Ma sem túl gyakori, hogy valaki kiemelkedő teljesítménnyel több területen is nemzetközi hírnévre tegyen szert. A 400 éve született Zrínyi Miklós a 17. század közepén úgy lett kora egyik legünnepeltebb hadvezére és Magyarország legbefolyásosabb politikusa, hogy közben az irodalomban is maradandót alkotott.
A magyar barokk irodalom legnagyobb alakja lett úgy, hogy horvát anyanyelvű volt, és apja korai halála után a bécsi császári udvarban nevelkedett. Ott elsajátította a németet, itáliai utazása során a már ismert olasz mellett a latint is megtanulta, s mivel életének fő ténykedése a török elleni harc volt, törökül is értett.
Félárvából csúcspolitikus
Ha van történelmi família, amelyben a magyar és a horvát történelem összeforr, és máig összeköti a két nemzetet, akkor az mindenképp a Zrínyi család, de különösképp Zrínyi Miklós személye, akit a horvátok Nikola Zrinski Čakovečkiként tartanak számon. Ha a dalmáciai Zadar – magyarul Zára – környékén nyaralunk, a Šubić-Zrinski család egykori birtokain töltjük vakációnkat. A dalmát–horvát família, melynek a családfája a 11. századig vezethető vissza, nagy befolyással bírt a középkor során (még mielőtt Horvátország a Magyar Királyság része lett volna). Az 1620. május 3-án Csáktornyán született hadvezér-költő-író a hetedik és egyben utolsó volt a Miklós keresztnevű Zrínyiek közt. Mivel apját, IV. Zrínyi Györgyöt huszonkilenc évesen Pozsonyban megmérgezték, a hatéves Miklós és öccse, Péter nevelését II. Ferdinánd király először gyámokra bízta, majd a bécsi udvarban neveltette őket. Miután visszatértek családi birtokaikra, Péter a dalmát tengerparthoz, Miklós pedig a Dunántúlhoz közelebb eső részek birtokosa lett. Mindketten vonzódtak a kultúrához és a könyvekhez, s maguk is írtak, Péter a saját nyelvi közegének hatására horvátul, Miklós pedig magyarul. Csáktornyai udvara társadalmi-politikai központ lett, amelyben könyvtárat is létrehozott. Figyelme és ideje nagy részét azonban a törökökkel való hadakozás feladatai kötötték le. Mivel birtokai a hódoltsággal szomszédos területeken húzódtak, folyamatos veszélynek voltak kitéve a portyázó oszmánok oldaláról, így Zrínyi Miklós első számú motivációja ezekben a hadi cselekményekben az volt, hogy birtokait védje. Persze nagyobb formátumú és tehetségű stratéga volt annál, hogy ezzel megelégedjen, még akkor is, ha már így óriási szolgálatot tett a Habsburg-udvarnak és az egész keresztény Európának, hiszen köztudott volt, hogy a szultán Bécsre fente a fogát.
Tehetség és lojalitás
De menjünk kicsit vissza az 1640-es évek közepére, amikor is Zrínyi Miklós huszonéves fejjel beleszólt az európai nagypolitikába, ugyanis saját hadsereggel bekapcsolódott a harmincéves háborúba. Harcolt Sziléziában a svédek ellen és Felső-Magyarországon I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen. Mindezt Ferdinánd király és császár szolgálatában... egyszer még Ferdinánd életét is megmentve. Ez a szerepvállalása jelzi, hogy a császári udvarban nemcsak elismerték, hanem a legfelsőbb körökre is kiterjedő kapcsolatrendszerének köszönhetően egyre magasabb politikai tisztségeket bíztak rá. 1646-ban Horvátország kapitányává nevezték ki, 1647-ben pedig a horvát bán tisztségét is megkapta. A horvát rendek szintén ügyeltek jogaikra, így Zrínyi Miklósnak huszonévesen egyszerre kellett helytállnia horvát, magyar és birodalmi politikusként. Házasságai is azt jelzik, hogy mindhárom szerepét fontosnak tartotta. Költeményiből ismert múzsájának, a Viola néven emlegetett Draskovich Mária Euzébiának horvát és stájer felmenői voltak, apja pedig a nádori tisztséget viselte, amely a legmagasabb magyarországi főméltóság volt. Mária Euzébia korai halála után Zrínyi második felesége Maria Sophia Löbl lett. Apja, Hans Christoph Löbl a császárváros helyőrségének parancsnoka és az udvari haditanács elnöke volt. Zrínyi megbecsülte új feleségét, hiszen a visszafogottabb és szerényebb életvitelre vágyó asszony kérésére a gróf csáktornyai udvarában beszüntette az addig gyakori vendégeskedéseket és egyéb fényűző társasági eseményeket. Négy gyerekük született, közülük csak a legfiatalabb, Ádám érte meg a felnőttkort.
Az európai elitben
Európai hírnevet a hadvezér Zrínyi nevezetes téli hadjáratával szerzett, amelyet 1663-ban indított, és a következő év januárjának végén fejezett be, amikor felégette az eszéki Dráva-hidat, elzárva a törökök egyik fő utánpótlási útvonalát. Egész Európában Magyar Marsként kezdték emlegetni, királyok és fejedelmek árasztották el leveleikkel, nemegyszer testvérükként emlegetve. A spanyol királytól megkapta az aranygyapjas rendet, VII. Sándor pápa saját, aranyból kiöntött arcképét küldte neki, a francia uralkodó hűbérúri címmel tüntette ki. Ezek az elismerések azt jelentették, hogy Európa legfelsőbb körei onnantól magukkal egyenrangúnak tekintették.
Zrínyi Miklós 1659-től már titkos tanácsos is volt a császári udvarban, ami azt jelenti, hogy nemcsak kikérték a véleményét a döntő fontosságú ügyekben, hanem rálátása is volt ezekre az ügyekre. Ezt azért fontos tudni, mert a 19. század történelemszemléletének ma is érezhető hatása időnként előszeretettel tolja Zrínyi pályaképét a „romantikus egyszerűség” irányába. A negyvennyolcas ifjak közül is ismert Vasvári Pál Zrínyi-életrajzában bukkan fel először a császár által mellőzött magyar hadvezér-zseni képe, aki csalódottságában önálló magyar hadsereggel szeretné felszabadítani a török hódoltságból Magyarországot, egy megrendezett vadászbalesetben pedig merénylet áldozata lesz. Innen már csak egy lépés a dicsőséges téli hadjárata után a császár és a szultán közt megkötött „gyalázatos” Vasvári béke értelmezése, amely a Magyar Mars sikereit állítólag veszni hagyta.
Többet tudott, mint gondolnánk
Zrínyi Miklósra viszont éppen azért tekintett saját kora és az utókor is hadtudományi lángelmeként, mert pontosan tudta, hogy az adott helyzetben mi a reális és az irreális, a fentiekből pedig látjuk, hogy a bécsi udvarban első kézből kapta az információkat, és komoly szövetségesei voltak. Bár a vasvári béke feltételeit az oszmánok diktálták, Zrínyi téli hadjárata elérte a célját – mutat rá Pálffy Géza történész, a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán idén januárban publikált tanulmányában (Több ország szolgálatában – a politikus, katona és költő-író Zrínyi Miklós identitásai). Hangsúlyozza, hogy a törökök az 1660-as évek elején jelentős katonai túlerőben voltak a hódoltság területein, Magyarországról való kiűzésük pedig csakis egy közös keresztény európai katonai koalícióval lehetett reális (ahogyan ez az 1680-as években meg is történt). Ahmed Köprülü török nagyvezír 1663-ban Belgrád alatt telelt, és már készült Bécs ellen, méghozzá a Duna vonalán, Pestet és Győrt érintve. Zrínyi téli hadjárata ezeket a terveket siklatta ki, Köprülü ugyanis változtatott a tervein, és a Dél-Dunántúlon indult meg Bécs ellen. „Így közvetett módon valójában megmentette Magyarországot! Ha ugyanis a jelentős túlerőben lévő nagyvezír 1664 késő tavaszán a Duna mentén lendül támadásba, az oszmán–Habsburg békét bizonyosan nem Vasváron, hanem feltehetően Bécs alatt vagy legrosszabb esetben magában a császárvárosban kötötték volna meg” – állapítja meg Pállfy Géza.
Hogy ezt maga Zrínyi mennyire értékelte így, azt már csak találgatni tudjuk. A vasvári béke és a Magyarország főkapitányának posztjáról való leváltása nyilván csalódásként érte. 1664. november 18-án a Csáktornya melletti kursaneci erdőben egy vadászat végén pedig a sokszor idézett jelmondatában (Sors bona, nihil aliud – Jó szerencse, semmi más) emlegetett szerencse is elhagyta: egy sebesült vadkan halálos sebet ejtett rajta. Negyvennégy éves korában bekövetkezett váratlan halála sokakban ma is a magyar történelem „mi lett volna, ha” kezdetű kérdéseit szaporítja.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/19. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti:❗️
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.