Az elveszített első világháború végén már tudni lehetett, hogy Magyarország területeket fog veszíteni, és a szomszédos országokban nem lesz maradásuk a magyar köztisztviselőknek, tanároknak, de még a magyarságukat elvi kérdésként kezelő kétkezi munkásoknak nem.
Ekkor, 1918 őszén indult el a menekültáradat Magyarország felé, és egészen 1924-ig folytatódott. A trianoni árvák egy része rokonoknál húzódott meg, de vagy 1500 család évekig vakvágányon veszteglő vagonokban élt. A második világháború kitöréséig mind abban reménykedtek, hogy Magyarország visszakapja az elcsatolt területeket, és visszaköltözhetnek a szülőföldjükre. A témáról Bödők Gergely történésszel, a Clio Intézet társügyvezetőjével beszélgettünk.
A már megvásárolható Vasárnapban Vrabec Mária utánajárt annak is, lehet tudni, hányan menekültek az újonnan megalakult Csehszlovákiából Magyarországra; önként mentek a menekülők vagy küldték őket; a csehszlovák hatóságok örültek, hogy megszabadulnak a magyaroktól, vagy nehezítették számukra a dolgot; mennyire tudott a háború során kivérzett, Trianonban megcsonkított, az őszirózsás forradalom során megtépázott Magyarország segíteni rajtuk; hogyan oldották meg a gyerekek iskoláztatását; a vagonlakók kaptak lakást, vagy maguknak kellett megoldást keresniük; a magyarországi lakosság hogyan fogadta őket; állami szinten nem korlátozták a befogadottak számát, jöhetett, aki jönni akart; sikerült a menekülteknek beilleszkedniük a magyar társadalomba?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.