A vírus mint esély?

Ezeknek a rendszereknek a kiszámíthatatlanság, a veszély és a kaland a lételemük. Ugyanakkor nincs szó, amely kifejezné a törékeny pontos ellentétét, ezért használja az antitörékeny fogalmat.

Szóval sokkhatásra fejlődés. Most a koronavírus ez a sokkhatás, kiszámíthatatlan, stresszes helyzetet teremtett, de Taleb elmélete szerint segíthet, ha lehetőségként fogjuk fel a helyzetet a fejlődésre és megerősödésre. A törékeny rendszerek összeomlanak és eltűnnek, a szilárdak ellenállnak, de csak azért, hogy átvészeljék a nehéz időszakokat, és minden folytatódjon tovább.

Az antitörékeny rendszerek számára viszont ez lehetőség a fejlődésre, pontosan, mint a sportolók szervezete számára a váltakozó intenzitású edzésterhelés.

Végül is minden válságot megújulás és újrakezdés követett. Az előtte is rosszul működő cégek nem tudnak lábra állni, a csődöt mondó politikai eliteket félreállítják a választók, a rossz és haszontalan szabályokat módosítjuk. Az eredmény persze sosem lehet tökéletes és a megoldás sosem állandó és végleges, mert minden változik. De az antitörékeny rendszerek mindig számítanak az úgynevezett „fekete hattyú” felbukkanására, a váratlan és kiszámíthatatlan eseményre, és azt egy újabb lehetőségnek, lépésnek tekintik a tökéletesítés felé.

Ma sajnos még nem tudjuk, merre tartunk és mikor végződik a járvány.

Talán gyorsan lecseng és gyorsan újraindul a gazdaság.

Valószínűbb azonban, hogy hosszú visszaesésre és elhúzódó válságra kell készülnünk.

Semmi jót nem jósol ugyanis, hogy 1991 óta most a legrosszabb a németországi üzleti hangulat. Ha Európa gazdasági motorja köhög, azt mindenki megérzi. Egyes becslések szerint idén akár tízszázalékos is lehet a gazdasági visszaesés. Ilyen sokkhelyzet csak a világháborúk és a nagy gazdasági és pénzügyi válságok idején volt. De a fejlett gazdaságoknak ez a felhők elvonulása után új lehetőségeket is jelent.

Szinte háborús hátországi helyzetet teremtett a koronavírus is. Bezárt üzletek, leállított gyárak, otthon ülő emberek, akik (jó esetben) félnek kimenni az utcára.

A jó hír, hogy talán gyors ütemben indulhat újra a gazdaság, emellett szól, hogy nem strukturális válságról van szó, nem tőzsdei buborékról vagy felelőtlen pénzpiaci politikákról. A megdermedt gazdaság életre kelhet és behozhatja a veszélyhelyzet miatt keletkezett lemaradást.

A lecke fel van adva és a kormánynak kellene a legtöbbet tanulnia a válsághelyzetből. Teljesen más költségvetési politikára van szükség, mint a korábbi években, ugyanis maga az állam fogja elszenvedni a legnagyobb veszteségeket, méghozzá két fronton: óriási hiány keletkezik az adókiesések miatt, és rengeteget kell költeni az egészségügyre, a gazdaság újraélesztésére és a fizetés, bevétel nélkül maradó emberek megsegítésére. Gyilkos kombináció, senki sem tudhatja, mekkora lesz a számla, és ha majd végül kiállítja az élet, félve fogjuk megnézni. A koronavírus után meg kell értenie minden kormánynak, hogy vége a pénzszórásnak, és jó időkben, amikor jól megy a szekér, kötelező tartalékokat felhalmozni. Ennek ezentúl olyan alapszabálynak kell lennie, amiről még csak vitát nyitni is tilos.

Az oktatási rendszer viszont esélyt kaphat, hogy végre lépjen egy nagyot – a digitalizáció világába. A koronavírusnak kellett kikényszerítenie, hogy egy csapásra megismerjük az online oktatást, és most online intézhessünk egyes dolgokat a bürokráciánál. És legfőképpen igaz ez az elhanyagolt egészségügyünkre: minimum egy szinttel fel kell emelni, hiszen évek óta aluldimenzionálva működteti az állam, a diagnózisa pedig pénzhiány, orvoshiány, nővérhiány. Mindez most a maga meztelen valóságában fog megmutatkozni.

És nagy kihívást jelent a koronavírus az emberi kapcsolatokra is.

A hetekig tartó összezártság, tengeralattjáró-betegség, megviselheti a házastársi, családi, baráti kapcsolatokat is. De végső soron a járvány lehetőséget ad arra, hogy mindenen változtassunk, ami eddig rosszul működött, újragondoljuk, újraindítsuk a dolgokat egy jobb formában, a legkülönfélébb ágazatoktól kezdve egészen önmagunkig.

A szerző a Trend kommentátora