kell járnunk. Nem tudtam, miért. Olyan volt, mint egy gumibaba, nehéz volt öltöztetni. Sokáig tornáztunk a Vojta-módszerrel, jártunk egy héten háromszor Galántára, akkor még Kismácsédon laktunk, s itthon is kellett tornáztatni, kellett a segítség. Ezért költöztünk ide, itt laktak az anyósomék. Semmire nem volt időm, itt volt a hatalmas kert, a másik gyerek, izgultam, hogy a férjem jön haza a munkából, s nincs megfőzve. Nehéz volt egy kicsit, sőt nagyon, a nagyszülők mindkét oldalról rengeteget segítettek. Az már nagy megkönnyebbülés volt, amikor elkezdett Győrbe járni egyhetes bentlakásos intézetbe. Oviba járt oda, majd alap- és szakiskolába, egy épületen belül van mind. Olyan volt az, mint egy nagy család.”

Szívesen szerez „meglepit”

Réka nem sokáig bírja szó nélkül, dicsekszi, hogy „portás voltam ott”. Értsd: a gyerekek segédkeztek a portás bácsinak. De egyelőre nincs több mondanivalója, folytathatja az anyuka: „Az volt a legnehezebb, hogy ha orvoshoz, fodrászhoz, ha bárhová mentem, valakit mindig kellett mozgósítani. Olyan, hogy a férjemmel kirándulni menjünk, nem létezett. Vinni kellett Rékát magunkkal, de mindenhova nem lehetett. Egyszer, még kisebbecske volt, Galántán üzletben fizetni akartam, de ahogy letettem Rékát a karomról a földre, már szökött is, így kénytelen voltam egy kicsit odaszorítani őt a pulthoz, hogy fizethessek. Persze ő tépte magát, sírt, s a körülöttünk lévők csúnyán néztek, hogy mit csinálok a gyerekkel.”

Négy-öt éve már jobb a helyzet, Győrben önállóságra tanították. Már egyedül is lehet őt hagyni. Főzni, sajnos, nem tud, ismeri be Réka, de panaszolja, hogy „anyu meg apu összebordelkodnak”, s az egész házat ő porszívózza, takarítja, ő rak rendet mások után. (Az anyuka szlovákul odasúgja, hogy „azért nem szabad mindent elhinni”, de hangosan megdicséri a lányát, hogy sokat segít.) Réka igazat ad nekem, hogy neki kell megnevelnie a szüleit, de ha megneveli őket, akkor nem tud majd nekik „meglepit” csinálni. A következő mondatban pedig már elégedetten konstatálja, hogy egyébként „minden tetszik, amit csinálnak. Mert a szülők csakis jók, tisztelni kell őket. Úgy, ahogy a Jóisten mondja.” És emlegeti Mózest, a prófétákat, hittanórán sok mindent tanult. Hoz példákat meséből a jóra, és arra is, hogy mi a gonoszság. Az ő világában leegyszerűsödik minden – csak jó vagy rossz létezik.

Ilyen is van!?

Baracskayéknak – a férj, László építész vállalkozó – meglepően szerencséjük volt a hivatalokkal, amire szinte minden szülő panaszkodik. „Amikor Réka elérte a tizennyolcat, nem is tudtuk, mire van jogunk, csak Galántáról a hivatalnok hölgy üzent, hogy menjünk be, mert jár neki rokkantsági nyugdíj, aztán meg figyelmeztetett, hogy adjam be a gondozói kérvényt. Nagyon emberfüggő az, hogyan dolgoznak a hivatalok. Sokszor nem tájékoztatnak arról, amire az embernek joga van. Amikor először Dénesdre kerültünk rehabilitációra, egy olyan hölggyel voltunk egy szobában, akinek jogász volt a férje, s ő kitanított, hogy mi mindent kérvényezhetünk: autót, fürdőszoba-átalakítást, rengeteg más egyebet, meg hogy mentesek vagyunk az autópályamatrica-kötelezettségtől. Lehetőség van, csak tudni kell róla. Nekünk szerencsénk volt.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 40. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?