Hagyomány és tisztelet

Mivel reggel volt, reggeliztek is: Bandika kólát, Ervin szalámis kiflit. Álmos településeken gurultak keresztül, néhány, boltból hazafelé ballagó nénin kívül nem is jött velük szembe senki.

Tessék már elképzelni, milyen fordulatos híreket olvastam a minap – szólalt meg a kormányba kapaszkodva Bandika. Először azt, hogy meghalt Gabriel García Márquez.

Megijedtem, elszomorodtam, aztán reflexből görgettem még egyet az egér gombján, és kiderült, hogy a cím kétsoros: meghalt Gabriel García Márquez özvegye. Aztán egy másik hír: meghalt Donald Trump. Majd kiderült, hogy ez is kétsoros: szombaton meghalt Donald Trump öccse. Ervin csak bámult ki a párás ablakon, figyelte a teheneket. De azért válaszolt, méghozzá kérdéssel. Akkor tehát megnyugodott? Ha ismerősét éri halál, az tragédia, ha az ismerőse ön által nem ismert ismerősét vagy hozzátartozóját, az már nem annyira? Vagy hogy van ez?

Bandika legyintett. Hanem hogy Messi elmegy a Barcelonától, arra mit tetszik lépni? Ervin visszahívta tekintetét a ködöt pipáló hegyek közül. Attól függ, hová igazol. Mert ha az MTK-hoz, akkor küldök neki egy üveg pezsgőt. De ha bárhová máshová, akkor nem érdekel.

Azt meg hallotta, hogy a fehérorosz elnök behívta az oroszokat?

Nem is tudtam, hogy az oroszokat még be lehet hívni. Igen, régi szokás, harapott a kekszébe Bandika. De hozzá is tette, hogy ez is olyan, mint a tengerpart: vagy van valamelyik országban ilyen lehetőség, vagy nincs. Szerintem egyébként hagyományőrzésből csinálják – tette hozzá. Haladtak a hepehupás tájban, Ervin pedig még mindig a teheneket figyelte. Azon gondolkodom, miért olyan megnyugtató a legelő tehenek látványa. Valamiért azt érzem, hogy ha egy réten teheneket látok legelni, akkor ott rendben vannak a dolgok. Egy üres rét mellett haladva pedig egy ideje már automatikusan jön a kérdés: szép, szép, de hol lehetnek a tehenek? Bandika tudta a választ, de kivárt. Szeretett önkényes szüneteket tartani a párbeszédben. Persze jól szórakozik azokon, akiket ez zavar.

Épp egy nádas mellett haladtak, amikor megszólalt. Az ember számára azért szimpatikus állat a tehén, mert lassú. Nagyobb mint az ember, és lassabban is mozog. Az emberek olyan dolgokat szoktak tisztelni, amelyek náluk nagyobbak és lassabbak.

Például a bolygók, a fák, a hegyek, vagy a dinoszauruszok. Egy egeret vagy egy rigót sosem fogunk természetfeletti tulajdonságokkal felruházni. Közben ezek is csak azt csinálják, mint a tehenek. Távolságokat tesznek meg a saját lehetőségeik diktálta keretek közt, továbbá táplálkoznak. Mégsem jut eszébe senkinek, ha egy tájat bámul, hogy hiányzik a képről az egér. Ami az embernél nagyobb, viszont gyorsabb is, az viszont már ijesztő. Például egy tigris, vagy egy cápa, vagy egy repülőgép. Persze a tehén egy igazi tripla ász az emberiség történetében. Hasznosítjuk a tejét, a húsát, erejét, szinte mindenét, ráadásul könnyű vele bánni. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az emberi civilizációban a kutya utáni második legfontosabb állat a tehén. Ervin bólintott, majd megálltak egy lecsukott sorompónál.

A szerző a Vasárnap munkatársa