A napi teendők mellett kevesen állnak meg egy kis időre, hogy felállítsák életük értéksorrendjét. Ez a fontossági sorrend határozza meg azt, hogy számunkra mi a lényeges, és mi kevésbé az. Aki időről időre számba veszi ezeket, mindennapjai során több figyelmet s ezzel együtt több energiát is képes áldozni arra, ami érték az életében. Legtöbben azonban nem készítjük el ezt a „leltárt”, s azon kapjuk magunkat, hogy mások fontossági sorrendje szerint élünk, s éppen azokra a dolgokra nem fordítunk figyelmet, amelyekre szívünk szerint leginkább odafigyelnénk.
Így történhet meg, hogy a születésünkkel kapott időt, életünket a leghaszontalanabb dolgokra fecséreljük. Sokszor alárendeljük magunkat olyan munkának, amelyet szívünk szerint nem végeznénk. Mások kívánságait és elvárásait igyekszünk teljesíteni sajátjaink helyett. Az életnek vannak pillanatai, amikor más érdekeket kell a magunkéi elé helyeznünk, de ne essünk túlzásba.
Ha másnak a kívánsága elsőbbséget élvez a sajátunk előtt, egyre örömtelenebb lesz az életünk. Ha többet törődünk házunk, autónk és vagyontárgyaink „egészségével”, mint a magunkéval, előbb-utóbb megbetegszünk.
Persze számtalan kibúvót találunk arra, hogy megmagyarázzuk, mit miért teszünk vagy nem teszünk. Egyszer azonban eljön az az idő, amikor már nem változtathatunk. A lehetőségeink ajtai bezáródnak, és a felelősség egyedül a miénk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.