Ezt is megéltük. Robert Fico tizennégy év és négy megnyert választás után mellékvágányra került, Kotleba támogatása pedig csökkent. Ezzel azonban vége is a választásokkal kapcsolatos jó híreknek, mert a magyar pártok nem jutottak be, liberális képviselet sem lesz, és hogy Matovič kormányától mit várhatunk, talán még ő maga sem tudja.
A választások előtti hetekben már sejteni lehetett, hogy Igor Matovič mozgalma, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) lesz a győztes, de hogy ilyen magas aránnyal, az még őket is meglepte. 25,02 százalékával egyszerűen agyonnyerte magát: nem csak a Smert győzte le, és Kotlebától csábított el választókat, hanem az ellenzéket is tönkreverte. Fölényes, lehengerlő győzelmet aratott, innen kezdve tehát minden felelősség az övé – azért is, hogyan szavaz a saját 53 fős frakciója, meg azért is, mely pártokkal alakít kormányt, és hogyan teljesítenek a miniszterei. A kampány véget ért, itt a lehetőség megmutatni, képes-e lemászni a barikádokról és konfliktuskereső aktivistából megfontolt államférfivá válni.
A komikus, a táncos és a pap
Matovič a múlt héten megkapta a kormányalakítási megbízást Zuzana Čaputová államfőtől, és azt mondta, Szlovákia történetének eddigi legjobb kormányát akarja létrehozni. Olyat, amely valóban küzd a korrupció ellen, akár úgy is, hogy oknyomozó újságíróknak is megengedi, hogy ellenőrizzék az egyes minisztériumok munkáját. A Boris Kollár-féle Sme rodina és az SaS biztosan kormányra lép vele, de ahogy Richard Sulík, az SaS elnöke mondta a választások után: „Igor talán nem is ismeri a képviselőit.” Az OĽaNO listáján bejutott leendő képviselők ugyanis annyira sokfélék, sőt, mindenfélék, és annyira semmi közük nem volt mostanáig sem joghoz, sem politikához, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan fognak kormánytöbbségként viselkedni a parlamentben.
Többségük fundamentalista konzervatív, vagyis sokkal fontosabb témának tartja a homoszexuálisok jogainak korlátozását és az abortuszok tiltását, mint a költségvetést és a legfőbb főügyész választását. Ebben egy hullámhosszon vannak Kotleba pártjának képviselőivel, és ha ott, mondjuk, Štefan Kuffa – a pap, Marián Kuffa testvére – benyújt egy témába vágó törvényjavaslatot, biztos, hogy Anna Záborská meg a sok prolife aktivista az OĽaNO-ból vele szavaz. Elvégre a leendő kormányfő is azt mondta, hogy a szavazásokban szabad kezet ad a független személyiségeknek...
Kollárral a maffia ellen?
Hogy ezek után mi fogja összetartani az OĽaNO frakcióját, az rejtély, és valószínűleg Igor Matovič is tudja, hogy semmi, ezért ragaszkodik az alkotmányos többséghez. Ha sikerül összehoznia a négypárti kormányt (OĽANO, Sme rodina, SaS, Za ľudí), kényelmes tartaléka lesz arra az esetre, ha a sajátjai függetlenednek, vagy ne adj' isten, Kotlebáékhoz csapódnak – mert ideológiai szempontból sokan hozzájuk állnak legközelebb. Matovič ugyanis nem volt válogatós a lista összeállításakor, tényleg bárki felkerülhetett, ha elég érdekes volt – a szó minden értelmében. Így aztán az 53 képviselő között van komikus, táncos, lelkész. De hozzá kell tenni: néhány komoly és elismert szakember is. Matovič listáján a második legtöbb karikát Grendel Gábor kapta: 131 866 preferenciaszavazata több, mint a Híd és az MKÖ által összesen begyűjtött voksok száma.
Ha az új kormánynak a korrupcióellenesség mintapéldájának kell lennie, némileg problémát jelenthet második legerősebb tagpártja, a Sme rodina. Elnöke, Boris Kollár nem is olyan régen még a pozsonyi alvilág tagjaival nyaralt és fényképezkedett, együtt síelt Kočnerrel, sőt még Zsuzsovának is vett egy autót. Az, hogy listája 10. helyéről bejutott a parlamentbe az egykori smeres Martin Borguľa, további kérdőjeleket vet fel. Nos, minden valószínűség szerint Kollár lesz a parlament új elnöke, vagyis az Andrej Danko által felállított mérce biztosan marad.
Kiska hezitál, Truban megy
Hogy lesz-e a kormányban egyáltalán ellensúly és józan hang, az attól függ, csatlakozik/csatlakozott-e a koalícióhoz Andrej Kiska. Amikor ezt a lapszámot zártuk, komoly fenntartásai voltak Boris Kollárral szemben, és ez érthető is, ha maffiaellenes kormányról beszélünk, de a politikában az már csak úgy van, hogy a feltételek csak a támogatottsággal arányosak lehetnek. Kiska pártja pedig épphogy csak bejutott a parlamentbe, ráadásul nélküle is lehet kormányt alakítani. Kiska túl sokáig várt, hogy bejelentse a pártalapítást, túlságosan határozatlan volt, és mire nekiveselkedett volna a kampánynak, túl sok támadás érte. Ezeket nem tudta meggyőzően kivédeni, és ma sem igazán meggyőző, amikor arról beszél, akarja-e igazán ezt a politikusi pályát. Nincs irigylésre méltó helyzetben: a kormányban Matovič és Kollár darálják be, az ellenzékben a Smer és Kotlebáék között őrlődne. Hogy ezek közül melyik a kisebbik rossz, mert jó nincs, az attól függ, meddig bírja az új kormány. Hiszen ott lesz benne az SaS és Richard Sulík: ha még emlékszünk, ő volt az, aki 2011-ben a görögöknek szánt uniós mentőcsomag miatt megbuktatta a Radičová-kormányt.
Nagy meglepetésre a törvényhozáson kívül rekedt a magyar platformmal is kampányoló PS–Spolu koalíció. 6,97 százalékával még be is jutott volna, ám a koalíciók bejutási küszöbe 7 százalék. Bár szakmailag nagyon felkészültek voltak, nem jól választottak stratégiát, és talán vezetőt sem, ezért lettek a választások legnagyobb vesztesei. Michal Truban (azóta lemondott) nem volt elég látható és meggyőző, a Kotleba-ellenes utcai aktivitást pedig úgy tűnik, nem díjazta elég választó. Ők lehettek volna a Matovič-kormány liberális ellensúlya, de a szerepre még várniuk kell… ha kihúzzák a következő választásig.
Volt egyszer egy magyar képviselet
Matovič erős mandátumot, nagy bizalmat kapott, de annál nagyobb a felelőssége is, mert ha elrontja, utána már valóban csak a szélsőségesek jöhetnek. Ez a veszély előrehozott választások esetén is fenyeget, sőt, annál inkább, de ne szaladjunk ennyire előre, próbáljunk meg legalább gondolatban esélyt és időt adni Igor Matovič kormányának, hogy bizonyítson, a parlamentből kibukott, vagy kimaradt demokratikus pártoknak pedig, hogy összeszedjék magukat. És itt szenteljünk egy néma pillanatot a magyar parlamenti képviselet emlékének. Ezúttal végleg elúszott. A Híd fatális, megalázó vereséget szenvedett, kevesebb szavazatot kapott, mint Štefan Harabin pártja. A választók mindenkit elutasítottak, akinek bármi köze volt a Smer elnökéhez és kormányához, olyannyira, hogy a Hídtól egyenesen Bugár legnagyobb ellenségéhez, Igor Matovičhoz pártoltak át. Szomorú vége ez egy szép politikusi pályának és egy ígéretes pártkoncepciónak.
Nincs mire büszkének lenni a Magyar Közösségi Összefogásban sem, a háromtagú alakulat kevesebb százalékot szerzett, mint négy éve az MKP egyedül. Igaz, hallottunk a választások éjszakáján az együttműködés szükségességéről – vicces is volt, amikor az egyik bukott pártelnök felhívta a másikat, hogy most aztán már tényleg nincs más lehetőség, mint összefogni. De a lapokat nem záróra után osztják, egyébként is lemondott azóta már mindkét párt vezetősége. Lesz a parlamentben egy-két magyar nemzetiségű képviselő, a többit meglátjuk. Az elkövetkező években nyugodtan figyelhetjük a karosszékből, hogyan végeznek önvizsgálatot, újulnak meg és készülnek a következő választásokra a magyar pártjaink és politikusaink. Csak rá ne ébredjünk közben, hogy nélkülük is ugyanott vagyunk, ahol velük voltunk.
Honnan is jött Matovič?
2010-ben az SaS listájának 147–150. helyéről bejutott a parlamentbe három férfi s egy nő, és senki sem értette, hogyan. Ők voltak az Egyszerű Emberek, akik azzal szereztek sok karikát, hogy Igor Matovič az általa birtokolt regionális hirdetőlapok utolsó oldalán kérte a választók támogatását, azzal az indokkal, hogy az egyszerű emberek hangja lesz. A 2010 nyarán megalakult Radičová-kormány törékeny parlamenti többségét viszont éppen négyük szavazatai jelentették, úgyhogy bizonyos szavazásoknál külön feltételeket szabtak a támogatásuk fejében. Kiléptek az SaS frakciójából, és maguk döntötték el, milyen kormányjavaslatokat támogatnak. Megtorpedózták például a kettős állampolgárságot tiltó törvény módosítását, és a Híd által kidolgozott kisebbségi nyelvhasználati törvényből is lefaragtak. 2012-ben már önálló pártként indultak, frakciójuk jelentős része minden megbízatási időszakban elvándorolt tőlük. Pártstruktúrákat tudatosan nem építettek, eddigi legnagyobb sikerük, hogy a 2018-as megyei választáson két megyeelnöki címet szereztek, Nagyszombatban (Jozef Viskupič) és Zsolnán (Erika Jurinová).
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.