Nemcsak a népi költészet darabjai élnek és léteznek több változatban, hanem például Cs. Liszka Györgyi főszerkesztőnk kedvenc verse is. Másnak más, neki meg ez a kedvence.
A legkedvesebb költeményekre vadászó sorozatunk legutóbbi részében Rajczi Emíliától még azt is sikerült megtudnunk, hogy melyik a második kedvenc verse, hiszen a legesleg tekintetében teljes a megegyezés közte és a még eggyel korábbi vallomástevő, Nagy Edit között (Karinthy Frigyes: Előszó).
Kapcsolódó cikkünk
Kapcsolódó cikkünk
Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője most egyből több verset hozott, de ezek igazából egyek – illetve mégsem. De fejtse ki inkább ő maga, és azt is, hogy miért lehet aktuális ez a vers a karanténba zárt világnak is:
„Tőzsér Árpádnak ez a verse először a Leviticus című kötetében jelent meg 1997-ben. Azóta több változata is született, Sebastianus (miután az agyonnyilaztatását túlélte, és börtönbe zárták) a Finnegan halálában 2001-ben, s a legutolsó talán a Sebastianus, miután az agyonnyilaztatását túlélte, és halálra kínzatása előtt börtönbe zárták a Léggyökerekben 2006-ban.
Én mint Mittel úr odaadó rajongója, a közép-európai létérzés afféle összegzéseként tekintettem rá, de annál sokkal, de sokkal több lett.
Azóta, amióta először olvastam, a mindennapjaim része, és állítom, hogy jobbá lettem általa. Vagy ha jobbá nem is, elfogadóbbá, belátóbbá.
Valahányszor, amikor méltánytalanság, emberi hitványság vagy akár saját kudarc miatt elindul gyomortájékból az indulat, hogy a szívemig hatoljon, már nem képes leteríteni, mert azonnal eszembe jut, s mormolom, mint a keletiek a bűvös omot: Ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez. Ez van kimérve feladatként. Máskor más, most meg ez. Ez az én imamalmom. Máskor más, most meg ez. És megnyugszom. Sőt olykor azt is hozzáteszem: másnak más, neked ez.
Talán mivel hűséges típus vagyok, a verseknél is az első benyomáshoz, az első változatokhoz szoktam ragaszkodni.
Nekem tehát maradt a Glossza a mindennapi versem, hiába, hogy irodalomtörténetileg, -elméletileg, verstanilag tán még nagyobbra nőtt. Másnak más, nekem ez.”
Cs. Liszka Györgyi
Tőzsér Árpád
Glossza
Ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez
van tán kimérve feladatként!
Börtön? Jó, de az ablak ad fényt,
s néha kikattan a földi retesz.
Élj, ahogy a szélütött hold neszez
csillagok hideg rostélya mögött!
Oly mindegy, most épp mi a börtönöd,
ne panaszkodj: máskor más, most meg ez.
Hallgass! Még szádban válogasd szét
a sírást s a csendet, s csak azzal érvelj,
hogy ne valld be, amit nem követtél el.
Ez van kimérve feladatként.
Az agy csöndjében éppen az (a) szép,
hogy önkéntes, hogy lágy hasát mutatja,
hogy önmaga határait kutatja.
Börtön? Jó, de az ablak ad fényt.
S ahogy fönt a névelő kirepes
a verssorból, más névhez igazodva,
te úgy nyujtózkodj föl egy égi sorba,
hogyha kikattan a földi retesz.
Mert néha kikattan minden retesz,
s ha nem, a börtönablak ad fényt.
Az van kimérve feladatként:
ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez.
(Leviticus, Argumentum, 1997)
Tőzsér Árpád
Sebastianus mondja
(miután az agyonnyilaztatását túlélte és börtönbe zárták)
Ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez
adatott neked feladatként.
Börtön? Jó, de az ablak ad fényt,
s néha kikattan a földi retesz.
Élj, ahogy a szélütött hold neszez
csillagok hideg rostélya mögött!
Oly mindegy, most épp mi a börtönöd,
ne panaszkodj: máskor más, most meg ez.
S hallgass! Még szádban válogasd szét
a sírást s a csendet, s csak azzal érvelj,
hogy ne valld be, amit nem követtél el.
Most ez adatott feladatként.
A mártír-kínban éppen az szép:
nyakadból esendőn áll egy fanyíl ki,
s nyitva a mell – s a száj nem tud kinyílni.
Börtön? Jó, de az ablak ad fényt,
s ahogy a tekintet ki-kirepes:
a vers ablakán kihajolva
fölnyujtózkodsz egy égi sorba,
kikattan halkan a földi retesz.
S végül majd kikattan minden retesz,
és addig börtönablak ad fényt.
Most ez adatott feladatként:
ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez.
(Finnegan halála, Kalligram, 2001)
Kapcsolódó cikkünk
Tőzsér Árpád életrajza és elektronikus művei IDE KATTINTVA.
Mittel úr, a remete, avagy Tőzsér Árpád 75 éve: IDE KATTINTVA.
A vers mint szellemi kihívás – Tőzsér Árpád Lélekvándor című művéről az Új Szóban IDE KATTINTVA.
Beszélgetés Tőzsér Árpáddal a KönyvTÁRlatban:
Tőzsér Árpád 56-ról:
A KedvencVers sorozat alakításához Önnek is lehet szava, verse: írja meg nekünk (vasarnap@vasarnap.com), melyik a kedvenc költeménye, röviden indokolja is meg a választását – és akár a sorozat darabjaként is olvashatja a verset.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.