Kollár és a védés megvédése

Hogyan indítsuk újra az őrülten lefékezett gazdaságot a Covid-19-járvány után? Hogyan érjük el, hogy Szlovákiában magasabb legyen az emberek végzettsége? Hogyan óvjuk meg a természetet, környezetünket? Hogyan lassítsuk a klímaváltozást és következményeit?

Bizonyára ezeket a kérdéseket is oldja a kormány. Gondoljunk a gazdaság támogatásának 114 intézkedésére (ebben a pillanatban felejtsük el a minőségüket, közülük több indokolt és takarékoskodunk általuk, vagy legalább korlátozzák a bürokráciát). De melyik kérdés lett a legvitatottabb? Természetesen Boris Kollár házelnök szakdolgozata.

Felmerült, hogy Kollárnak ez után a leleplezés után le kellene mondania. Hiszen szigorúak voltunk Andrej Dankóval, a parlament elnökével szemben, miért lennénk elnézőbbek Boris Kollárral szemben? Kollár azzal védekezik, hogy az ő diplomamunkája rendben van, nincs miért elnézést kérnie, mesterfokozatát a törvénnyel összhangban szerezte. Csak éppen többé nem óhajtja használni, hogy senkinek se adjon okot a koalíció támadására, amelynek szilárdnak kell maradnia. Pont.

Rendkívül kritikus hangok is elhangzottak, amelyek számon kérték a koalíciós partnerektől, hogy túlságosan elnézők Kollárral szemben, és a csapatukat ezzel a „kompromisszummal” megfosztják a tisztességüktől és a tekintélyüktől.

Elvi szempontból indokolt ez a vélemény. De mivel a politika elsősorban a hatalom irányítása, az elvekre is különbözőképpen tekinthetünk. Van, aki elvi kérdésnek tekintheti, hogy az a csapat, amely évek után végre kiütötte a nyeregből Robert Ficót, kitartson, folytassa a reformokat, és ne forgácsolja szét az erejét másodrangú kérdésekkel.

A Sme rodina mozgalom kezdettől „egy kicsit más” volt, mint a koalíció többi három tagja, és azokra a választókra támaszkodik, akiket nyilvánvalóan nem zavarnak Kollár tanulmányi praktikái, sem a szeretői. Többségük mit sem sejt az idézetről, az egyezésről, a szövegek eredetiségéről.

Támogatói gyűlölködő megjegyzéseket írtak annak a gimnáziumnak a címére, amelyikben a diákok – tiltakozásként, lázadásuk kinyilvánításaként – valamilyen rendezvényen ruhát cseréltek volna: a lányok fiúknak öltöztek volna, a fiúk meg lányoknak. Kollár és Krištúfková ezeknek a választóknak a szemében az erkölcsösség megtestesítői. Ne keressünk benne logikát. A hatalmi logika már azt jelzi, Kollár a választás igazi győztesének érzi magát vagy már az. A Smerrel lesöpörte az asztalról az Isztambuli Szerződést és jóváhagyta a tizenharmadik nyugdíjat, most Matovičcsal az oldalán elhatárolja magát a Smertől. Figyelemreméltó csupán Kollár kezdeti mentegetőzése: állítólag mindenki elköveti a szakdolgozatában azt, amit ő tett. És túlzás nélkül kijelenthetjük: azért van ez így Szlovákiában.

A szerző a TASR munkatársa