Egy órán belül a kórházban, az első diagnózis: mellkasdaganat

sorsok

Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündérihang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.

- Pán Péter

A Mokcsamogyoróson élő Marikáéknál nem múlt el úgy nap, hogy ő esténként ne mesével, jóízű beszélgetéssel vagy épp énekléssel altatta volna el gyermekeit. A zene iránti rajongását, az ének szeretetét édesapjától örökölte. Fiatal kora ellenére rengeteg megpróbáltatást mért rá a sors. Azt mondja, a nehéz pillanatokban a hite, az emberek iránti bizalma adott neki erőt. Tudta, bármennyire nehéz és rögös is az út, végig kell mennie rajta, nem hagyhatja cserben szeretteit, férjét és legfőképp a gyermekeit.

Mi történik velem

A gyerekeimet vittem vizsgálatra, s miután a gyerekorvos elintézte őket, rám nézett és csak annyit mondott, nem tetszik neki a légzésem, minél előbb keressek fel egy szakorvost. Nem értettem, miért mondja, hisz nekem minden levegővétel természetesnek tűnt. Nem mondom, hogy nem voltak olykor nehézségeim, de inkább gondoltam kimerültségre, mint betegségre. A mondata azonban ott motoszkált a fejemben, s bár késő délután volt, mégis eleget tettem figyelmeztető szavának, és felkerestem a tüdőgyógyászati rendelőt” – kezdi végtelennek tűnő történetét suttogón Marika. A fiatal, energikus nő, aki mindig is dolgozott, a gyerekek mellett főiskolán tanult, és mikor a szüleinek betegség miatt már egyre nehezebb volt a kétkezi munka, férjével átvette a kertjük gondozását is. Úgy gondolta, rutinvizsgálat, gyógyszer, és néhány napon belül minden rendben lesz. „Az orvos egy órán keresztül vizsgált, hallgatott, röntgent készíttetett és arra a következtetésre jutott, minél előbb kórházba kell mennem.” Marika akkor még visszautasította orvosa ajánlatát, és annyiban maradtak, hogy néhány injekciós kezelés után jelentkezik újra. A sors azonban közbeszólt, s alig három nap elteltével, mikor már a lépcső is nehézséget okozott, visszament, és onnantól nem volt megállás. „Nem volt választási lehetőségem, egy órán belül a kórházban találtam magam. Hatalmas sokként ért mindannyiunkat. Az akkor hatéves Viktória és a kilencéves Alex nem értették, miért hagyom ott őket.” Elkezdődtek a találgatások. Az első diagnózis: mellkasdaganat. Minden napra jutott valamilyen vizsgálat, mire végül kiderült, mégsem az, amire gondoltak.

Fordulópont

Miután hazakerült a kórházból, kezelőorvosa 2017 februárjában a felsőhági szanatóriumba utalta. „Mindenre gondoltak, voltam asztmás, allergiás, de senki nem tudta pontosan meghatározni, mi is lehet velem igazán. Mígnem egy légúti tükrözés után légcsőszűkületet állapítottak meg. Akkor még szó sem volt sebészeti beavatkozásról. Nem értettem, mi mindent jelent ez, én csak boldog voltam, mikor három hét után végre kimondták, hazamehetek a családomhoz, a gyerekeimhez. Egy teljes évig nem kellett orvoshoz mennem. Dolgoztam, minden percet, amit csak lehetett a családomnak, gyerekeimnek, a munkámnak szenteltem.”

Egy szeptember végi napon Marika újra beteg lett. Egyszerű megfázásnak tűnt, de az idő haladtával állapota egyre rosszabbodott, már az ágyból is alig tudott felkelni. Magas láz, gyengeség. Nem értette, mi történik, hisz azelőtt egy ilyen megfázás sosem döntötte le ennyire. Nem volt más megoldás, újra felkereste tüdőgyógyászát, aki egy alapos vizsgálat után újra csak szanatóriumba utalta. „Nagyon elkeseredtem. Úgy éreztem, teljesen felesleges megint oda mennem, hisz már voltam ott, semmi újat nem mondhatnak. Persze, otthon is nagy szükség lett volna rám. Végül a megadott időpontban mégis jelentkeztem.” Egy pénteki napon a doktornő, aki a szanatóriumban kezelte, arra kérte, keresse őt fel, beszélni szeretne vele. „Meglepődtem, mert a nővérkétől megtudtam, nem megszokott, hogy az orvos magához kéreti a betegét. A doktornő leültetett, komoly tekintetéből azonnal tudtam, nagy baj lehet. Elmondta, sajnos műtéti beavatkozásra van szükség, mert a légcsövem már annyira leszűkült, hogy a beszívott levegőnek mindössze 0,5 milliméter átjárhatósági helye van. Azt is elmondta, a döntés az enyém.” Marika első gondolata az volt, hogyan tudatja majd a családjával a hírt. Féltette beteg szüleit, kavarogtak fejében a gondolatok. Mit és hogyan mondjon majd el a gyerekeinek, a férjének. „Valami különös érzés kerített hatalmába, hirtelen halálfélelmem lett, de arra gondoltam, fiatal vagyok, végig kell csinálnom. Talán a lehetséges komplikációktól rettentem meg igazán. Telefonhívások végtelen sorozata következett.”


 

Ima és hit

Elkezdődött a felkészülés a műtétre. Egy teljes hétig légzőgyakorlatokat kellett végeznie, és várta, mikor hívják össze a sebészeket. „Egyik nap lassan sétáltam vissza a szobámba. Egyre nehezebb volt a járás, a levegővétel. Mikor benyitottam, egy apáca ült a karosszékben. Kicsit megijedtem, nem számítottam új szobatársra. Beszélgetni kezdtünk, és elmondtam neki, sokat imádkoztam, és lám, egy angyalt küldött mellém az Úr. Onnantól kezdve együtt olvastuk a Bibliát, és imádkoztunk. Műtét előtt otthoni lelkészünk hívott, hogy legyek erős, imádkozik értem. A családom is mellettem állt. Akkor beszéltem utoljára telefonon.”

Az operációt követő első két napon mintha kicserélték volna. Jól érezte magát, de az orvosok komoly arccal álltak az ágya mellett, hisz nem mindennapi műtéten esett át, légcsőcsonkolást végeztek nála. Egy idő után újra nehézlégzése lett, fulladni kezdett. A nap huszonnégy órájában mellette voltak a nővérkék, orvosok, lélegeztetőgépre került. Teljesen kiszolgáltatottan feküdt a kórházi ágyán. „Rettenetes érzés volt. Az állam alatti bőrt a nyakammal öltötték össze, hogy a belső varratok szét ne essenek. A koponyámat is rögzíteni kellett. Újra kezdődtek a vizsgálatok, miután egyik nap megjelent a főorvos könyvekkel, papírokkal a kezében, és közölte, újabb műtétre lesz szükség, az állapotom ugyanis kritikus. Az ima segített abban, hogy nyugodt tudtam maradni. Egyetlen kérésem volt csak: láthassam a gyerekeimet és a férjemet.”

Harcos

Késő este volt, mire azok, akiket a világon mindennél jobban szeret, bemehettek hozzá. „Nem tudtam beszélni, nem tudtam őket megnyugtatni, átölelni. A férjem helyettesített, ő mondott el mindent a gyerekeknek szépen, nyugodtan. Akkor a fiam odahajolt hozzám, megsimogatott, és bár félve, mégis halvány mosollyal az arcán csak annyit mondott, fogunk mi még együtt játszani. A lányom mellém bújt és a fülembe súgta, ne félj anya, nem halsz meg. Könnybe lábadt a szemem, de nem sírtam. És azóta sem tudok.”

A műtét sikerrel zárult. Egy Montgomery-T gégekanült helyeztek be, mely külső és belső részből áll, ezzel próbálták könnyíteni a légzését. Közel három hónap után térhetett haza. Azóta többször volt Felsőhágiban, kezelték tüdőgyulladással is. Kilenc hónap után távolították el a csövet, és végeztek rajta korrekciós műtétet. „Csak harcosnak hívtak a nővérkék és az orvosok. Azt mondták, ha tehetnék, a bátorság érdemrendet is nekem ítélnék” – süti le a szemét. Figyelem a heget a torkán. Én még láttam, mikor a kanül benne volt. Próbálta védeni, rejteni a fürkésző, sokszor lelkéig ható tekintetektől.

Anya mesélj

Eltelt másfél év tele küzdelemmel. „Az életemet megmentették, amiért hálás vagyok, de a hangom meghalt, el kellett temetnem örökre. Az énekléssel eltöltött esték, jóízű nevetések csenddé változtak. A mosolyommal helyettesítem. Kímélnem kell a nem létező, csak suttogó hangomat, oda kell figyelnem minden egyes levegővételre. A meséknek vége, nem ilyen gyerekkort álmodtam a gyermekeinknek. Dolgozni szeretnék, mint mindenki más, de így nehéz helyzetben vagyok. Mégis hálával tartozom mindenkinek, aki mellettem állt a nehéz, néha kilátástalannak tűnő időkben. Boldog vagyok, hogy az Úr adott erőt, hitet és kitartást” – zárja halkan, suttogva az ő igaz, élet írta szomorú meséjét.

Rajczi Emília

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/26. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?