Újra kinyitott Pozsony legnagyobb piaca a Miletics utcán

vásár

Alaposan leszűkítette a Vásártér piacriportjainak lehetőségeit a vírus okozta helyzet. Ha van is külföldön piac, amely nem zárt be, nem megyünk vele semmire, hiszen nem léphetjük át a határt. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a műfaj egyik hazai klasszikusát, a Miletics utcai piacot látogatjuk meg Pozsonyban.

Hat hét hit

Március elején zárták be, ugyanis összeesett itt egy ázsiai nő. Persze nem volt koronavírusa, a piac viszont hat hétre zárva maradt. Üres piacról riportot készíteni, micsoda szakmai kihívás! Aztán mire odaértünk, kinyitott ismét.

Mivel az otthoni munkavégzés elválaszthatatlan részei a családtagok, jött a gyerek is. Gyere, gyerek, megyünk a piacra – hangzott el egy szomorkás szerda reggelen. Az oldalsó bejáraton léptünk be, valamiért szeretem elkerülni a főbejáratokat. Biztosan főbejárat-allergiám van. A virágosstandok utcájában már kiabálnak is az eladóhölgyek, hogy mit keresünk, menjünk beljebb, van minden. Mi megyünk tovább, mert a gyereknek pogácsa kell. Első a pogácsa. A bódészerű üzlethelyiségekbe csak egyenként engedik a vásárlókat. Az egyik pékárus bódé előtt asztalka, rajta dobozokban pozsonyi kifli, ostya, pogácsa. Tetovált lány ücsörög mellettük, kérünk egy sajtos pogácsát. Azt mondja a gyerek, hogy ő hármat kér. Mondom neki, hogy egyet kapsz, csend legyen! Meg ilyenek.

Letekerték a fűtést

Ballagunk be a tető alá, a zöldségesek birodalmába. Normális esetben bárhol be lehet menni az asztalok közé, és bárhol ki lehet jönni, most kordonokkal van elkerítve ez a rész, piros nyilakat kell követni, meg van szabva a menetirány. Persze ennek az az eredménye, hogy minden vásárló ugyanazokban az utcácskákban nyomakodik, tehát nem távolították egymástól a népet, hanem összetömörítették. „Engem most áttettek ide, de jövő héten már visszamehetek a helyemre” – mondja Éva, az egyik veterán csallóközi zöldségárus. Kérdezzük, okozott-e károkat a többhetes leállás, persze hogy okozott. „Amit otthon el tudtunk adni, az ennek csak a töredéke. De a piacosok közül, ahogy látom, mindenki visszajött, hisz kell a pénz, ebből élünk.”

A legrosszabb helyzetben a palántások voltak, magyarázza Igor, aki Nyárasdról jár fel mindennap. „Mi azt tudtuk csinálni, hogy visszafogtuk kicsit a fűtést a fóliákban vagy üvegházakban, így lassítva a növekedést. De akinek el voltak készítve ezekre a hetekre a palántáik, azok nem tudták visszafogni, és eladni sem” – teszi hozzá. A hatóságok szerinte ügyesen belátták, hogy milyen intézkedésekkel lehet újra kinyitni egy ilyen szabadtéri piacot. De mint mondja, a forgalom úgyis attól függ, mennyi ember mer kijönni vásárolni.

Az egyik fabódéra fehér krétával felírva a következő. „Alica palánták.” Alatta Alica telefonszáma, 0907… Egyébként a palánták árfolyama nem mutat túl nagy változatosságot. A sárgadinnye-palánták darabja egy euró, a görögé egy euró, a cukkinipalántáké szintén. A padlizsánpalántákat is egy euróért lehet hazavinni.

Galéria

Támaszkodós terasz

Bizony jóval kevesebben lézengenek, mint egy átlagos tavaszi szerdán. Hiányoznak a járdapadkán egy-egy zacskó babbal, virággal vagy befőttekkel ücsörgő nénikék és bácsikák is. Persze most ők a legrizikósabb korosztály. Azért a lángososnál meg a grillcsirkésnél is serceg a zsiradék. Nyüzsgés van viszont hátul, a kocsmák és restik során. Bemenni ugyan nem lehet, de az ablakon kiadják az ebédet, és csapolnak eldobható műanyag pohárba. Tíz-tizenöt ember támaszkodik a kocsma oldalának, kezükben bor vagy sör, beszélgetnek, cigarettáznak. Most ez a terasz. A tátrai Krakovanyról elnevezett vendéglő bejáratánál egy tábla, krétával ráfirkálva a napi menü. Pacalleves vagy káposzta, rizottó, rakott krumpli vagy rántott szelet, négy nyolcvan. „Sör, bor, Kofola csak elvitelre.”

A zöldséges és az ázsiai ruhás rész közt néhány éve színpadot emeltek. Vele szemben egy borárusbódé, egyelőre zárva. Mindezek ellenére a színpadnak támaszkodva vidám társaság borozgat, ötvenes-hatvanas férfiemberek. Nem sokkal múlt kilenc óra.

Nevetés hallatszik a bunbónambós bódéból is, kicsit egzotikus, vietnámi nevetés. Ők most kezdik a főzést, délben nyilván sokan jönnek ide ebédért, hiszen a járvány előtt már évek óta minden délben sor kígyózott itt, az intenzívebb ázsiai ízektől nem idegenkedő fővárosiak (főleg a harmincas-negyvenes korosztály) rákaptak a bumbónambóra. Az egység, vagyis a resti neve egyébként Phong Nam, de mindenki csak bumbónambósnak hívja. A Bún bó Nam Bô vietnámi nyelven állítólag azt jelenti, hogy tészta hússal, és hát valóban találni benne tésztát is, meg marhahús-szeleteket. Rengeteg friss korianderrel és mentával, meg valami citromfűre hasonlító csőszerű fűfélével pakolják meg a bő lére eresztett fűszeres kompozíciót, pirított mogyorót is szórnak rá, azonnali elfogyasztása pedig a felnőtt férfiembernek is becsületére válik, nem is annyira a tetemes mennyiség, mint az intenzív ízek miatt. És bár főznek még egy rakás más ételt is (mindegyiknek a képe a falakra tapétázva, nevük pedig feltüntetve kizárólag vietnámi nyelven), nem nagyon érdemes variálni, mert a nyelvi akadályok általában elkáoszosítják a rendelést.

Túloldalt a savanyú káposztás és csalamádés standok várják a vevőket. Decemberben-januárban itt olyan sorok kígyóznak, hogy nem látni a végüket.

Kinyitott a hátsó bejáratnál a használt könyves pavilon is, amely a szemközti betonfal alját használja kirakatnak. Tom Jones, Maigret, Szlovák–orosz műszaki szótár… ilyesmiket lehet venni, de vannak régi filmes DVD-k is, meg bakelitlemezek. Kérdezem az eladót, nagy érvágás volt-e a szünet, de csak mosolyog: mindenkinek az volt. Aztán nézi a gyereket. „Milyen jó, hogy egy ekkora gyerek így elvan egy darab pogácsával” – jegyzi meg, aztán elköszönünk.

Vágóhídból lett piac

A Miletics utcai piacot a 70-es években hozták létre, pontosabban költöztették át az akkori központi piacot (Centrálne trhovisko) a pár száz méterre fekvő Marhavásártérről (Trnavské mýto), amelyen nagyszabású épületet emeltek az akkori pártkongresszusok igényeinek megfelelően (a mai Istropolis). A „Miletička” helyén már az 1880-as évektől vágóhíd működött, ami nem is okozott különösebb gondot, hiszen a város akkor nem terjedt idáig, a környező utcák helyén kertek voltak. A piac központi részét és arculatát adó épületegyüttest már a húszas évek közepén építették, a torony, a kémény és a csarnokok a vágóhíd igényeit szolgálták. A város fő piactere akkor még a mai SNP téren volt, a régi vásárcsarnokban és az előtte felállított, sokszor az egész teret beborító standok körül (ezért is viselte 1920-ig a Vásártér nevet). A csarnokot viszont 1960-ban bezárták, a piac pedig átkerült az említett Istropolis helyén levő szabad területre, onnan pedig a Miletics utcára. Eddigi történetében a mostani volt a leghosszabb leállás.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/21. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?