A lufival kezdődött

gyorgyihelyett

Anyai nagyapám öreg bicskájával véste ki elszuvasodott fogait, amikor már elege lett a nyavalyás fájdalomból, nyolcvannégy évet élt zsíros kenyéren, hagymán, szalonnán, kútvizet ivott, ha szomjas volt, orvost hírből sem ismert, pedig bagózott is rendesen.

Élete párja is jóval a nyolcadik x után hagyta el végelgyengülésben földi porsátorát, pedig tíz gyereke közül nyolcat nevelt fel keményen, szigorú szemmel a pici parasztház földes szobájában. Jófajta vérükből az én ereimben is csörgedezhet valamennyi, mert évtizedekig alig volt gondom, dolgom orvossal, gyógyszerekkel. Betegállományban sem voltam soha, rendes lázmérőm sincs, a csuklótörést begipszelt kézzel, vidáman vészeltem át többszörös fogyatékossággal élőimmel, toltam a kerekesszéket, etettem őket bal kézzel, jókat nevettek, ha balgáskodtam.

Most meg a lufi. Mintha a fejemben. Felfújva vacakol. Nem fáj, hiszen nem fáj nekem soha semmim, a lábam néha, na. Akkor megmérem, mondom, s magas. Másnap is, harmadnap is magas ez a vérnyomás, a lufi meg csak felfújva. Tündéri doktornőm meg: túlsúlyos ám, de nagyon, s ha nem láttam tizenöt éve, akkor most szépen átmegyünk mindenen. Megyek én, hogyne mennék, úgy be vagyok gyulladva. Nem tetsző eredmények is jöttek a különböző vizsgálatok után, hát megyek tovább, ahogy mondja ő, s hirtelen három gyógyszer is kötelező lett. „Kérem én még nem játszottam, / Nem játszottam, / Nem játszottam”, rebegném a Szép Ernőmet, de ő a tudomány embere, ne hisztizzen, mondaná, gondolom. Hirtelen mindent megígérek, lefogyok, nem szívok több cigit, gondolatban már el is ajándékozom a még otthon lévőt, csak ne, csak ne, kérem, csak ne legyen több tabletta. Meglátjuk, mondja kedvesen, s mire a többedik vizsgálat eredményét viszem neki, na, nem kaptam sokkot, ne izguljon, nincs komoly baj, de még erre, erre, meg erre el kell mennie. Megyek, várok, sorakozom, üldögélek a mindig zsúfolt váróteremben, szorongva nézek a szorongókra, hallgatom a szájukat egy másodpercre be nem fogók eszement történeteit, nézem a sok beteget, a csak gyógyszerért jöttem, doktornő címűeket, hogy kerültem ide, kérdezem magamtól, pisilnem is kell, a szemem meg úgy begyulladt a napokban, hogy Oblomovomat képtelen vagyok befejezni, a mindenfélére szóló szemallergiám csak lecsapott. Napok óta olvasom a neten, hogy okozhat agyhártyagyulladást, vakulást, a kötelezően szedni kell gyógyszereim mellett meg lepedőnyi papírok a fiolás dobozokban a helyes használatról, a mellékhatásokról, a rengeteg többiről.

Afenesegondoltavolna! Csak nem halok meg hipp-hopp?! Azért elkészítem a ruháimat, megbeszélem fiaimmal, a húgommal, jókat nevetnek, de legyen meg a te akaratod, anya, ha nem szeretnél művirágot, nem lesz, mondja a fekete humorral megáldott fiam. Ahogy így elrendezem hamarjában, várok tovább a soromra, rettenetes, hogy mennyi a beteg minden ajtó előtt. Ahol nyolckor kezd az orvos, már hétkor áll a sor, én is cselezni akartam, mentem fél hétre, s láss csodát, négyen már ott ülnek, mintha élvezetből, napi programként kelnének hajnalok hajnalán, hogy a váróban ácsorogjanak, bosszankodjanak. S most már én is. Jézusmária! Nézem az unott vagy elkeseredett, a türelmetlen vagy ideges, az egykedvű arcokat, s hirtelen a csizmás, lajbis, paraszt nagyapám jön elém, aki a sok dolog miatt alig érkezett a ház előtti kispadra tereferélni, huncutul elmesélni, hogy öreg bicskájával hogy véste ki a szuvas fogát. Honnan volt ezekben a régi öregekben ez a szívósság, elszántság, a mozgásszeretet, mert bizony átmentek ám gyalog is a szomszéd faluba, a harmadikba is, ha épp ügyük volt arra. Anyai nagyapám is taposta már a nyolcvanat, de elbiciklizett hozzánk nyáron, pedig messze van a két falu. Nyolcvannégy évet élt zsíros kenyéren, hagymán, szalonnán, kútvizet ivott, ha szomjas volt, orvost hírből sem ismert.


Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még az után is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:


Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999


 

Szóval szombaton otthon vagyok és hívom. Ha nagyon kimerült leszek, akkor maga hívjon VASÁRNAP délelőtt.

M. Kiss Csaba: Czeizel Endre – Két életem, egy halálom
 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/31. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?