Egy reneszánsz ember kedvenc témái

Az Óriások vállán című posztumusz kötet tizenkét előadás szövegét tartalmazza, melyeket Eco 2001 és 2015 között olvasott fel a Milanesiana fesztiválon. Ez az olaszországi multidiszciplináris fesztivál azt a célt tűzte ki maga elé, hogy elősegítse a párbeszédet a különböző művészeti ágak (irodalom, film, zene, színház), valamint a bölcsészet- és társadalomtudományok között. A fesztivál 2008-tól kezdve mindig egy-egy téma köré szerveződött. Eco mindig tartotta magát ezekhez, sőt, olykor a sugalmazójuk is ő volt. El lehet képzelni, hogy egy hozzá hasonló „reneszánsz ember” mennyire élvezhetett egy ilyen eseményt.

Az előadások témáit Eco a saját kedvencei közül válogatta, így a szerző hűséges olvasói több-kevesebb sikerrel talán meg is tudnák őket tippelni. A kötet lényegében a roppant életmű egyfajta demonstrációjaként is értelmezhető: lám milyen szerteágazó témaköröknek lehet egy ember a szakértője.

A kötet címét adó esszé az egymást követő nemzedékek harcát és ennek irodalmi megjelenítését, kulturális reprezentációját vizsgálja az ókortól egészen napjainking. „Világéletemben izgatott a törpés-óriásos mese. A történelmi törpe-óriás polémia mindazonáltal annak az apák és fiúk közt ősidők óta folyó küzdelemnek az egyik fejezete csupán, amely – mint látni fogjuk – még ma is közelről érint bennünket” – írja Eco, majd sorra veszi az legendás apa-fiú harcokat, a maradiság-modernség kontextusában ábrázolva a kérdést. Darabokra szedi a Chartes-i Bernátnak tulajdonított aforizmát is („olyanok vagyunk, mint a törpék, akik óriások vállán állnak”), melyből az esszé a címét kölcsönözte. Honnan ered? Miért volt olyan népszerű a középkorban? Alázatos vagy gőgös aforizma volt eredetileg? Eco minden kérdésnek alaposan utánajár.

A további esszék a szépségről és a rútságról, az abszolútról és relatívról, a tűz szépségéről, a láthatatlanságról, paradoxonokról és aforizmákról, a hamisság kérdéséről, a művészi tökéletlenségről, titkokról és titkos társaságokról, összeesküvésekről, valamint a szentségképzetekről szólnak. Az első esszé kivételével mindegyiket bőséges képanyag illusztrálja, melyeket Eco maga válogatott és az előadások alatt kivetített.

Utaltam rá, hogy a könyv miért lehet érdekes Eco hűséges olvasói számára, de még véletlenül sem szeretnék eltántorítani senkit, aki ezzel a könyvvel kezdené a mester műveivel való ismerkedést. Az Óriások vállán remek belépő lehet Eco világába, mivel széleskörű áttekintést ad az egyes témákról, ha pedig el akarjuk mélyíteni az itt megszerzett tudást, továbbléphetünk a szerző egyéb műveire. Például a szépség és a rútság esztétikájával itt egy-egy fejezet foglalkozik, de tudjuk, hogy Eco mindkét témának egy-egy egész könyvet szentelt korábban. Ha az összeesküvések témája tetszett meg, belelapozhatunk A prágai temető című regénybe. A titkos társaságok érdekelnek? A Foucault-inga című regény pont ezek leleplezéséről szól.

A posztumusz esszékötet magán viseli mindazon jegyeket, melyeknek köszönhetően Umberto Eco korunk egyik legismertebb és legnépszerűbb szabad bölcsésze és regényírója lett. Könnyed, szellemes, szórakoztató, ugyanakkor pontos és információgazdag is.  

Umberto Eco: Óriások vállán
Kossuth Kiadó, 2019
355 oldal