Gyermekorvosi rendelők várótermében, hivatalok folyosóin gyakori tanúja voltam annak, amikor a szülő végre odaadta izgő-mozgó gyerekének a laptopját vagy a mobiltelefonját, és az önfeledten belemerülhetett a játékba. Se látott, se hallott, nem érzékelte a vánszorgó időt, nem fárasztotta a várakozás.
Virtuálisan valóságos
Azokban a családokban, ahol eddig valóban csak játékra, szórakozásra használták ezeket az eszközöket, új távlatokat nyitott a karanténhelyzet.
Nem minden családban van újságíró, szerkesztő, programozó, ahol a gyerek azt látja, hogy a szülő dolgozik, pénzt keres azzal, ha órákon át ki sem bújik a képernyő mögül. Arca a monitor fényében komoly, nem azért ül a gép előtt, hogy kikapcsolódjon. A legtöbb családban az esti, a hétvégi számítógépezés játékot jelentett a gyereknek és a felnőttnek egyaránt. Szójátékozást, zenehallgatást, filmek letöltését vagy vidám csetelést a rokonokkal, barátokkal. „Eddig nem mehettem fel a Facebookra, anya csak néha engedte, hogy megnézzek egy-egy mulatságos videót, vagy együtt hallgattunk zenét. Most saját jelszóm, profilom lett, hogy beszélgetni tudjak az osztálytársaimmal” – mondja a tízéves Lackó. Szerencsés helyzetben volt, mert az édesanyja otthon maradt vele, így közösen vettek részt az online oktatásban, és együtt oldották a feladatokat. „Régebben csak akkor voltunk ennyit együtt, ha megbetegedtem. Olyankor sokat játszottunk, bolondoztunk, meséket olvastunk. Nekem nagyon tetszett ez az összezártság, bár időnként hiányzott, hogy nem hívhatok át a kertbe barátokat, és egyedül kell játszanom. Aztán a barátaimmal rácsatlakoztunk néhány közös játékoldalra, hajókat, várakat építettünk, seregeink voltak, harcoltunk egymással, és ez nagyon tetszett” – teszi hozzá Lackó. Azt érzem, jót tett a lelkének ez az új helyzet, sok érdekeset, újat tapasztalt.
Kihívás a pedagógusnak
Nagyon tetszett egy ifjú tanító, Balázs vallomása is, aki egy vidéki alapiskola pedagógusaként elárulta, teljesen felvillanyozta az újfajta kihívás.
Kisvideókat, izgalmas feladatokat állított össze a gyerekeknek, és nagy kaland elé néztek mindannyian. „Arra is gondunk volt, hogy elérjük azokat a tanulókat, akiknek nincs internetkapcsolatuk, vagy alkalmas eszközük a tanuláshoz. A hátrányos helyzetű családok elérése érdekében kinyomtattuk a tanulnivalókat, és a feladatlapokat az iskola bejáratánál helyeztük el” – mondta Balázs. Szívesen idézek egy gondolatot a diákoknak készített kisvideójából. „Az osztályfőnökötök lesz a távolsági őrangyalotok, a lelki segélyvonal, az összekötő kapocs. Ő az, aki majd azt mondja, gyere, sírj a vállamon, persze csak virtuálisan. Ami fontos, hogy legyen napirendetek, vigyázzatok magatokra, és mossatok kezet. Maradjatok otthon, kövessétek a tanulnivalókat, és mossatok kezet!”.
Szinte szállóigévé váltak ezek a gondolatok, és jó volt látni, hogy a pedagógusok és a gyerekek élvezik az online tanulást, online együttlétet.
Egy megfáradt szülő
Nati egyedül neveli három gyerekét. Bolti eladóként ott volt végig a frontvonalban, időnként beállt a diákok közé is, akik éjszaka feltöltötték áruval a polcokat.
Ilyenkor a középiskolás Jancsi vigyázott otthon a kicsikre. A délelőttösként reggel hatkor már a pult mögött álló Nati nagyon hálás volt kamaszfiának, hogy a kisiskolás Palkóval részt vett az online oktatásban. Számítógépük csak egy volt, néha a feladatlapokat átjártak kinyomtatni a boltba, mert Palkó még nem tudta használni a billentyűket. Jancsi nem akart helyette feladatokat kidolgozni, hagyta az öccsét, hadd tanuljon. Iparistaként neki is akadt házi feladata bőven, de ezekkel szívesen bajlódott. Sőt, jutott idő néhány saját kísérletre, makettre, amiket régóta vágyott elkészíteni A még óvodás Janka ott sertepertélt körülöttük, fülelt a kicsi lány, időnként fel is mondott egy-egy verset, mondókát, amit a tanító nénitől ő is hallott a szobában. Nati időnként úgy érezte, ez így már nagyon sok neki, a nagyszülők segítségét sem vehette igénybe a karantén idején. „Kisiskolás fiam korábban a napközi otthonban oldotta meg a házi feladatokat, itthon nem szoktunk tanulni együtt, nem is nagyon tudtam, milyen anyagot vesznek át éppen. Ha délutános műszakot vállaltam, akkor délelőtt a gyerekekkel lehettem, kicsit jobban beleláttam, belehallgattam én is a tananyagba. A pedagógusok nagyon megértőek voltak, nem terhelték le túlságosan a gyerekeket, nem volt stresszt okozó számonkérés sem. Mégis, sokkal jobban örülnénk, ha rendes tanévkezdés után minden ismét a régi kerékvágásban folytatódna” – sóhajt fel Nati. Jancsit sem szeretné tovább terhelni a két kisebbik gyerek gondozásával, azt kívánja, legyen többet a barátaival.
Az egyébként is nehéz helyzetben lévő szülőkre hatalmas teherként nehezedtek az online oktatással, a gyerekek otthoni tartózkodásával járó többletfeladatok. Olyan szülőkkel is beszéltem, akik viszont nem bánnák, ha mostantól távoktatásban részesülne a csemetéjük. Ezekben a családokban általában akad régóta otthonról bedolgozó szülő vagy nagyszülő, aki ehhez kellő, biztonságos hátteret nyújthatna.
Száz Ildikó
A szerző az Új Szó munkatársa
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.