Hogyan került egy afrikai eredetű majomfaj Dél-Amerikába évmilliókkal ezelőtt?

A perui Amazonas mélyén megkövült majomfogakra bukkantak.

Vizsgálatuk – a Science tudományos hetilapban 2020. április 10-én megjelent beszámoló szerint – új bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy egynél több ősi főemlőscsoport jutott át Afrikából az Atlantióceánon keresztül Dél-Amerikába. A kutatásvezető a Dél-kaliforniai Egyetemhez tartozó Keck Orvostudományi Iskola szakértője, Erik R. Seiffert volt, aki az Integratív Anatómiai Tudományok Tanszék vezetője és professzora.

A majomalkatúak alrendágának első képviselői a Parapithecidae család tagjai voltak. Az előkerült fogak is e családba tartoznak. Igen ám, de a Parapithecidae családba mára már kihalt afrikai főemlősfajok tartoznak. És e családhoz tartozó fajok nyomai most először kerültek elő Dél-Amerikában. Ezért adódik a kérdés: miként jutottak el az Amazonas vidékére? Az új fosszíliákat ugyanott fedezték fel, Peruban, ahol korábban előkerültek az első bizonyítékok arra, hogy a dél-amerikai majmok afrikai főemlősökből fejlődtek ki.

A kutatók sem tudják biztosan, hogyan mehetett végbe az egyik kontinensről a másikra való átjutás. De elképzelhetőnek tartják azt, hogy egy hatalmas vihar a szárazföld partszakaszának egy darabkáját a rajta lévő növényzettel együtt kiszakította, és ez a vízen lebegő, természet biztosította tutaj könnyedén elbírta a kis állatokat, amelyek így elvileg megtehettek több mint 900 mérföldet a víz felszínén sodródva. Tudni kell, a maihoz képest akkoriban a két kontinens közelebb volt egymáshoz.

Erik R. Seiffert szerint „ez egy teljesen egyedülálló felfedezés”, amely – mint mondja – „azt mutatja, hogy a platyrrhine (újvilági) majmok és a rágcsálók egyik, ún. Caviomorpha részalrendjének tagjai mellett az emlősök egy harmadik leszármazási ága is valamilyen elképesztően különös transzatlanti utazás során jutott Afrikából Dél-Amerikába.”

A fogai alapján azonosított új, már kihalt, valószínűleg kicsi testméretű, úgy 350 grammos, a ma is létező selyemmajoméhoz hasonló termetűre megnövő faj az Ucayalipithecus perdita tudományos nevet kapta beazonosítóitól. Ez egyrészt utal a fellelés helyére (Uyacali), a görög pithikos szó majmot jelent, a latin perdita meg elveszettet, így valójában Ucayali elveszett majmáról beszélünk. Legközelebbi rokona az Egyiptomból ismert Qatrania wingi lehet.

A fogak az oligocén földtörténeti korból származnak, amely nagyjából a 34 millió és 23 millió évvel ezelőtti időszakot jelenti. A fellelés helyének kora és a faj egyiptomi fosszilis rokonaihoz való hasonlósága alapján úgy becslik, valamikor 34 millió éve mehetett végbe a különös, vízi úti átkelés: az eocén és az oligocén földtörténeti korok átmeneti időszakában nyílhatott alkalom a földrészek közötti tetemes távolság áthidalására, amikor az Antarktisz jéglemeztakarója gyarapodni kezdett és közben a tenger szintje viszont csökkent. Erik R. Seiffert még hozzáfűzi: „Lehetséges, hogy ez megkönnyítette e főemlősök számára az Atlanti-óceánon való átjutást.”

A mostani megállapításokhoz egy 2015-ös tanulmány adatai vezettek. Abban a tanulmányban, amelyben két megkövült fogról is hírt adtak, rámutattak a szerzők: az újvilági majomfajoknak Afrikából származó elődeik voltak. Amikor egy évre rá felkérték Erik R. Seiffertet, hogy segítsen a fajok beazonosításában, ő észrevette, hogy a két törött felső nagyőrlőfog hasonlóságot mutat az Egyiptomból ismert, már kihalt, 32 millió éves Parapithecidae családba tartozó majomfajokkal, amelyeket ő korábban tanulmányozott. Ezt követően Peruban újabb expedíció szerveződött, ennek során találták a két újabb megkövesedett fogat. E alsó fogaknak az ősi egyiptomi majomfogakkal való hasonlósága megerősítette Seiffertet abban a nézetében, hogy a korábban talált kettő és az újabb két fog egyazon Uyacalipithecus fajé (ez kapta az Ucayalipithecus perdita nevet), amely pedig afrikai ősöktől származik.

Akárhogy történt is odajutásuk, az biztos, hogy pillanatnyilag – a Peru és Brazília határvidékéhez közel, a Yurúa folyó partvidékén előkerült fogmaradványok alapján – az Uyacalipithecus perdita számít DélAmerika legősibb majomfajának.