Cseregyerek – online

Áprilisban, amikor már nagyon látszott, hogy az iskolák nem nyitnak ki egyhamar, megkérdeztem Végh Orsit, a program megálmodóját, mi lesz az idei cseregyerekkel. Elmarad? Orsit azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy megfutamodjon. Kitalálunk valamit, mondta. Így lett az idei cseregyerek online, vagyis igazi találkozás helyett áttevődött a virtuális térbe. Hiszen, ha lehet online tanítás, online koncert, akkor miért ne találkozhatnának a szlovák és magyar gyerekek is az internet segítségével?

A szervező csapattal online tanácskozás keretében ötöltük ki, milyen tartalmat kapjon hát az idei évad: alakuljanak szlovák–magyar párosok, akiknek különféle, szlovák–magyar témájú kihívásokat kell teljesíteniük. Most már csak a gyerekeket kellett megtalálni. Magyar oldalról könnyebben ment a dolog, rekord számú diák jelentkezett. Szlovákokat beszervezni már nehezebb volt. Egyre közeledett a határidő, és még mindig hatalmas volt az aránytalanság a magyar és a szlovák résztvevők listája között. Honnan akasszunk le még húsz szlovák gyereket? – törtük a fejünket. A gyerekes ismerőseink közül valahogy senki nem mutatott hajlandóságot. Én már egészen kétségbeestem, de Orsi még mindig reménykedett. És lőn. Két nappal a határidő előtt jelentkezett egy zólyomi tanárnő, hogy csak most értesült a programról, nagyon tetszik neki, és megpróbálja beszervezni a tanítványait. Vannak még csodák! A végére összejött a csapat, szinte mindenkinek lett párja. Akinek mégsem, harmadiknak társult valakihez.

A nyitóesemény a Zoomon zajlott (ez is egy olyan alkalmazás, amelynek létezéséről pár hónapja még fogalmam sem volt). Öröm volt látni a sok csillogó szemet, érdeklődő arcot. Kiss Arnold, a szervező csapat tagja igazán rutinosan vezényelte le az egész találkozót. Az általános információk után néhány percre kettéosztotta a társaságot, s külön beszélgetett a szlovák gyerekekkel (míg Orsi a magyarokat tartotta szóval). Rákérdezett a motivációjukra, s azt is elmagyarázta nekik, hogy ne ijedjenek meg: a magyar gyerekek szlováktudása nem tökéletes – próbáljanak nekik tapintatosan segíteni.

A csapatoknak összesen négy kihívást kellett teljesíteniük a rendelkezésre álló négy hét alatt. Találjatok legalább húsz olyan szót, mely közös a szlovák és a magyar nyelvben! Beszéljétek meg, milyen szlovák és magyar dalok tetszenek nektek, majd válasszatok ki egy-egy szlovák, magyar dalt, magyarázzátok el egy videó keretében, miről szól, és mondjátok/énekeljétek el legalább a refrént! Természetesen a magyar fél szlovák dalt, a szlovák pedig magyart válasszon. Beszélgessetek arról, milyen meséket szerettek! Válasszatok ki tíz mesét, írjátok le a főszereplők nevét magyarul és szlovákul is, hasonlítsátok őket össze. Kérdezzétek meg a másikat, mi okozza neki a legnagyobb nehézséget a szlovák nyelvben, majd találjatok ki a számára egy nyelvtani segédeszközt! Lehet bármi: kép, prezentáció, táblázat; fő, hogy kreatív legyen.

A huszonnégy csapatból húsz sikeresen teljesítette mind a négy kihívást. Voltak, akik csak minimalista megoldásokat küldtek be, de voltak olyanok is, akik mindent beleadtak, és egészen magas szinten teljesítették a feladatokat. Nehéz volt a zsűri dolga. Jómagam is belekíváncsiskodtam a beküldött munkákba, és bevallom, többször könnyes lett a szemem. A legjobban azon hatódtam meg, ahogy a szlovák kislányok magyar dalokat énekeltek. Semmi fintorgás, semmi „minekkínlódjakénezzelarondanyelvvel” hozzáállás, csak lelkesedés és nagy igyekezet. Igen, valahogy így kell ezt. Kicsiben, egyéni szinten kell kezdeni a közeledést.

Úgy tűnik, Szlovákia köztársasági elnöke is úgy ítélte meg, ez a kezdeményezés támogatásra méltó, mert nagy örömünkre elvállalta a program védnökségét. Jövőre biztosan lesz folytatás!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/31. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene