A Bálint-napra sokan azért haragszanak, mert nincs párjuk, és kudarcként élik meg, hogy amikor minden a szerelemről szól, ők egyedül vannak. Mások, bár kapcsolatban élnek, tudatosan semmibe veszik ezt a napot, mert úgy vélik, giccses, kommersz ünnep, és nekik nincs rá szükségük.
Az igazság valahol ott van, hogy aki úgy érzi, ünnepelje a szerelmét Bálint-napon, aki pedig ízléstelennek, tolakodónak tartja, az ne vegyen róla tudomást. Aki pedig vágyai ellenére egyedül van, az tegyen ellene. Mert a szerelem legalább annyira elhatározás és akarat kérdése, mint a szerencséé, és Melinda Kešická párkapcsolati terapeuta szerint gyakran csak kifogásokat keresünk, hogy miért nem talált ránk.
Elengedhetetlen a szerelem ahhoz, hogy egész életre szóljon a kapcsolat, vagy túlságosan idealizáljuk, fontosabb az összhang? Van abban valami, hogy a gazdasági és egyéb érdekeken, szövetségi alapon működő párkapcsolat szerelem nélkül is működhet? Vagy csak addig, amíg az egyik fél nem találkozik az igazi szerelemmel? A sírig tartó szerelem sorsszerű találkozás vagy elhatározás és akarat kérdése? A hűtlenséget tagadni kell, vagy kibeszélni, esetleg előre tisztázni, mit várhat tőlünk a párunk, ha félrelép? El lehet várni valakitől, hogy az ágyban is jó legyen, magasröptű beszélgetéseket is lehessen folytatni vele, és a vízcsapot is meg tudja javítani, ő legyen számunkra mindenben az egyetlen? Mennyire tolerálható, ha valaki a házasságon, kapcsolaton kívül találja meg a szellemi társát, akivel mindent meg tud beszélni? Nem fáj ez jobban, mint a fizikai megcsalás? Miért maradnak manapság olyan sokan egyedül? Minél idősebb az ember, annál nehezebben alakít ki párkapcsolatot? Van olyan, hogy valaki eleve nem alkalmas a párkapcsolatra? Mi az, ami valóban fontos?
A már megvásárolható Vasárnapban Vrabec Mária ezekre a kérdésekre is keresi a választ.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.