A határ túloldala, a Dunakanyarnál

Rögtön ide, a meghúzott piros vonalon túlra, egyben Magyarország legszebb vidékeinek egyikére – a sorozat folytatásában természetesen kedvezünk majd azoknak is, akik Petőfivel tartanak, és a pusztát, az Alföldet részesítik előnyben, e táj sajátos és millió fotón megörökített gyönyörűségét a domborzati formák és a kanyargó Duna adja. Influenszercsalogató helyszínekből errefelé nincs hiány!

Innen is látszik

Túránkat kezdhetjük úgy is, hogy át sem lépjük a határt, hiszen az egyik legnevesebb látványossága a Duna túloldaláról, Szlovákiából is jól látszik: ez bizony a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház, azaz az esztergomi bazilika. No, nem csoda, hogy jó távolról is szemet szúr, hiszen ez Európa egyik legnagyobbika, Magyarországon pedig a legnagyobb egyházi épület, egyben a legmagasabb épület is, nálánál ugyanis már csak a különféle adótornyok és ehhez hasonló objektumok nyúlnak feljebb. Ha mégis közelebb jutunk, akkor nem érdemes megállni a főbejárat nyolc oszlopa előtt, mert a belső tere is megér jó sok misét: a főoltár, a kupola, a több száz sírnak helyet adó altemplom, a bazilika középkori elődjéből megmaradt Bakócz-kápolna, és lehetne sorolni; aki pedig igazán csodálatos kilátásra vágyik, és jól bírja a szűk csigalépcsőket, felvándorolhat a kupolatetőre, és onnan tekinthet szét két ország területére.

Közvetlen közelében, a Várhegy alatt az Érseki Víziváros további számos látnivalót kínál; hogy egy másik valláshoz kötődőt is említsünk, itt található az egykori Oszmán Birodalom ebben az irányban legtávolabbi megmaradt dzsámija, az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi, amely felújítva várja a látogatókat. De persze a kereszténység épületlenyomatait is megtaláljuk itt, köztük a Prímási palotát, rögtön a vízivárosi plébániatemplom mellett, betérhetünk a Keresztény Múzeumba, ahol többek között a gótikus garamszentbenedeki úrkoporsó is látható.

Valódi történelmi barangolás és kalandtúra ígérkezik itt, és akkor még nem is ejtettünk szót Esztergom belvárosáról, amely szintén tobzódik a műemlékvédelmet élvező épületekben, kedvükre kalandozhatnak a múzeumok, könyvtárak, levéltárak kedvelői. Felsorolni is képtelenség, meg kell nézni élőben!

A Pilis

Ha valaki a kultúrsokk után a természetbe vágyna, akkor a közeli Pilis hegység a tökéletes célpont szikláival, barlangjaival, változatos növény- és állatvilágával. A legismertebb itteni célpontok egyike a Rám-szakadék, egy szurdokvölgy, amelyben víz csordogál, az itt kalandozókat pedig több mint 110 méteres magasságban mozdítja el a túraútvonal (és a saját lába). Nem a legkönnyebben járható, de látnivalóival kárpótol.

Az egyik leginkább fotóra kívánkozó domborzati forma a Vaskapu-szikla, amely a Pilis-tető oldalában található, ebbe ékelődik be két kapuszerű képződmény, az egyik tizenöt, a másik nyolc méter szélességű.

Olyan folyót is felkereshetünk itt, amelyet legkevesebb négy néven emlegetnek, ez a Dera- vagy Kovács-patak, esetleg Pilisszentkereszti vagy Pomázi patak (netán Mélly?). Ez a vízfolyás képezi a határt a Pilis és a Visegrádi-hegység között, medre helyenként szurdokszerű, a víz, különösen csapadékosabb időben, gyorsan fut végig a simára koptatott kövek között – nyomvonalán, ezen a vadregényes, csodálatos tájon a gyalogos túrázók, a kerékpárosok és a hegymászók is meglelik a kedvükre való kalandot. De ha valaki netán barlangokba vágyik, vegye irányba Magyarország harmadik leghosszabb és negyedik legmélyebbjét, az Ariadne-barlangrendszert.

Kilátásdömping

Ahogy a Pilisben, a szomszédos Visegrádi-hegységben is számtalan olyan csúcs csalogat, ahonnan döbbenetesen gyönyörű panoráma nyílik. Az egyik legismertebb a Prédikálószék, a Visegrádi-hegység harmadik legmagasabb pontja, tetején 12 méter magas kilátóval és kereszttel. Innen rálátni a Dunakanyarra, Nagymarosra és Visegrádra – mindezt persze nem adja ingyen, hiszen több órás túrával érhető el, de mindenképpen megéri, innen ugyanis – azt tartja az ősmagyar hagyomány – nem lehet rossz fotót készíteni. Erről egyébként még az is meggyőződhet, aki otthon ül a fotelében, hiszen a csúcson folyamatosan közvetítő webkamera üzemel, de aki nem járt ott, az a gyönyörű látvánnyal szembesülve nem biztos, hogy elhiszi, ez egy reálisan megközelíthető kirándulóhely.

Ha azonban a Duna túlpartjáról is meggyőződnénk a táj gyönyörűségéről, akkor az egyik legjobb választás a Hegyes-tető csúcsán található Julianus-kilátó, ahonnan Szlovákiára is rálátni. Meg Visegrád fellegvárára.

A csúcsra csalogat

Ez a bizonyos fellegvár pedig egyre csak húzza felfelé a visegrádi látogatót, bármennyire hangulatosak is a városka utcái. A középkori magyar királyok fontos rezidenciája két részből áll, és aki az alsó várat már megnézte – esetleg megedződött a túrákon meg az esztergomi bazilika kupolalépcsőin –, annak irány a citadella. Fent aztán a történelem szerelmeseit a monumentumon magán túl számos kiállítás várja, megtekintheti az erődrendszert maketten, megismerkedhet a vár történetével, megtekintheti a Szent Korona másolatát, emellett azonban természetesen a kilátás sem elhanyagolható, sőt.

A várbebarangolás részeként semmiképp ne hagyjuk ki a Királyi palotát, amely ma már Mátyás király múzeumaként üzemel, valamint az alsóvár lakótornyát, a Salamon-tornyot. És mivel a hegység tövében vagyunk, még innen sem késő kirándulásra indulni (mondjuk az Apátkúti-völgybe), esetleg sportkalandokba bocsátkozni (van itt bobpálya is), mindez jól megfér a történelmi tartalmak felfedezésével.

Különleges városi séta

A térség ismerői valószínűleg mind aláírnák, hogy ha egy igazán hangulatos, mediterrán érzetű belvárosi sétára vágyunk, akkor Szentendrében nem lehet csalódni. A macskaköves utcákon bandukolni már önmagában élmény, de aki még többre vágyik, megmerítkezhet a város kulturális tartalmaiban, elég csak a múzeumokra gondolni, vagy a Szentendre Képtárra.

A séta közben különösen érdemes odafigyelni arra, milyen nyomokat hagyott a város arculatán a különböző nemzetek együttélése, ennek leginkább szembeötlő jele például a Szerb Kereskedő Társaság által emeltetett Pestiskereszt a főtéren (alatta a néphagyomány szerint a fejjel lefelé eltemetett emberrel – és ez csak egy izgalmas részlet a sok közül), vagy a Blagovesztenszka görögkeleti templom, esetleg a Belgrád-székesegyház, amely a magyarországi szerb ortodoxia püspöki széktemploma, vagy a Péter-Pál templom, amely eredetileg ortodox volt, ma viszont római katolikus.

A Dunakanyar minden szeglete újabb és újabb felfedeznivalóval vár, a történelem rendkívüli módon sűrűsödött itt össze, rakódott le, ennek felderítése és szétszálazása valódi magyarságismereti kihívás, a tudós munkából pedig a természet szemet gyönyörködtető kincsei kínálnak kikapcsolódási lehetőséget.

A dömösi prépostság

A Dunakanyar egy titokzatos helyszíne. A dömösi palota egyike azoknak a váraknak, kastélyoknak, amelyeket az Árpádháziak építettek a térségben. A prépostságnak a történelem viharai során csak a falai maradtak meg, és az alatta húzódó altemplom, amelyet rekonstruáltak, és az egykori szentély padlójába ékelt üveglapokon leszűrődő fény mellett bárki meglátogathatja.

A túloldalon

A Duna bal partján elterülő Vácot a Dunakanyar központjaként is emlegetik, és a térség több célpontjához hasonlóan a történelmi hagyatékok meg a jelenkori kulturális gazdagság kettősével csábít. Aki ott jár, tegyen kitérőt a Ligeti-tónál meg a Váci Ártéri Tanösvénynél is, a különleges hangulatú séta itt biztosított.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/30. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene