Utoljára a választási eredmények miatt izgultam itt, most izgulhatnék a kormányalakítás végeredményén, de már izgulni sincsen kedvem, annyi lett közben az izgulhatnék, hogy mint a túltelített oldat, besűrűsödtem. Jöjjön, aminek jönnie kell, ilyen állapotba kerültem, és úgy látom, nem vagyok ezzel egyedül. A választási kampány mindent beterítő, már-már undort kiváltó óriásplakátjai közül egyébként is egy szemklinika hirdetése vitte el nálam a pálmát, amely ugye sem nem választási, sem nem politikai, ha kampány is, hát üzleti. Egy elmosódott férfiprofil, mellette a szöveg: Hogy lássa, kire szavaz. Hát, amit március 1-jén én megláttam, az arra enged következtetni, hogy óriásplakátokba nagy kár pénzt ölni. Nemhogy a már-már undort kiváltókon nem segítettek, de az eredmények azt mutatják, a klinikát sem kereshették fel sokan, mert ha látták volna, kire szavaznak, egészen másképpen alakul a mostani kormányalakítósdi.
De azt, ugye, látják, érzik, kedves Olvasóim, hogy milyen jóhiszemű vagyok? Eszemben sincs az ország választásra jogosult, azokból is a választáson részt vett polgárainak szellemi képességét firtatni, meggyőződésem, a látásuk homályosult el a sok okoskészülék bámulása következtében. Vakulunk, no. Különben, ha jól látnánk, megláttuk volna azt is, amit egy hozzám igen közel álló fiatalember mondott, hogy mennyire kézenfekvő az oligarchizmus túlélése, az, hogy több lépéssel előttünk járnak. Nemhogy előttünk, hanem maguk az általuk kihasznált pártok és azok kisszolgálói előtt. Már jóval azelőtt kiépítették a menekülési vonalukat, hogy mi, mezei polgárai az államnak bármit is sejthettünk volna a Smer fertelmeiből. És ha kellő időben felkerestük volna azt a szellemes szemklinikát, mely szintén csak a kampányban kezdte el ily módon hirdetni magát, talán mi is meglátjuk, hogy még a néven sem változtattak sokat, nehogy már gondolkodniuk kelljen, hol is a zsozsó. Smer odina, és meg van oldva a kontinuitás. Látjátuk, feleim, szümtükhel, mik vogymuk?
Jó pár évvel ezelőtt, amikor kerek születésnapomra annyi kedves köszöntést, képeslapot kaptam még az Olvasóinktól is, váltam nevetségessé itt a kollégák között a Jól van, de honnan tudja a Siska Tamás? kérdésemmel, mert ugye, nem értettem, honnan tudják országszerte, mikor jöttem a világra. Ők próbálták magyarázni, hogy ez innen, az onnan, s erre szegeztem nekik az iménti kérdést, melyből aztán szállóige lett jó időre a szerkesztőségben. Most hasonló történt a közvélemény-kutatások eredményeinek olvastán: Gyerekek, de azt mondja meg már nekem valaki, hogy ki szavaz a Kollárra? Elviccelték ezt is, azzal, hogy a népes családja, a sok gyereke anyjai meg azok rokonai, tehát a negyed ország. Hiszen ők a család (Sme rodina). A magyarokról, rólunk én most itt inkább nem is szólnék, de van egy olyan sejtésem, ha bármiképp is szövetkeznek ezekkel, az irány (smer) megmarad. Hacsak…
Hacsak a vírus terjedése fel nem nyitja az emberek szemét, és rá nem jönnek, hogy tényleg felelősen kell viselkedni, tényleg ésszel és előre tekintően döntéseket hozni, nem pedig indulatból, bosszúvágyból, pillanatnyi haragból, gyűlöletből elkeseredésből vagy épp önös érdekből. Hacsak a vírus terjedése fel nem nyitja a politikusok és közméltóságok szemét, és rá nem jönnek, hogy micsoda katasztrófákat okozhat a hatalomvágyból elkövetett hangulatkeltés, az ócska ijesztgetések, a korrekt tájékoztatás álruhájába bújtatott utolsó propaganda. A vírus ugyanis nem tudja, ki melyik pártnak a tagja. Úgyhogy az irány végre a felelősségteljes kommunikáció és a felelősség vállalása kellene, hogy legyen. Mi itt a szerkesztőségben ügyeletet tartunk, aki csak teheti, otthonról dolgozik, önkaranténba vonulva, ám teljes odaadással, hogy Önöknek, akik miattunk várják minden héten épp a keddet, ugyanolyan örömet szerezhessünk, mint eddig, bármilyen kormány, bármilyen járvány idején, pont, mint a legszebb időkben is.
Vigyázzanak nagyon magukra és egymásra, kezdjük el mi, mezei választópolgárok a felelősséggel való élés gyakorlatát, hiszen amilyenek vagyunk, olyanok a vezetőink. Úgyhogy a Vasárnapban a jövő héten is lesz melléklet. Mégpedig igencsak családi.
Az Esküvő.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/12. számában jelent meg!
És mikor lesz az esküvő? – kérdezte. Jövő VASÁRNAP – felelte Klára.
Julie Orringer: Láthatatlan híd
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.