Karantén és kalória. Agymunka

Hogy mért vettem banánt? Hát mert szeretem. És most volt akciós, egy rakás pénzt spóroltam. Azért ennyit, hogy kitartson. Ha mindennap eszem kettőt, akkor egy hét múlva itt állunk egy szál banán nélkül. Persze hogy nem hizlal, csak az érett hizlal, az éretlenben nincs cukor. Mondjuk, ez igaz, nem éretlenül eszem. Hát igen, napról napra érettebb lesz. Majd akkor nem kettesével eszem. Erről jut eszembe, most mondta egy okos ember: az agynak csak glükózra van szüksége. A banánban levő cukrot simán feléli. Ha meg sokat fogok gondolkodni meg töprengeni, meg a memoritereket ismételgetni, az agyam az összes cukrot elhasználja, ami csak bennem van.

Én leszek a cukorbetegek ellentéte, cukorhiányos ember leszek.

Csodálom, hogy most veszed észre, tudniillik a spájzban az a keksz legalább fél éve ott van, neked vettem. Akkor egy hónapja, de annyi biztos. Hát azt elfelejtettem, hogy már mondtad volna, nekem úgy tűnik, most hallom először, hogy nem szereted. Akkor majd megeszem, nekem ízlik. A müzlit, azt magamnak. Hát mostanság nem, mert megfeledkeztem róla, de majd akkor mindennap eszem egy tálka müzlit, és egy héten belül elfogy, nem kell kerülgetned. Az szárított paradicsom, olajban eltéve. Arra gondoltam, jó lesz. Hát azt egyelőre nem tudom, mire, majd kitaláljuk. Most, hogy így mondod, nekem is furcsa, hogy szárított, ám olajos, nem tudom, tényleg, most leblokkolt az agyam. Ha jön valami vendég, például?

Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom