SOROZATDARÁLÓ: Ilyen egy modern, 21. századi szerelem

love

Hogyan leszünk szerelmesek egy korszakban, amikor minden és mindenki könnyen eldobhatónak tűnik, és egyfolytában bombáznak bennünket az új ingerek? Erről szól a Love.

Kivételesen nem egy új sorozatra hívjuk fel a figyelmet a Sorozatdarálóban, aminek egy oka van: a Netflix három évadot megélt Love-ját méltatlanul kevesen ismerik, és e sorok szerzője is csak puszta szerencsével talált rá még a karanténos hetekben. A széria viszonylagos ismeretlensége annak köszönhető mifelénk, hogy még azelőtt futott, mielőtt a Netflix elérhetővé vált volna a régióban. A Love mögött az a Judd Apatow áll, aki a modern amerikai vígjáték atyaúristene az 1999-ben készült Különcök és stréberek című széria óta, a Csajok című sorozatával pedig 21. századivá tette a Szex és New Yorkot. Emberünk egyetlen alkalommal dolgozott együtt a Netflixszel, és a Love-ot látva nem értem, miért nem árasztották el őt azonnal további megrendelésekkel. Ez ugyanis egy olyan sorozat, amilyent Woody Allen készítene, ha fiatal lenne, teli kreatív energiákkal, és New York helyett Los Angelest választotta volna otthonául. A férfi főszerepet játszó Paul Rust is igazi Allen klón, még viccelődnek is a sorozatban azzal, hogy az arca alapján mindenki zsidónak nézi, miközben nem az, és az is összekötő elem, hogy Allenhez hasonlóan érte is feltűnően szép nők rajonganak.
 

Az alkoholista és kapcsolatfüggő Mickey (Gillian Jacobs) és a szorongásait és dühkitöréseit állazasággal leplezni próbáló Gus (Paul Rust) véletlenül fut össze egy élelmiszerboltban, aztán úgy alakul, hogy elkezdenek együtt lógni. Mindkettejük élete kissé zavaros, sokszor maguk sem tudják, mit akarnak, de elkezdik megkedvelni egymást, és elkezdődik a kapcsolatuk keszekusza, bonyodalmakkal és buktatókkal teli élete, ami három évadon át csordogál. Apatow stílusában az a jó, hogy sosem a történetre, inkább a karakterekre fókuszál, a történések is mind belőlük következnek. Hagyja élni, lélegezni őket, és olykor akár céltalanul botladozni is. A Love-ban nincs egy nagy sztori, amit követnünk kéne, egyszerűen látjuk a rádióban producerként dolgozó Mickey és a filmforgatásokon a gyereksztárok oktatását végző Gus mindennapjait (utóbbi által a széria egyfajta fricskája is lesz Hollywoodnak), megismerjük a munkájukat, a barátaikat, a kollégáikat és izgulhatunk azért, hogy a nehézségek ellenére sikerül-e összecsiszolódniuk. Mindez teli van életszerű, de nagyon vicces helyzetekkel, és a sorozat attól sem riad vissza, hogy hősei időnként valami nagyon antipatikus dolgot műveljenek: itt senki sem csak fekete vagy fehér, a Love mindenkit a hibáival együtt mutat be, és képes így is szerethetővé tenni. Az alkotók szerencsére tudták, hogy a harmadik évad lesz az utolsó, így a sorozat egy jól átgondolt, szépen lezárt és nagyon megható befejezést kapott. A Love úgy tud romantikus lenni, hogy közben végig mellőzi a giccset és az érzelgősséget, és a végén csak azt sajnálod, hogy nem nézheted tovább Mickey és Gus történetét.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?