Gyuri bácsi, a nagy kópé

sport

„Szeretem a kihívásokat, és imádok versenyezni. Ha most azt mondanák, hogy menjek, akkor beülök, és megyek.” E lendületnek köszönhetően jutott ki négyszer az ötkarikás játékokra, s hozott onnan két ezüstérmet. De Tarr György pályafutása ennél jóval gazdagabb: a 41 éves komáromi kajakos tarsolyában négy világbajnoki cím és mellettük még jó néhány dobogós helyezés is van.

Bár a kajak négyesek 1000 méteres számában három fiatal versenyzővel – Denis Myšák, Gacsal Ákos és Jakubík Gábor – tavaly a szegedi világbajnokságon dobogóra állhatott, mivel ez nem olimpiai szám, Tokióba a fele távon ugyancsak érmes Baláž, Vlček, Zalka, Botek összetételű szlovákiai egység szerzett kvótát. Megfordult a fejemben, hogy ez fájni fog a sokat megélt és sikeres Tarr Gyurinak, gondoltam, nagyon vágyott arra, hogy ötödször is hajóba ülhessen az ötkarikás játékokon. Arra is kíváncsi voltam, mit szól a döntéshez, hogy a XXXII. Nyári Olimpiai Játékokat jövőre halasztják. Véleménye határozott: „Nem vártam volna ennyit – a sportolók érdekében. Mindenki tudta, hogy erre sor kerül. Amikor a foci-Eb-t törölték a koronavírus-járvány miatt, világos volt, hogy az egy hónappal később, júliusban kezdődő olimpiáig a helyzet nem fog javulni.” Gyurit ugyan nem érintette a zűrzavar, amelyet a bizonytalanság a kvalifikált és a részvételi jogért még küzdeni kényszerülő sportolók felkészülésében okozott, de beleélte magát sporttársai helyzetébe. „Négy olimpián jártam, el tudom képzelni, mennyire szörnyű volt a várakozás. Ráadásul nem lehetett tudni, hogy ha mégis a megrendezés mellett döntenek, mi lesz a válogatókkal. Mi szerint osztják ki az indulási lehetőségeket, nem kerülnek-e hátrányba azok, akik készültek. Örülök, hogy jövőre mindenki korrekt módon tud indulni.”

Öregember nem vén ember!

Esetleg azt is el tudnám képzelni, hogy jövőre még Tarr is próbálkozhatna, hogy beüljön a hajóba. Mondom is, várva a reakciót. „Lehetne, csak tőlem függ. De az még plusz egy év, már 42 leszek.” Mondom neki, hogy negyvenesztendősen is jó volt éremre, s a szegedi vb-t közvetítő magyar sportriporter a teljesítményét elismerően úgy summázta, hogy Gyuri bácsi nagy kópé. „Harcolni fogok, ingyen nem adom, majd meglátjuk.” Három éve, mikor a K4 olimpiai távját felére módosították, mérges volt, nem esett szó arról, hogy Tokió esetleg nélküle zajlik. „Ötszáz méteren nem is voltam olyan jó formában, senkit sem akartam akadályozni abban, hogy beüljön a hajóba. Fölmértem a terepet: a fiatalok napról napra javulnak, nehéz velük fölvenni a versenyt. Jövőre még nagyobb lesz az ugrás, így nagyon nehéz az út a válogatón.” Próbálok vissza-visszatérni Szegedhez, az olimpiai részvételhez, gondolván, hátha kihúzok belőle egy vallomást, hogy azért egy kicsit csak fájt a szíve, de nem sikerül. Megint megismétli, hogy nem fájt. „Megtettem mindent, amit kellett, szerintem a kajak-kenu sportban is megtettem, a magam dolgát elvégeztem.”

„Mi az, hogy! – vágom rá. – Ezt még az ellenfeled is elismeri.”

„Most megadom a lehetőséget másoknak, a fiataloknak; mutassák meg, mire képesek, mivel már föl kell érniük a csúcsra. Mikor érnek föl, ha nem most?”

Még mindig nem nyugszom bele: „Szerintem az a nem jó, hogy nem mehet két ilyen kitűnő hajó. Vagy legalább egy páros.”

Sajnos, az a szigorú szabály, hogy csak hat ember mehet ki az olimpiára. „Én megértem, azért olimpia, hogy csak a legjobbak legyenek ott. Viszont nehéz a helyzet egy olyan országban, ahol van tíz-tizenkét jó kajakos, mint a magyaroknál, németeknél. Most már nálunk is nőtt a konkurencia, nyolc- tíz jó versenyzőnk van. Ez jó! Csak hát továbbra is hat ember mehet ki a játékokra.”

Az előző nagyok, még Szabó Attila, Riszdorferék, Bača, majd Vlček és Tarr húzták magukkal a tehetségeket, s ezek fel is nőttek hozzájuk. „Örülök neki, hogy a munkánk nemcsak éremszerzés szempontjából volt eredményes, hanem utat is mutattunk, lett utánpótlás. Ez a sportág folytatni tudja azon a magas szinten, ahová eljutott, nem marad utánunk űr, nem lesz visszaesés.”

Szereti a kihívásokat 

Riszdorferék és Bača idejében olyan már volt, hogy Tarr nem fért be a négyesbe, de 2007-ben újra visszaült. Aki ismeri, s látta még versenyezni, egyetért velem, hogy tapasztalatával, rutinjával még mindig konkurenciaképes. „Sokan mondták, hogy fontos ez a két tényező, mert tétversenyeken az idegek dolgoznak, s ezzel el lehet rontani mindent. Szeretem a kihívásokat, meg imádok versenyezni. Ha azt mondanák, hogy menjek, akkor beülök, és megyek.” Vannak olyan sportolók, akiket gúzsba köt a versenyizgalom, mások épp versenyen hozzák ki magukból a maximumot, sőt még annál is többet. Ezek a nyerő típusok. Ilyen Tarr Gyuri is. „Az edzést, mondjuk, száz százalékra elvégzem, de ha odaállok versenyezni, akkor már százötvenet teljesítek. Jobban ki tudom hajtani magam, imádom a jó kis adrenalint, ezt szépen le tudom vezetni magamon. Azt hajtogatom, hogy nem vagyok ideges, azt inkább átviszem az ellenfélre. Ez egy kicsit pszichológia, s nagyban közrejátszik.”

Minden hajóban, amelybe beült, volt valami különös – mondja. „Erikkel mindig megoldottuk a helyzeteket, mindig jól éreztük magunkat együtt. De minden szempontból a riói menet volt a legjobb, a legnyugodtabb. Igaz, hogy kevés időt voltunk együtt, de amit megbeszéltünk, úgy volt, nem volt veszekedés”.

Mit hoz a holnap?

Ezekben a zűrzavaros napokban Tarr Gyuri idei programja is felborult. „Készültem még versenyezni, de nem tudom, lesz-e alkalom. Jelenleg edzeni sem tudok rendesen, csak futni, otthon súlyzózni, gyakorlatozni, aztán majd kiderül, mit hoz a holnap, mert egyelőre minden szünetel, a hajóház is zárva. Nem nagyon várható, hogy hamarosan jobbra fordul a helyzet, tudunk versenyezni. Ki tudja, mi lesz még júliusban!”

Még kimondani is sok, de tény, hogy a négyszeres világbajnok több mint két – ifikortól számítva csaknem két és fél – évtizede van a csúcson, az életét rendszeresen a napi kemény edzésmunka és a versenyzés töltötte ki. El nem tudom képzelni, hogy egy szép napon leteszi a lapátot. „Őszintén megmondom, hogy én se nagyon tudom, de el fog jönni ez a nap is. Le kell tennem a lapátot, s valamit kezdenem kell majd magammal, ha már nem sportolok, elindulni egy más úton. Ezt minél hamarabb meg kellene oldani, mert minél későbbre halogatom, hogy sportnyugdíjba menjek, annál nehezebb lesz.”

Jól ismerem a hazai sport helyzetét, mindig hiányoltuk és ma is hiányoljuk a jó szakembereket, edzőket, akik a tehetséges fiatalokból nemzetközi szinten is kimagasló versenyzőket nevelnek. Szerintem Tarr Gyurinak, akire felnéznek a gyerekek és az ifik is, ez a feladat testre szabott. Óriási munkabírású és szorgalmas, őszinte, egyenes ember, békés, türelmes természet, igyekszik kulturáltan megoldani a gondokat, nem pedig veszekedéssel. „Én nagyon szeretném folytatni, itt maradni és segíteni a sportágnak. Meglátjuk, sikerül-e. Mindenképpen szeretnék a sport környékén maradni.”

A siker, az érmek mellett mindig az volt neki a legnagyobb kihívás, hogy legyőzze önmagát. Mint 2007-ben, amikor visszakerült a négyesbe. Vívott nagy csatákat a vízen és az életben is, a legnagyobb győzelmét 2007-ben aratta, azután, hogy több műtétet követően kigyógyult a rákból, s még ugyanabban az esztendőben világbajnoki címet szerzett Duisburgban. Igazi férfimunka volt a 2014-es moszkvai vb-dupla, négyesben és párosban is aranyérmet nyert; ilyen utoljára ’89-ben a németeknek sikerült.

A sport szeretete – ez tartja ennyi idő után is a vízen, amelyen ha összeszámoljuk az évenként megtett három és fél ezer kilométert, már nem egyszer eljutott volna Ausztráliába. „Egy laikusnak úgy tűnhet, hogy no, csónakáznak, de ennél jóval több ez a sportág: szabadság, ülsz a hajóban, kinn a természetben, amely soha nem ugyanaz. Csodálatos, amikor lenyugvóban a nap, s a Vágon siklik a kajak, szép, sima a víz, kellemes az idő. Nagyon jól lehet gondolkozni. Erről sokszor álmodom is.”

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/15-16. számában jelent meg!

 

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!❗️

https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?