Fel nem foghatom, mikor s miért szüntették meg a tejesember intézményét. Ő volt az, aki az ajtó elé kirakott üres tejesüvegeket reggelre telikre cserélte.
Miközben a postást például nem törölték, máig hordja házhoz a küldeményeket, holott, akár a tej esetében, amikor boltba megy az ember, ha szüksége van rá, ugyanúgy hetente egyszer vagy kétszer benézhetne a postára is megérdeklődni, nem érkezett-e levele vagy csomagja. (S akkor például senkinek sem szúrna szemet, hogy a postán mindig sorakozni kell, mint valaha a tejcsarnok előtt.) Megszüntették a tejesüveget is, illetve ma már a tehetősebb réteg ismét vásárolhat üvegbe töltött tejet, nagyon elegáns megoldás, ám az üveg nem visszaváltható. (De csavaros tetejű, ezért nyár végén mehet bele házilag készült ketchup. Nagy kérdés, vajon a tehetősebb réteg maga főz-e a maga megtermelte paradicsomból ketchupot és azt a maga által elhasznált, kiöblögetett és forró vízzel csírátlanított üvegekbe tölti-e.)
A postán, bárki, már akinek nem jött levele, hogy azért mégse fölöslegesen kiránduljon, az igényeinek és pénztárcájának megfelelő küldeményeket vásárolhatna. Egy sima képeslap, mondjuk nyolc sor szöveggel, hatvanöt centbe kerülne: „Kedves Barátom/Barátném, sok szeretettel üdvözöllek az Adria partjáról/Celldömölkről. Jól érzem magam/Kissé köhögök, a koszt kiváló, bár nem olyan jó, mint otthon, sokat gondolok Rád stb.” Kilencven centes levélminta: „Lelkem, galambocskám/Báránykám, levelem találjon egészségben, én csak megvagyogatok valahogy, napközben elfoglalom magam ezzel-azzal, ami a kezem ügyébe esik, zoknit stoppolok vagy mosok, zöldséglevest főzök vagy megmelegítem a tegnapról maradtat, aztán hallgatom a Pátria rádiót, estefelé pedig elüldögélek a kád szélén, úgyhogy hál’ isten nem unatkozom, csak a lábam/fejem ne fájna, olyan, mintha hangyafészekbe dugtam volna, tegnap a temetőben két kanna vizet elöntöztem a sírra, de meg se látszik stb.” Hogy konkrétan milyen levelet rejt a boríték, az csak a felbontása után derülne ki. Zsákbamacska. (Valamikor lehetett zsákbamacskát is kapni, gyerekeknek szánták, gyöngy volt benne vagy gyűrű, vagy gyöngyből készült állatka. Szabad volt a dobozt picit megrázni, a zajból lehetett következtetni a tartalmára. De nem sírom vissza. Annyi zsákbamacska maradt még.) Egy euró húsz centért Vasárnapot lehetne venni a postán, minden héten olvasók által írt levelek vannak benne.
A múltkor úgy jártam a postán, hogy kis híján akár tejet is vehettem volna. Bementem ugyanis, és kértem tíz darab hatvanöt centes bélyeget. Bélyegjük momentán nincs, hangzott a válasz. Alig akartam elhinni, de muszáj volt. Közben meg egy sarokvitrinben ki volt állítva és árcédulával ellátva néhány olyan tárgy, amelyért nem biztos, hogy postára kéne menni: játék autó, Bratislava feliratú hűtőmágnes, illatos ruhaöblítő, gyermekkönyvek, Rubik-kocka... Mint egy szuvenírboltban, bár az öblítő még így is kilóg a sorból. Csendben és megszégyenülten távoztam. De mitévő legyek legközelebb? Szóljak a sorban állóknak, hogy csak érdeklődni szeretnék, aztán lépjek oda az egyik ablakhoz, s kérdezzem meg: Tessék mondani, bélyeg van? (Más változat: Elnézést, a bélyegek már megérkeztek?) És ugyan mi történt a bélyegekkel? Elfogytak? Felvásárolta őket a jó nép, bespájzolt? Leállt a bélyeggyár? Meglehet, keveset rendeltek, mert ugyan ki ragaszt ma bélyeget? Egyáltalán írnak-e még hagyományos, borítékba csúsztatott levelet?
Hát, ha tejesember nincs is már, legalább postás van még. S jó, hogy van. Szenes ember sincs már, jut eszembe. Valamikor lovas kocsin járt, ugattak a kutyák, amikor káromkodva, ostort pattogtatva behátrált az udvarra. S volt a jegesember. Aki hordta szét a jeget, szintén kocsin. Nagy valószínűséggel ő sincs már. Ma inkább üzletemberből van sok, de ez sem baj. Pénzember is több van, alighanem. Meg érdekember. Magánember. Átlagember. Tucatember. Tanárember – ez is jó, ahol van még. Mesterember, olyan igazi, aki ért a munkájához, szereti és szavatol érte. Mind közül legtovább nyilván a szeptember, a november és a december bírja. Ebben a három emberben lehet bízni, napra pontosan jönnek, amikor sorra kerülnek, nem kell őket megrendelni, nem kell rájuk várni. S persze itt a sok-sok rokonszenves egyéb ember: az aranyember, házasember, jóember, íróember, kultúrember és művészember. Polgárember, sportember. Ember ember hátán. Csak tej legyen, s akkor úgy nagyjából minden rendben.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/28. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.