Bátran kérdezhessen a gyerek a járványról

Sztankó Evelin
Komárom |

Az utóbbi 2-3 hétben életünk részévé vált a koronavírus okozta járvány. Hogy mi történik a kisebb-nagyobb gyerekek lelkében, s hogyan viszonyulhat ehhez a szülő, a nagyszülő, a családtag? Sztankó Evelinnel, a komáromi Artis Centrum pszichológusával beszélgettünk a témáról.

Mit mutat a friss tapasztalat és a gyakorlat: a koronavírus keltette kollektív félelem mennyire érzékelhető azokon a gyerekeken, akikkel foglalkozik, illetve akikkel akár praxison kívül találkozott? Vagy adott esetben mennyire nem?

Ez nagyon változó. Ahány gyermek, annyiféle reakció. Van, akit ez nem foglalkoztat különösképpen. Tisztában van a helyzettel, és csak egyszerűen alkalmazkodik a körülményekhez. Néhány kisebb, az arra hajlamosabb gyereknél tapasztaltam nagyobb ijedtséget, szorongást ezzel kapcsolatban. Féltik a családtagjaikat, hogy mi lesz, ha megfertőződnek, mi lesz, ha a külföldön dolgozó szülő nem tér haza egészségesen és időben. Ha nem mindig mondják is ki, a szülő észreveszi, hogy megváltozott a gyerek viselkedése, feszültebb, aggódóbb. Ugyanez a helyzet a kamaszok körében is, annyi különbséggel, hogy ők könnyebben kifejezik szóban is az érzelmeiket, illetve konkrét véleményük van a kialakult szituációról, akár annak gazdasági hatásairól. Valakit megnyugtat, ha megoszthatja a gondolatait, a frissen hallott információit másokkal. Akad olyan is, aki inkább hallani sem akar róla, hogy ne táplálja saját félelmét. 

Milyen módon érdemes a családban a gyerekkel a vírusról és a kialakult helyzetről beszélni? 

A szülő ismeri legjobban a gyermekét. Tudja, hogy korára és a helyzetre adott reakciójára való tekintettel mennyit és hogyan mond el neki. Mindenesetre azt gondolom, hogy beszélni kell a jelenlegi állapotról. Sok szülő ezt nem teszi meg azért, hogy ne foglalkozzon vele túlzottan a gyermek, hogy ne ijessze meg őket a helyzet. Ez önmagában nem akadályozza meg, hogy a téma a gyerek tudatába kerüljön, hiszen az iskolatársakkal is megbeszélik a dolgokat, és kiérzik az otthoni környezet feszültségét is. Nem utolsósorban a média is nagy szerepet játszik ebben. Előfordul, hogy magukban tartják gondolataikat, hogy ne nyugtalanítsák még jobban a szüleiket. Ezzel csak fokozódik a stressz és a bizonytalanság érzése. Szerintem az a legjobb, ha időt szánunk a megbeszélésre, amikor a gyerkőc bátran felteheti a kérdéseit az adott szituációval kapcsolatosan. Mondja el, ha fél, és azt is, hogy amit gondol róla, hogy megértse, mi zajlik körülötte. Érezze, hogy bármikor fordulhat hozzánk, ha kérdése van. Beszéljünk a lehetőségekről, a fertőzés megakadályozásának módjairól. Ez egy fontos feladat, ami által úgy érzi, ő is hozzájárulhat a család védelméhez. Az érzékenyebb, kisebb gyermekeknél nem javasolt együtt nézni az esti híradót, mivel az ott közölt számadatok a fertőzés terjedéséről újabb rémületet válthatnak ki. A szülők a munkahelyi és pénzügyi gondjaikat ne a gyermek jelenlétében beszéljék meg. Ha nagyobb gyermekről van szó, aki az internethasználatot részesíti előnyben a tájékozódásra, nagy mennyiségű információval találja szemben magát. Tanítsuk meg, hogyan tud eligazodni az álhírek sokaságában. 

A hónapokon át tartó távoktatás, valamint a barátokkal és osztálytársakkal való személyes érintkezés hiánya milyen kihívásokkal, illetve milyen jótékony hatásokkal, például új képességek elsajátításával járhat a gyerekek pszichéjére nézve?

A mai gyermekek már elég digitalizált világba születnek, ahol nagyon fontos a jártasság ezen a területen. Az online távoktatás jó felület e kompetencia fejlesztésére. További előnyének látom a gyors és időt spóroló információáramlást otthoni kényelemben. Nem kell számolni az utazási idővel, könyvcipeléssel, alkalmazkodni a tömegközlekedéshez, az osztályteremhez és az iskolatársakhoz. Mindez kevesebb konfliktust, stresszt és monotóniaérzést nyújt. Fejleszti a gyermek feladat- és felelősségtudatát, hiszen saját maga osztja be a tanulásra szánt idejét és tempóját. Mindezt nyugodt, csöndes környezetben, mely által kiegyensúlyozottabb lesz, sőt javul a koncentrációja is. Emellett úgy gondolom, hogy csökkenhet a gyermek valóságérzete, gyengülhetnek az érzelmi és kommunikációs képességei. Az adott körülmények között ugyanis nincs lehetőség a csoportos játékra tanulás után. Néhány gyermek motivációját a körülötte lévők eltökéltsége erősíti. Ezt az otthoni tanulás nem teszi lehetővé. A gyermekek képernyő előtt töltött ideje is megnövekedik, amiből eddig sem volt hiány a mostani generációnál. Néhány gyermek egyszerűen jobban működik szabályok szabta és ingergazdagabb környezetben. A nézeteim a távoktatásra elég ellentmondásosak. Úgy vélem, hogy nagyon gyermekfüggő dolog. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?