Őslángos a Nyolcker szívében (Galéria!)

vásár

Egy olyan budapesti piacot szerettünk volna meglátogatni, amely semmilyen szempontból nem számít turistalátványosságnak. Ezért hatoltunk a VIII. kerület szívébe, a Teleki László téri vásárcsarnokba. A helyi lángos azonban ráébresztett, hogy ismét tévedtünk.

Merthogy a Teleki csarnok lángosát nem csak a kerület lakói fogyasztják. Van, aki kimondottan a lángosért zarándokol ide, mondja a bódé ablakából a hölgy. El is árulom, hogy mi is lángosturisták vagyunk, és az vonzott ide, hogy az itteni lángosozó állítólag 1957-től folyamatosan működik.

Fogy, mert jó

Kérünk is egy sima példányt, de csak egy gondolatnyi fokhagymával megkenve. A hölgy épp hogy csak meglóbálja felette a fokhagymás lébe mártott lúdtoll ecsetet. Na… annál azért többet tessék szíves lenni… „Az már két gondolat, fiatalember!” – rak helyre a személyzet. A további kérdések kapcsán a háttérben zakatoló főnökasszonyhoz irányít, aki elárulja, hogy az anyósa kezdte itt a lángosipart az 50-es években, azóta működik a családi vállalkozás. És tényleg vannak, akik kimondottan ezért jönnek ide. A legnépszerűbb a sima sós-fokhagymás és a sajtos-tejfölös. Sokak szerint ez Budapest legjobb ár-érték arányú lángosa, az alapváltozat négyszáz forintba kerül. Kóstolásnál az úgynevezett tejfölös lángosok érzetét kelti, a közepén is puha és foszlós, nincsenek benne széttöredező hólyagok. A tészta ízében van egy édeskés komponens. Bár üzleti titkokra nem kérdeztünk rá, a tippünk az, hogy kisütés előtt szándékosan hagyják egy kicsit túlkelni.

Támaszkodunk még egy darabig a lángosos előtti asztalnál, szemben a falatozók, köztük Teleki Retró Büfé. Van szalontüdő, rántott velő, de 890 Ft-ért már zúzapörköltet is ehetünk.

Keresett és keresetlen portékák

Bolyongunk a csarnok utcácskáin, és a szokásos zöldséges- meg hentespultok közt meglepően sokan árulnak savanyúságot. Vecsési savanyúságos boltból például kettő is van. Kérdezem az egyik eladót, miért vannak így felülreprezentálva, de azt mondja, ő csak kiszolgál, a vállalati stratégiáról nem tud nyilatkozni. Akkor legalább azt árulja el, mi fogy ilyenkor a legjobban. A válaszon nem kell gondolkodni: a kovászos uborka. A leve is nagyon egészséges – teszi hozzá kedvesen. Hát igen, abból készül a híres Ujházy-fröccs is. Titka, hogy a szódát a kovászos uborka leve helyettesíti. Aki egyszer kóstolta, aligha fogja másodszor. A stand melletti oszlopon közlemény. „Önkormányzati rendelet alapján a galamb etetése a piac területén szigorúan tilos.” Galambokat ezek szerint szabad etetni, egyetlenegy kivétellel, a helyiek pedig nyilván pontosan tudják, hogy melyik galambról van szó. Ki tudja, mivel haragította így magára az önkormányzatot.

Az egyik hentespult a félkész ételek különösen széles választékával csalogat. „Panirozott tintahal karika 2100 Ft. Panirozott sajttal t. halfilé 2500 Ft. Panirozott s. karaj f. velővel t. 2900 Ft. Panirozott dinó 1680 Ft. Mini Kijev golyó 860 Ft.” Kérdezem a szúrós tekintetű kis hölgyet, hogyan kell elképzelni a Mini Kijev golyót. „Az elfogyott.” Jó, de miből áll? „Ilyen sajtos-petrezselymes.” Akkor hús nincs is benne? „Dehogy nincs!” Átbámulok a szomszéd pulthoz, hófehér színekben pompázó, hűtött „Százrétű pacal” várja leendő fogyasztóit, kilója 1648 Ft.

Egy közeli zöldséges pultja két részre oszlik, mert használt cikkeket is árul. Van kerékpár, tangóharmonika, porszívó, petróleumlámpa, csiszoltüveg karaffa, játék autó és néhány festmény. A legnagyobb dobás viszont egy eredeti vadnyugati elfogatóparancs, amely szerint a texasi seriffhivatal 1000 dollárt ígért annak, aki élve vagy holtan előkeríti a képre rajzolt három bandita valamelyikét. Az első Jonathan Dunn, alias Nevető Joe, a másik William OʼHara, alias Csúnya Billy, a harmadik pedig egy nagy szakállú egyén, bizonyos Jerry Finn, akit akkoriban csak Ragyás kölyök néven ismertek.

Haladunk tovább a folyosó végére, hová is vezet ez a sejtelmes kanyar. Hopp, ez itt már a női vécé. „Rohadjanak meg, ez aztán összekente!” – visszhangzik a falak közt a vécésnéni panasza.

Tangónak hívták… vagy nem

A csarnok egyébként új, 2014-ben nyílt meg. Sokak szerint ezzel végleg elveszett az igazi hangulata. A Teleki még a 19. században lett Pest egyik legeredetibb, egyben legrosszabb hírű közterülete. A dualizmustól itt üzemelt Budapest legnagyobb vasútállomása, a Józsefvárosi pályaudvar. Egy ország szállt le itt a vonatról, ahogy mondani szokták, így adott volt, hogy árucsere is itt történjen. Persze elsősorban az alsóbb néprétegek igényeinek kiszolgálására. Cigányok, szegényebb zsidók és munkások alkották a forgatagot, amelyről már az ezerkilencszáztízes évek lapjai is csak úgy írtak, hogy az ócskaságok piaca. 1950-ben innen költöztették át a használtcikk-piacot az Ecseri útra. A Telekin maradt a zöldség és a használt ruha. A vidékről a piacra érkező spekulánsok sokszor már a vonaton meglopták egymást, és úgy rohantak a kofferekkel a piacra gyorsan eladni a portékát, hogy a bőrönd tartalmával nem is voltak tisztában. Vagy egymásra licitáltak, hogy a gyanútlan pestieket megtévesszék, és felverjék az árakat. Ez volt a Tangó. A Teleki téri piac egykori neve átöröklődött egy helyi polgári társulás és a szombati nosztalgiapiac nevébe. Évtizedekig itt volt az úgynevezett kubikosbörze is, a munkanélküli napszámosok gyülekezőhelye. A csarnok melletti parkban most is van hely használtcikk-árusoknak, ottjártunkkor négy-öt ilyen stand állt. Jöjjön, fiatalember, vannak itt pólók, újak is. Inkább a Tangó egykori nevéről érdeklődünk, miért hívják tangónak. Helybélinek tetszik lenni? „Igen, itt lakunk a környéken” – bólogat a néni. „Tangó? Miért érdekli az magát? Én nem emlékszem, hogy ezt valaha Tangónak hívták volna.” Továbblépünk, egy hatvan körüli úr használt cipőket árul. „Tangó? Azt csak most találták ki! Nem volt ez Tangó soha!”

Aki úgy érzi, mindenképp látni szeretné a tér korábbi arcát, az se búslakodjon. Itt játszódik Bereményi Géza Eldorádó című filmje, nemrég megjelent önéletrajzi ihletésű regénye (Magyar Copperfield) és Mándy Iván több prózája is (lásd keretes írásunkat). Bereményi időnként „honismereti” sétákat tart élete egykori színterein, ezeken mesél Cseh Tamással átélt élményeiről, vagy épp a Telekiről, ugyanis gyerekkorában ők is itt laktak. Bereményi nagyapjának standjai voltak a piacon, így a Copperfieldet kordokumentumként is olvashatjuk. Érdekes adat, hogy Bereményi szerint a Teleki téri piac mindig a történelmi katasztrófák után élte legnagyobb virágkorát. A háború vagy ʼ56 után a piac egyre több helyet követelt magának a környező utcákból, és egyszer állítólag Velázquez-képet is árultak itt (nyilván egy kirabolt lakásból hozták el).

Galéria

Hálásak, hogy eltartja őket

Kiballagunk az oldalsó bejárathoz. Halmos Lajos itt árulja a zöldséget meg a gyümölcsöt. Előtte egy nagy láda, pirossal ráfestve az oldalára: „Lajosé”. Megáll egy fiatal hölgy, kér az áfonyából. Lajos elkezdi szedni, közben az édes gyümölcsről röpködnek a darazsak. Nem csípnek meg? – kérdezi a vásárló. Nem komálnak, feleli Lajos. Vagy nagyon szeretnek. Hálásak, hogy eltartja őket – jegyzi meg a hölgy. Ja, nyugtázza Lajos. Hátrébb lépünk a járda felé, hogy a lángos félretett maradékát elfogyasszuk. Két méterre tőlünk egy koszos szemétkosár, tetején elnyomott csikkek. Odacsoszog egy idősebb úr, és a csikkekre rakja a táskáját. Káromkodik. Kicsit már kótyagos. Reggel fél tíz van. „Büdös k… életbe, hogy ennyit kell itt gyalogolni. Én már levágom inkább a lábamat.” Fűzi tovább, segítőkész hangnemben odaszólunk neki. „Tessék akkor szerezni egy biciklit!” Elmosolyodik, felénk fordul. „Én tudom ám, hogy biciklizni az ember nem felejt el. Vagyis nekem is tudnom kellene még. Na de ma Pesten biciklizni, az katasztrófa. Idejött ez a Karácsony… Szilveszter… vagy hogy hívják. Ezekkel a biciklis sávokkal… ez mindent összekevert. Nem tudom, miért kellett a Tarlóst… hát az tudott mindent, hogy mi kell. Ez meg itt csak szedi fel a milliárdokat. Én meg várom a lottóötösöm.” Hümmögünk, esszük a lángost. Aztán elkezdi mesélni, hogy 1982-ben volt egy négyese a lottón. Mondja a számokat is, 21-es és 63-as is volt köztük. „Csak az az egy volt a baj, hogy vagy ötven embernek volt akkor egyszerre négyese, ötös egy sem. 52 425 forintot fizettek ki nekem. Tudja mekkora pénz volt az akkor?” Na és mi lett azzal a pénzzel, kérdezzük érdeklődve, mire széttárja a karját, és elmosolyodik. „Ráment az esküvőmre.”

A Józsefvárosnak ezen a részén is sok módosabb muzsikus cigány família lakik. Időnként, főleg ünnepi alkalmakkor a Teleki csarnokban is rázendítenek. Egy ilyen alkalom kedvéért lesz majd érdemes visszajönni.

Mándy Iván: Kulikabát

(részlet)

 

Óhajt valamit, kisasszony?

Fehér bajuszos, mosolygós képű öreg állt Irénke előtt a bódé ajtajában. Mellette két próbababa, és odabent a bódéban hosszú sor színes női ruha lógott egy vasrúdon, mint vidáman lebegő, kedves híd.

Irénke oly ismerősnek találta az öreget, mintha már többször beszélt is volna vele. Csöppet sem csodálkozott, amikor lelépett a lépcsőről, karon fogta, és bevitte a bódéba. Még mindig mosolygott, szinte belehajolva az arcába.

Nem is engedném máshová. Itt mindent megkaphat, az öreg Blúz bácsinál. Tudja, hogy hasonlít a lányomhoz? Talán a termete, a formája egy kicsit törékenyebb. Tehát mit parancsol?

Irénke pedig magyarázott.

Kulikabátot szeretnék venni, piros kulikabátot. Már annyi helyen voltam, a Népszínház utcában, a Sárkánybarlangban. Onnan jöttem ide, a Teleki térre.

Micsoda? A Sárkánybarlangban? – Blúz bácsi összehúzta vastag, szürke szemöldökét. – A Sárkánybarlangban Prokesch és Mattanowichnál? De hiszen azok rongyokat árulnak, és alaposan levágják a vevőt, nem szívbajosak, azt igazán nem lehet mondani. A Prokesch felesége dizőz lett, dizőz… hát erről aztán lehetne beszélni! Szóval meglógott hazulról, és most valami lebujban. – Tehát kulikabátot? Pirosat, természetesen. Nos, próbálunk egyet.

Magas, fekete nő lépett be. Irénkére mosolygott, aztán kiment. Alacsony, kopasz férfi sétált az üzlet előtt fehér ingben. Egy pillanatra benézett. Akár egy majom, gondolta Irénke, mindjárt ugrálni kezd. – Ó, de hiszen ez!…

Sárga – mondta Blúz bácsi. – Sárga kulikabát.

Irénke maga sem tudta, hogy adták rá ezt a kabátot. De most már ott állt a sárga kulikabátban a tükör előtt. Mellette Blúz bácsi, a fekete nő meg az a kis kopasz. Mind beszéltek, de Irénke csak Blúzt hallotta.

és éppen a Prokesch és Mattanowichhoz ment szegényke! Még jó, hogy nem a Sárdihoz, azt mondom, még jó! Mert az még goromba is. – Tessék csak megfordulni! – Hogy ki az a Sárdi? Tudjuk mi azt nagyon jól. Közönséges ügynök volt, és egyszer ült is valami piszkos ügy miatt, és mondják, hogy a háború alatt kém volt, spicli, de kérem, ezt én csak úgy hallottam, aztán gazdagon nősült, most pedig meg akarja ölni a feleségét a Sárdi, az őrületbe kergeti. Éjjel kirángatja az ágyból, hogy csináljon rántottát. Ilyen allűrjei vannak, mániái, mert persze részegen jár haza.

Irénkét megforgatták, aztán oldalt léptették, mint valami furcsa táncban. Közben a vőlegényére gondolt, és hogy hatra ott kell lennie a mozinál.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 36. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?