Elérkezett a „majd egyszer, ha jut időm rá” ideje. Nagyon sok olyan embert ismerek, aki ebben a helyzetben is sopánkodás helyett laza, de izgalmas ütemtervet készített magának.
Máshogyan állnak hozzá ehhez a kérdéshez a férfiak és a nők, de akadnak olyanok is, akik a párjukkal vagy a gyermekeikkel, a közös háztartásban élő „fogvatartottak” pedig a nagyszülőkkel közösen valósítják meg mindazt, amit eddig halogattak.
Kézművesbarlang
Elsőként, sajnos csak virtuálisan, lépjünk be az elsőéves egyetemista, Emma fővárosi kézművesbarlangjába. Kiderül, hogy távúton továbbra is kapja a feladatokat az egyetemről, készülnek a rajzok, az animációk, mellette azonban jut idő zenehallgatásra, esténként dokumentumfilmek nézésére. Ezzel akár be is érhetnénk, de Emma mutatja a csetszobánkban azokat a felvételeket, amelyek a legújabb alkotásairól készültek a konyhában és a varrógépnél. A vegetáriánus életmód eddig is számos ügyes, leleményes megoldásra késztette, de most a világhálón újabb receptek, főzőműsorok után kutatva tökéletesítette főzőtudományát. Zöldséges lepénycsodákat mutat be, gyümölcsös piskótákat. Kuglófforma híján, mert azt most nehéz volna beszerezni, lábasban készült a kuglóf, de nagyon formás és takaros. Emma a kényszerszünet alatt megtanult ruhát varrni, élete első darabját megcsodálhattam a fényképeken. Külön készült a felsőrész, majd a szoknya, végül ügyesen összeillesztve meg is van az idei nyár első ruhacsodája. Lomtalanításra is jutott ideje, régi, megunt, már semmihez és sehová sem illő pólók, nadrágok kiselejtezésére. Rongyszőnyeg készült belőlük, amelyen Galuska cica kényelmesen elnyújtózhat az ablakon át beszüremlő napsugarakat élvezve. A világhálón számos varró- és kötőtanfolyam fut, a különféle fortélyok ellesése nem okoz gondot. A tapasztalatokat, új élményeket meg lehet osztani a barátokkal, így időnként olyan érzése van, mintha egy helyiségben munkálkodnának.
Fából faragott medve és madárodú
Bélát, a nyugalmazott erdészt egy éve ismertem meg. Arra figyeltem fel, hogy a hétvégi háza környéke mesebeli. A kényszerpihenő alatt – a külföldön élő családtagokhoz sem utazhatott el – újabb és újabb alkotások készítésére fordítja. Elvonult a megyeszékhely zajából az erdei házba, ahol az egyik fán hatalmas faragott sas van, a ház előtt vízi manó, sőt a kedvenc kutyájának is emléket állított egy fából faragott szoborral. Most, hogy a szomszédoknál kénytelenek voltak kivágni az egyik kiszáradt fát, már készülnek a tervek, hamarosan egy jól megtermett medve faragásába kezd. Fészket épít a terasz közelében a rigócsalád, Béla ilyenkor inkább visszavonul a szobába, mert úgy érzi, zavarja a madárpárt a családalapításban, minden mozdulatára riadtan rebben szét. Ez adta az újabb ötletet, hogy a hevenyészett, gyengén védett madárodúkat lefedje, tökéletesítse. A Vág folyónál rengeteg uszadék fa található, ezekből készülnek a madárházak. Benépesült a környék, más hétvégi házakba is leköltöztek a fővárosban élők, a gyerekek itt is át tudják venni a napi leckét a magukkal hozott számítógépen. Kezdődhet a szedd magad mozgalom, a városlakók a tavasz érkeztével elkezdték tisztítani a folyó partját. A hullámok által kisodort szemetet is kiemelik, nem lökik arrébb, hogy vigye tovább a víz. A lakóktól megtudom, hogy a közeljövőben polgári társulást alapítanának, amely rendben tartja a környéket, és megoldja a kóbor cicák ivartalanítását, amelyek minden tavasszal megszaporodnak. Egymástól tisztes távolságban végzik az erdőtisztítást, elmaradtak ugyan az esti találkozások, nagy beszélgetések, mégis mindenki úgy érzi, hogy ebben a helyzetben is tehet valamit a természetért. Egy hálás jelentkezőjük már akadt valamelyik reggel, egy szelíd, fiatal őzbak nyargalt át a tisztáson, és egyre több vadkacsát látni a vízen.
Nyelv- és zongoraleckék
Két barátnőmet is faggattam arról, hogy pedagógusként hogyan viselik a kényszerpihenőt. Nagyon jól: serényen dolgoznak otthonról, és a diákjaikkal napi Skype-kapcsolatban vannak. Zongoratanárnő barátnőm elmesélte, hogy feladja a leckét a tanítványainak, azok pedig eljátsszák neki úgy, hogy figyelemmel kísérheti a játékukat. Ha kell, felhívja a figyelmüket a hibákra, de az elismerő szavakkal sem fukarkodik, mert azt tapasztalta, hogy a gyerekeknek kifejezetten tetszik ez a fajta oktatás, a tanárnővel való időnkénti együtt zongorázás. Minden úgy zajlik, mint a zeneórák során, s jut idő a napi gondokat-bajokat, örömöket is megbeszélni a tanítványokkal. Így a szülőkkel is szorosabb a kapcsolat. Nyelvtanár barátnőmnek hasonló élményekben van része, nem szakadt meg a kapcsolata azokkal, akik magánórákat vettek tőle, sőt, újabb érdeklődőkre tett szert, akik kihasználva a kényszerpihenőt ismét elkezdték az angolnyelv-tanulást. A világhálóra csatlakozva, külön csetszobát nyitva, kamerát és hangot bekapcsolva nem gond gyakorolni a kiejtést, átismételni a rendhagyó igéket, jóízűeket beszélgetni.
Végezetül álljon itt egy szép történet, ezúttal a sajátom. Nagy fülű fekete kutyámat egy magánállatmenhelyről hoztam. Kétlaki életem és a folytonos utazással járó munkám nemigen tette lehetővé, hogy annyit legyek vele, amennyit szerettem volna. A kutyus most mérhetetlenül boldog. Nemcsak azért, mert rengeteg időt töltünk együtt, hanem azért is, mert társat hoztam neki. Egy idős, derék tacskófiút, aki szintén egyedül árválkodott egy családi ház udvarán. Néhány nap alatt meghitt barátság szövődött köztük. Párhuzamok pedig léteznek – fiam a párjával a fővárosban fogadott örökbe egy árva kutyát, és mivel most mindketten otthonról kénytelenek dolgozni, sokkal több idő jut az eb képzésére. Próbáljunk meg ebben a helyzetben is olyan tevékenységet folytatni, amely a javunkat szolgálhatja. Ami még ennél is több és hasznosabb: vonjunk be minél több embert virtuálisan a közös tevékenységbe, s másoknak is adjunk ötleteket!
Száz Ildik, a szerző az Új Szó munkatársa
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti:❗️
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.