Lérant: A Barcelona és a Real Madrid játékából is tanulunk

Négy hét telt el az előző idény vége óta. Mennyire kellett improvizálni a rövid felkészülésben emiatt?
Nagyjából feleannyi időnk volt, mint az ilyenkor megszokott, öt hét helyett három hétig készülhettünk. Nem foglalkoztunk ezzel a dologgal, tényként kezeltük, mindenben igyekszem a pozitívumokat megtalálni. Több európai országban nincs, vagy csak nagyon rövid a téli szünet, azaz már többen kitapasztalták, milyen így felkészülni. Mi igyekszünk a külföldi jó példákból tanulni. A játékosok az első hétre egyéni edzésterveket kaptak, csak két napjuk volt teljesen szabad. Nagyobb erőnléti hiányosságok így nem voltak. Az első egy-két forduló biztosan nem lesz ideális, de minden csapat ugyanilyen feltételekkel indul.

Év elején vette át a csapatot, és első vezetőedzői megbízatása rögtön soha nem tapasztalt helyzettel kezdődött: a koronavírus-járvány miatti megszakítást kellett lemenedzselnie. Vélhetően nem így képzelte el a bemutatkozást a Fortuna ligás kispadon…
Négy meccset tudtunk lejátszani, utána jött a kényszerszünet. De ugyanazt tudom erre is mondani, nem lamentáltam fölötte, hogy „mi lett volna, ha…”; lehetett volna jobb és rosszabb is. Mindenki számára nehéz és furcsa időszak volt ez, pszichésen is megterhelő. Ezt hozta az élet, remélem, most már a pozitív dolgok következnek.

Ezért vállalta el a szeredi edzőséget is? Hogy amikor egy jó fél szezon után, amit Karol Stromšík mellett másodedzőként produkált, elküldték a klubtól, írják felül a mostani pozitívumok?
Tavaly decemberben egyeztünk meg, és januárban vettem át a csapatot az északmacedón Szlavcse Vojneszki után. A szerediek szereplését azután is figyelemmel kísértem, miután eljöttünk a klubból a sikeres év után. Kicsit vártam is, hogy az idő megmutassa, jól dolgoztunk, hogy az egyesület hibát követett el, amikor nem velünk képzelte el a folytatást, így igen, éreztem némi elégtételt emiatt, amikor megkerestek az új ajánlattal. Nem sokat gondolkodtam, igent mondjak-e, mert az életben már megtanultam, hogy nem szabad sokáig a múltba révedni. Lehettem volna sértődött, mert lényegében leváltottak 2019 júliusában. Akkor úgy tűnt a szeredi vezetők számára, hogy anyagilag jobban járnak az északmacedón edzővel és azokkal a játékosokkal, akiket a stábja fog odavinni. Én most ezt egy új esélyként értékelem, amit a Fortuna Ligában kaptam. A célom, hogy jobb eredményt érjünk el a tavalyi kilencedik helynél, amivel nekem is emelkedne a szakmai ázsióm. 

Reálisnak tartja ezt a célkitűzést a mostani kerettel?
Már amikor itt hagytuk a csapatot, akkor is egyre jobban játszott, a tavaly nyári felkészülési meccsek ezt mutatták. Ha akkor együtt maradt volna a gárda, és mi is folytathattuk volna a munkát a koncepciónk szerint, biztos vagyok benne, hogy a 2019/2020-as idényben is ott lettünk volna a felsőházban, az első hatosban. A mostani fél szezonban a bennmaradás volt a cél, még ha az alapszakasz végén volt is némi esély a felsőházba jutásra, de az inkább matematikailag volt lehetséges. A kilencedik hely reális, a tizediken vettük át a csapatot, és két fordulóval a vége előtt vált biztossá a bennmaradásunk. A lehetőségekhez mérten ez rendben van, a szeredi egy szerény klub, amelybe pár tulajdonos és szponzor hozza az anyagiakat, akik előtt le a kalappal, hogy a koronavírusos időkben áldoznak a futballra, és nem tartják meg maguknak, a családjuknak a pénzt.

Szered egy 15 ezres kisváros, ennek fényében mennyire népszerűek a játékosok? Gyakran diskurálnak önnel a fociról a járókelők? 
Nem sokat vagyok a városban, csak ha esetleg két edzés van egy nap, akkor a köztes időben szoktam elugrani egy kávéra. Én ugyanis naponta járok be otthonról, Komáromból, így nem tudom megítélni, mennyire téma a városban a foci. A játékosokat egy kicsit jobban ismerhetik, de nehéz a népszerűségünkről beszélni, mivel a hazai meccseinket kint kell játszanunk, korábban Nyitrán, a tavaszi szezonban pedig Aranyosmaróton. Így aztán Szered most nem élhet együtt annyira a focival. Reméljük, hamarosan változik a helyzet, lassan el kellene kezdődnie a helyi stadion rekonstrukciójának és egy lelátó megépítésének. És akkor nagyjából egy év múlva már nem csak átvitt értelemben lenne Szereden Fortuna Liga. A következő fél évben továbbra is Aranyosmaróton leszünk otthon.

Fiatal, kezdő edzőként mi az ars poeticája? Van példaképe?
Igyekszünk néhány dolgot átvenni a csúcskluboktól, mint amilyen a Real Madrid vagy a Barcelona, a modern foci elemeit, mint a keresztmozgások az előrejátékban, és sokat dolgozunk a keresztlabdákon is. Nem nagyon használom a régi módszereket, a sok labda nélküli futást. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a játékosok fejlődjenek technikailag. Az alap mindig az, hogy a csapat egyensúlyban legyen, az edzőnek úgy kell összeraknia a gárdát, hogy a védekezés és a támadás is rendben legyen. A játékosokkal korrekt viszonyra törekszünk, emberi hangon beszélünk, kerüljük a szidalmakat a kommunikáció során. Néha persze elkerülhetetlen, hogy fölemeljük a hangunkat, mert pár játékos hajlamos félvállról venni a dolgokat. De alapvetően az a filozófiánk, hogy a játékosok minden pillanatban tudatosítsák, hogy komoly szakmai tudással vannak irányítva, amihez nem kell a kiabálás vagy a sértések, partnereknek tekintjük őket. Mi hozzájárulunk ahhoz, hogy szép karriert fussanak be, hogy ezzel bebiztosítsák anyagilag a családjukat. Nem rendőrök vagyunk, akik ellenőrizni akarják őket, mert saját maguknak edzenek. Azt szeretnénk, hogy örüljenek, amiért labdarúgók lehetnek, hogy jó érzéssel jöjjenek a stadionba, ne azért, mert muszáj nekik és mert pénzt kapnak érte. Hogy élvezzék a focit.

Van valamilyen edzői álma, egy szint, egy klub, ahova szeretne eljutni?
Ki kell mondanunk, hogy nem túl sok szlovákiai edző jutott el magasabb szintre külföldön, és valószínűleg nem is fog. Össze sem hasonlíthatjuk magunkat a szerbekkel vagy a horvátokkal, akik edzőként és menedzserként rengeteg helyen ott vannak a nagyvilágban. Én mindenképpen örülnék, ha eljutnék külföldre, még a szomszédos országokba is, mert Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban is kicsit komolyabban veszik az edzőket. De az egész közeg, a tévés jogokért fizetett összegek is nagyobbak, a klubok élete valamivel egyszerűbb. A marketing, a népszerűség tekintetében egész máshol járnak a szomszédainknál. Én annak is örülök, hogy viszonylag fiatalon az élvonalban edzősködhetek.