Bűnös vagyok, de örülök, vagy bűnös vagyok, mert örülök – nem mindegy, de rám mindkettő igaz. Két hete csütörtökön, amikor éppen írni kezdtem volna a következő heti vezéremet, megszületett az ítélet a meggyilkolt fiatal újságíró és menyasszonya vádlottjainak ügyében.
Vártam, mert tisztában voltam vele, hogy arról kell írnom, ezzel a világot megrengető rettenetes üggyel kapcsolatban kell megosztanom Olvasóimmal a véleményemet. Ám amikor végre szembesültem az ítélettel magával, olyan állapotba kerültem, hogy órákig képtelen voltam akár csak egy fél gondolatot is kipréselni magamból, ehelyett nemhogy támadt káromkodni kedvem, hanem olyan kifejezések hagyták el a számat, amilyeneket magam az ideig nem használtam soha, de még csak nem is ismertem. Márpedig ilyen állapotban, ilyen indulattal nem lehet, nem szabadna még fészbúkbejegyzést sem írni, nemhogy egy komoly lap heti indítóját. Így amikor végre már kaptam levegőt, eldöntöttem, hogy inkább örülni fogok. Itten, nemecsekként amúgy is én voltam a bűnös, most ez a választásom csak igazolást nyert újból, mert ártatlanság vélelme ide, ártatlanság vélelme oda, még jogi kategóriába sem akarok tartozni ugyanabba azokkal, akik olyan módon SMS-ezgetnek egymással, mint ahogyan az napvilágra került. Azóta rengeteg vélemény, elemzésféle, jogi magyarázat megjelent, a múlt héten, amikor meg (végre!) fizetett hirdetés foglalta le ezt az oldalt, a Vasárnap is felsorakoztatta a szempontjait Vrabec Mária által, akinek Roman Kvasnica, Martina Kušnírová édesanyjának (és Malina Hedvignek) az ügyvédje, is elmondta, miben látja az ítélet elviselhetetlen könnyűségét. Akik valami miatt lemaradtak róla, elolvashatják a www.vasanap.com oldalunkon, nem egy szívderítő olvasmány, viszont okos, és reményt is felvillantó.
Értem én ám azt is, hogy a bírósági ítéletet el kell fogadni, meg azt is, hogy mi, mezei szemlélői az ügynek, csak a felszínt láttuk, azt, amit az újságírók láttatni tudtak velünk, nem olvastuk a teljes, sokezer oldalas periratot (bár kiderült, hogy a szenátus tagjai sem), értek és elfogadok mindent, ami a törvényesség keretein belül történik, azt azonban nehéz megemésztenem, hogy valakik, akik ha nem is megrendelői voltak egy gyilkosságnak, viszont az üzenetváltásaikból egyértelműen kiolvasható, hogy tudni tudtak róla, hogy az ilyen valakik nyugodtan visszatérhetnének a társadalomba, ha éppen valami más ügy miatt nem tartanák őket vizsgálati fogságban. Az csak a filmekben van, hogy ki elfödi a bajt, az maga is bűnrészes, minimum bűnpártoló, és lakol? Most azzal nyugtatom magam, hogy valamiféle csűrcsavaros jogi megfontolásból kellett ennek így lennie, hogy a fellebbezés jogorvoslatával élve valóban megingathatatlan bizonyítást nyerhessen a vád, ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy a felmentettek még kártalanításra is jogosulnak az őrizetben töltött időért a kiesett jövedelemre és a szabadság elvesztésére terjedően. Belegondolni sem akarok tovább, mert akkor, ha jól sejtem, ezt és a perköltségeket a meggyilkolt fiatalok szülei állják? No, itt állítom le magam, mert mindjárt kapát-kaszát ragadok.
És akkor inkább végre elmondanám, hogy igen, bűnös vagyok, mint minden ember, de örülök, mert Isten óvjon az ilyen ártatlanságtól, mint amilyen ennek a kettőnek a perében megszületett. Ugyanakkor bűnös vagyok azért is, mert örülök, hiszen ilyen helyzetben örülni csak önző jellemmel lehet, főleg hasonkorú fiatalemberek szülőjeként, mint a meggyilkoltak. El sem tudom képzelni, és őszintén, nem is akarom, mit érezhetnek most újra, három év elteltével az akaratukon kívül megdicsőült, szép, tiszta jegyespár szülei. A fiatalság, mint az igazság szimbóluma most amúgy is egyre erőteljesebb hangsúlyt kap, és nekünk, idősebbeknek, akik ezeket a fiatalokat kineveltük vagy akár csak kiprovokáltuk, örülnünk kéne, hogy minden hitványságunk ellenére, mekkora erkölcsi tartás van bennük. És ez vonatkozik a Vasárnapra is, de erről majd legközelebb, mert az én vétkem, hogy csúszok az időben, öregesen kullogok az események után. Ám nem megszólalni ebben a helyzetben, az még nagyobb bűnössé tenne.
Free!
Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még az után is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:
Československá obchodná banka, a.s.
Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023
Variabilný symbol: 999
„VASÁRNAP beállítanak a kezdőbe!”, kiabálta, és körberohant a házban.
Mohai V. Lajos: A bátyám stoplis cipője
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.