Idős, krónikus beteg...

Különösen igaz ez a magyar állami tájékoztatásra, ahol mindenkinek hangsúlyozottan volt alapbetegsége, azaz minden haláleset „várható” volt. Mintha ezzel azt akarnák üzenni, hogy mi nem tehetünk róla, a szegény áldozat amúgy is beteg volt, csak (hó)napjai voltak hátra… Ez pedig azt a hamis látszatot kelti, mintha a koronavírus nem is lenne halálos betegség, hiszen csak az idősek halnak bele, a fiatalokat, a középkorosztályt nem viszi el a kór.

Ez az egyik mottója az utóbbi napokban egyre több helyen megrendezett vírustagadó tüntetéseknek is – köztük Berlinben és Budapesten –, ahol transzparenseken a résztvevők azt hirdetik, hogy hagyják őket nyugodtan élni, hiszen a járvány nem is olyan veszélyes, mint ahogy azt a politikusok, a média állítja, hiszen csak idős, krónikus betegek halnak meg.

De mit jelent a krónikus betegség? Tényleg elég egy meglévő alapbetegség, hogy valaki a koronavírusban elhunytak számát gyarapítsa? Cukorbetegség, elhízás, epilepszia, magas vérnyomás – csak néhány példa az „alapbetegségek” sorából, amelyek gyakorlatilag felmentik az egészségügyet, a kormányokat: nem volt mit tenni, beteg volt az áldozat. Pedig számos olyan betegség van a felsoroltak között is, amelyekkel még hosszú évekig lehetne élni, gyógyszeres kezeléssel akár évtizedekig is, ezért érthetetlen ez a hozzáállás. Pontosabban morális szempontból felfoghatatlan, hiszen legyen valaki bármilyen idős, szenvedjen bármilyen alapbetegségben, az az ember, vagyis a halálos áldozat ugyanúgy egy szeretett anya, apa, nagymama, nagyapa, hozzátartozó, és mindent meg kell(ene) tenni, hogy megmentsük az életét. Azok a kormányok, amelyek minden esetben azt hangsúlyozzák, hogy a halottak idős, krónikus betegek, csak és kizárólag a kommunikációs szempontokra figyelnek, hogy „jól jöjjenek ki” a járványból. Nehogy az a vád érje őket, hogy nem tettek meg mindent…

Csak napok kérdése, mikor éri el az elhunytak száma az egymilliós határt a világon. Főleg idősek, de sok az olyan elhunyt, aki a vírus nélkül még nagyon sokáig élhetett volna. És számos fiatal, még több középkorú is van az elhunytak között. Éppen ezért a felmentő kommunikációs panelek helyett sokkal fontosabb lenne, hogy elsősorban a védekezésre, a maszkhasználat fontosságára, a biztonsági szabályokra hívnák fel a figyelmet, hiszen ezekkel életeket menthetünk. Idős emberét, középkorúét, fiatalét. Akiknek van ugyan alapbetegségük, de ezért még nem kell meghalniuk.

Cunamiként robbant be a koronavírus az életünkbe, az áldozatok száma minden nappal emelkedik. A vakcina, vagy legalább a nagyon gyors, néhány órás vagy még rövidebb tesztek megjelenéséig nem számíthatunk megnyugvásra, a vírus kíméletlenül szedi az áldozatokat. Kényelmetlen és számunkra szokatlan a maszk használata, nehezen szokjuk meg a korlátozásokat (remélhetőleg észszerűeket), ám ha ezzel életeket menthetünk, akkor ez a minimum, amit megtehetünk. Hiszen lehet, a következő híradóban a mi szerettünkről mondják be a tévében, hogy elhunyt egy idős, krónikus beteg…