Az életem nagy részét üzletben éltem le. Kezdetben mint osztályvezető, a későbbiekben mint üzletvezető egy nagyáruházban. Feltételezhető tehát, hogy van némi áttekintésem, hogyan folynak a napok egy üzletben.
Szombatokon nyitva tartottunk, de csak délelőtt, és csak az egyik műszak volt szolgálatban, a másiknak szabadnapja volt. Viszont a karácsonyi ünnepek előtt a vasárnapokon is nyitva tartottunk. Mi, eladók ezt helyénvalónak is találtuk, mert olyankor sok ember betért vásárolni, ajándékokat beszerezni. Akkoriban még kevesebb üzlet volt, így nagyobb tömegek várakoztak a pultok előtt. Ma már más a helyzet, sokkal könnyebb a bevásárlás, mint akkoriban. Nekem az a véleményem, hogy nyugodtan elmaradhatnak a vasárnapi nyitvatartások. Hadd legyenek már otthon az édesanyák a családdal legalább a hétnek ezen az egy napján. Mert zömében nők, édesanyák dolgoznak az üzletekben. Sokan nem is gondolunk arra, hogy mi talán még ágyban fekszünk, amikor az eladók már az áru átvételén, kirakodásán szorgoskodnak, a nyitvatartási időkben pedig már mosolyogva, nyájasan álljanak a pult másik oldalán. Tehát a vasárnap legalább megilletné őket. A hosszú évek folyamán olyan vevőkkel is találkoztam, akiket vasárnap csak az unalom és kíváncsiság hajtott az üzletbe. Sőt olyannal is, aki csak hibát keresni és piszkálni jött be, nem pedig vásárolni, az ilyeneket még ma is szívesen elküldeném melegebb éghajlatra. Mindent egybevetve, szerintem a kedves vevő, amit vasárnap vásárol, megveheti a hét bármelyik napján.
Tóth Éva, Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.