Új sportág: bugárbarúgás

Ami azonban az elmúlt hetekben folyik Bugár ellen, amellett már a Híd elnökét egyébként nem túlzottan kedvelők sem mehetnek el szó nélkül. Ha egy földönkívüli csöppenne ide, egész biztosan azt gondolná, hogy a bugárbarúgás Szlovákia nemzeti sportja, amelynek épp most rendezik az országos döntőjét. És persze azt is gondolhatná, hogy Bugár az ország legbefolyásosabb embere, a bírálói ugyanis minden rosszért őt teszik felelőssé. Szlovákia szerintük tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne Béla nélkül.

Természetesen mint minden sportágnak, a bugárbarúgásnak is vannak bajnokai. Hogy mi a titkuk? A látottak alapján elmondhatjuk, hogy a maximumot azok hozzák ki magukból, akik korábban Bugár közeli munkatársai voltak, és részben vagy teljes egészében neki köszönhetik a politikai karrierjüket. Minél többet köszönhet valaki Bugárnak, annál nagyobbat kell rúgnia bele, hogy elhitesse a közvéleménnyel, neki már semmi köze hozzá. Aki a legjobb bajnokok nevére kíváncsi, annak a Magyar Közösségi Összefogás választási listáját érdemes átböngésznie, amelyen az első sorokban tolonganak a sportág sztárjai.

Az elmúlt napokban azonban nekik is komoly vetélytársuk akadt. Robert Fico, a Smer elnöke sokkot kapott attól, hogy négyévnyi koalíciós együttműködés után a Híd már nem táncol úgy, ahogy azt ő szeretné, ezért olyan durva ellentámadásba lendült a Híd elnöke ellen, ami a bugárbarúgás magyar bajnokainak körében is hatalmas sikert aratott. A válogatott átkokon nem csodálkozhatunk, hiszen a magyar térfél bajnokaihoz hasonlóan Fico is főként Bugárnak köszönheti, hogy ő és pártja az elmúlt négy évben is egyáltalán labdába rúghatott még. Fico azonban ezúttal is elszólta magát. Átokként kiáltotta a világba: Bugár kolerikus. Márpedig, a netes lexikon szerint „ez a személyiségtípus ugyan hirtelen haragú, lobbanékony, mégis úgy lehetne legjobban jellemezni, hogy felkészült és fegyelmezett, tökéletes vezető jellem, általában erős motivációja van, és keményen dolgozik; sok politikai vezető ebből a típusból kerül ki, nem véletlenül”.

E sorok írójának az életében is több olyan ember akadt, akinek rengeteget köszönhet, időközben azonban világnézetileg alaposan eltávolodtak egymástól. Ettől függetlenül még álmomban sem jutna eszembe, hogy emiatt olyan durva támadásnak tegyem ki őket, mint ahogy azt a Bugárt támadók teszik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy megszegem eddigi szokásomat, és ezúttal Bugárra szavazok. Ha azonban csak a Híd elnöke és az őt most a leghevesebben támadók között kellene választanom, az előbbi mellett döntenék. Az utóbbiak ugyan azzal kecsegtetnek, hogy megmentik Szlovákiát az általuk démonizált Bugártól, azonban minden jel arra utal, hogy ezalatt csak a saját bőrük és a kisiklott politikai karrierjük megmentését értik.