Szörnyű a helyzet, de nem szabad elveszíteni a reményt

Szörnyű volt a máskor turistáktól hemzsegő, csoda szép Siena teljesen üres belvárosának látványa, a képek arról, hogy a polgármester fölajánlja a város kulcsait a sienai dómban a Szűzanyának, miközben a püspök misét celebrál. Ilyesmi utoljára a második világháború idején volt,1943-ban – írta Sienából az Ipolynagyfaluban született Mits Klára, aki annak idején a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola operaénekesi szakán végzett, és 1977 óta él az olasz városban.

„Sienában a helyzet egyelőre ellenőrzés alatt van, bár több a beteg, a koronavírus-járványnak eddig nincs sok halálos áldozata – számolt be. – Bevásárolni csak egy személy mehet családonként, egyszer egy héten, a szupermarketba egyszerre csak tíz embert engednek be, s ezeknek meg kell tartaniuk a minimum egyméteres távolságot, gumikesztyűben kell megfogni az árut. Sokan maszkot viselnek, de ez itt nem kötelező! Viszont kell hogy legyen mindenkinél igazolás, hogy itteni lakos, vagy hogy csak bevásárolni hagyta el az otthonát. Csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak vannak nyitva, minden más üzlet zárva, mindennemű tevékenység föl van függesztve. Orvoshoz nem lehet menni, a rendelők zárva, a recepteket online lehet kérni, tilos a kórházi látogatás, a vizsgálatokat, az operációkat, mindent elhalasztottak.”

Az olaszok a kezdeti fejetlenség és zűrzavar után megértették, hogy nagyon komoly a helyzet, és a szigorú karantén az egyetlen, ami csökkentheti, megakadályozhatja a vírus terjedését. Ez persze nem egyszerű, ahhoz, hogy a lakosság ellátása és a legszükségesebb biztosítva legyen, valakinek csak kell dolgozni.

„A fiatalokat is elég nehéz kordában tartani, a sors iróniája, hogy csodálatos az idő, már tavasz van, minden bimbózik, virágzik. Nekem még az a szerencsém, hogy van egy szép teraszom, oda ki lehet menni.”

Klára szerint Sienában az emberek eléggé fegyelmezettek, mindenki igyekszik betartani az utasításokat. A hatóságok nem mondanak egyelőre semmi biztosat, mert a szakemberek szerint sem lehet pontosan tudni, mikorra fog alábbhagyni ez a fertőzéshullám, mindenesetre annyi biztos, hogy húsvétig nagyon szigorú marad a karantén.

„Mi aránylag nyugodtak vagyunk, bár a férjemre, Pieróra nézve rendkívül veszélyes ez a vírus, meg hát már én is a veszélyeztetett korhatárba tartozom. Igyekszem betartani a rendeleteket, viszont bevásárolni csak kell, teszem a dolgom, de a helyzet teljesen szürreális. Csak úgy lehet túlélni az egészet, ha sikerül nyugodtan tudomásul venni, hogy ez a rendkívüli állapot egyelőre megoldhatatlan. Az más kérdés, hogy mi lesz holnap, mert nyakunkon egy akkora gazdasági válság, amilyenre még nem volt példa. Bár a politikai vezetők folyton biztatnak, hogy talpra fogunk állni, pozitívan kell gondolkodni stb. Ha józanul felmérjük a helyzetet, az nem kecsegtet semmi jóval. Főleg a fiatalokat nem! De a reményt nem szabad elveszíteni! A férjem, Piero, bár szép kort ért meg, ilyesmire, ilyen megdöbbentő járványra nem emlékszik. Ez a vírus olyan ellenség, ami ellen egyelőre nem tudunk harcolni, sem hatékonyan védekezni. Bár a tudósok, a kutatók lázasan dolgoznak, idő kell, hogy munkájuknak valami pozitív eredménye legyen. Időnk pedig nincs! Isten kezében vagyunk!”

(Lejegyezte: uk)