FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: Hidak könyve XVIII. / A nyelv

Pozsony talán legifjabb hídja, amelyet egy uniós projekt keretében építettek az osztrák partnerrel, a dévényújfalui gyalogos- és biciklishíd. Igaz, ha járművek is áthaladhatnának rajta, több hasznát vennék az opcsanok, mert ahhoz, hogy átkocsikázzunk a szomszédos Schlosshofba, az osztrák oldalra, 40 km-t kell kerülni Pozsonyon és a Lafranconi hídon át. Így aztán kocsival is legalább fél óra az út, pont mint gyalog. De ne fanyalogjunk, örüljünk, hogy áthidalták az egykori vasfüggönyt, ahol határőrök golyói és kutyái által kioltott életekre emlékezik a tábla, az övezetet, amelyet szürke betonbunkerek ma már vak tekintete őriz.

Éltek és haltak itt már szlávok, avarok, majd szlovákok, horvátok és németek, mászkáltak erre a római és a csehszlovák legionáriusok, vonultak porosz obsitosok, a harmadik birodalom egységei vagy a muszka front. Írhatnánk, hogy Mária Teréziáig kellett várni, hogy hidat verjenek a Morva folyó fölé. De biztosan nem így van, ilyen fontos úton, átkelőhelyen biztos állt már híd, hiszen a két rév között közlekedő komp nem lehetett elég. Mondjuk inkább úgy, hogy Mária Teréziáig kellett várni, hogy a hídverés, az átkelés igénye hatalmi érdek legyen.

Schlosshof kastélyát még Prinz Eugen építtette, hogy öreg napjait enyhítse a daliás idők után. Hol voltak már ekkor a törökök elleni győztes csaták, a visszahódított délmagyar vidékek, talán azt is elfelejtette, hogy harminc évvel azelőtt felgyújttatta Bosnasarayt egy vészjósló szeptember 11-i napon. Savoyai Jenő után többször cserélt gazdát a kastély, mígnem a császárnő úgy döntött, hogy férjének, Lotharingiai Károlynak nyári lakként ajándékba adja új tulajdonát. A kastély távolról nagyobbacska vidéki kúriának vagy kolostornak tűnik, a korízlés mértékével igazán puritánnak minősíthető. Méretei, s különösen franciakertje azonban impozáns. Hát milyen nyári lak az, amelyhez nem vezet híd a keleti tartományok felől?

Az 1771-ben épített kőalapú, fakonstrukciójú híd nem állt sokáig. A Morva ugyan jelentéktelen, jámbor folyócskának tűnhet, ám a tavaszi jégzajlás és áradás fenevaddá változtatja. A hidakat itt állandóan gondozni kell, a 19. század elején pedig újjá is kellett építeni. Aztán jött az 1866-os osztrák–porosz háború, a győzelmes porosz hadak eddig, a Kis-Kárpátok lábáig nyomultak, hogy itt, Lamacs felett fényes győzelmet arassanak az osztrákokon. Ekkor aztán lőttek a hídnak is. Igaz, nemsokára újjáépítették. De a század vége felé lassan feladták a harcot a jégzajlással. Maradt a komp.  

Mindenkinek saját hidat! Ezt a mondatot kellene transzparensre tűzni. Költözz híd közelébe, Dévényújfaluba vagy máshova. Ha a szív görcsei gyötörnek, a magány egyes számú körmeneteként menj fel a hídra. A híd szentje még mindig ott lakozik. Nézz el a folyó fölött, felfelé a határzóna elnyúló, kérészéletű tavain az ártér rónájára, vagy lefelé a marcona várrom irányába – a dévényi hegy ősteknőse mintha évmilliós álmában is a folyó vizét kortyolná. Mögöttünk a falu, a horvát udvarházak, a város, a szídliszkó fakónarancs mozaikkockái. Előttünk a távolban a kastély súlyos hasábja.

Éjszakai sétákra is remek a híd, gyönge világítása fényhidat képez a lábunk előtt. A februári esti köd éppoly kívánatos, mint a lemenő augusztusi nap színei. A híd reng, sőt ring a lábak alatt. Teste ruganyosságát függesztésének, üreges csövének köszönheti. A kőhidak kora lejárt, a dinamikus egyesülés idejét, a határok felszámolásának korát éljük. A határtalanságét. Vagy éppen az elszigetelését. A híd is karanténban van. Lezárva áll, léte értelmét vesztette. Előtte kordonok, éjszakánként járőröző rendőrautók vesztegelnek előtte. Alatta, a bunker mellett csak a partig jutunk. SMS-t kapunk az osztrák hálózattól. Talán most, a hirtelen kisütött új törvény értelmében, a Nagy Testvér műholdas tekintete felénk fordul, elektronikus pillantása ránk fókuszál. Hátha fertőzöttek vagyunk. Mondják, persze, pusztán a telefonunkról van szó, elektronikus adatainkról, személyi jogaink persze nem sérülnek a Szabadság hídja alatt. A kordonok valósabbak a szóbeszédtől.

Szabadság híd, így nevezik, Cyklomost slobody. A híd megnyitása előtt a városrész vezetősége úgy döntött, megkérdezi az opcsanokat, hogyan neveznék el a hidat. A képviselők alighanem meglepődtek, amikor az anketa első helyén tizenkét és félezer szavazattal a Most Chucka Norrisa megnevezés állt. Ezt a kelet-európai trasht nem lehetett lenyomni az osztrákok torkán. Vegyék semmibe a polgárok kikért véleményét? Ha a hídra gondolok, a sok Chuck Norris-vicc mellett eszembe jut Bruce Lee ragyogó bronzszobra Mostar horvát oldalán, mely a Zrínyiről elnevezett parkban áll. Ki kellett egyezni – hiszen a Morva-híd az egyesülést hivatott jelképezni, nem pedig az elválasztást, mint a Neretva mostari hídjai. Az osztrákok a Mária Terézia megnevezést javasolták, a dévényújfalui opcsanok a Chuck Norrist – igazi faux pas! Hogyan hidaljunk át világokat? Nyelveket? Megnevezéseket? Sehogy. A szabadság mindenki számára pozitív és neutrális tartalom. Mi más legyen egy híd neve, pláne, ha az egykori vasfüggönyt hidalja át a történelem romjain – mert a híd alapja az osztrák oldalon a régi híd rekonstruált pillérein nyugszik. Schlosshof felől Szent Kristóf, a hidak szentjének képe fogadja a vándort.

De legjobb a hídra párosával menni. Abban a kettes számban, amelynek nyelvtanát elképzelni sem tudjuk, ebben az ószláv csodában, amely a szlovént leszámítva kiveszett a szláv nyelvekből. Kettes szám? vagy kettős szám? A nyelvtörténészek szerint a szó két alakja (a két és a kettő) is a régi magyarból kiveszett kettes számra utal. S megvolt az óegyiptomi, a szanszkrit, az Ószövetség és Homérosz nyelvénen – s megvan még a számiknál és a Fülöp-szigeteken. A hídra nem megyek, és nem megyünk, hanem… valami harmadik, a grammatika kétpartú végletessége között egy híd. Menenk. Megyül. Mégyszünk. Elképzelhetetlen. Fel kell találni újra a kettes számot, grammatikai hidat verni különböző nyelveink közé. Párosan sétáljunk fel, két part és két kar hídjában.

A két part és a híd, ebben az alkímiai háromságban hozza létre egységét a nyelv. A kettes szám a híd grammatikája. Paradox helyzet: szabadságot ad, de nem függetlenséget. Éppen ellenkezőleg, a függés korlátlan, határtalan közösségének egységét. Megnevezhetetlenül.