Januárban Jásdon járva az volt az első gondolatom, hogy ide még vissza kell jönnöm – és nem dolgozni, hanem kirándulni. A festői szépségű magyarországi településen minden van, ami egy nyugodt hétvégéhez kell: erdő, patak, vendégházak és mindenekelőtt vendégszerető lakosság. Amelynek elődei szlovákok voltak – ezért a szlovák nyelvű névtábla, amelyen a Jáščot nagyobb betűkkel tüntették fel, mint a magyar megnevezést.
A helyiek közül ma már kevesen tudnak szlovákul, legjobban a polgármesterük beszéli a nyelvet, aki szlovákiai magyar. Győry Tündének hívják, és Dunaszerdahelyről származik. Először szintén turistaként került Jásdra, aztán vettek ott a férjével egy hétvégi házat, amelyet aztán vendégeknek is kiadtak. Öt éve a helyi barátai győzték meg, hogy induljon a posztért, mondván: aki egy vendégházat jól vezet, az az egész faluval is elbír.
Vendégházzal kezdődött
„Budapesten végeztem az egyetemi tanulmányaimat, ott ismerkedtem meg veszprémi származású férjemmel, és mivel mindketten vidékiek vagyunk, a hétvégéink azzal teltek, hogy hol az egyikünk, hol a másikunk szüleihez utaztunk. Szerettünk volna egy vidéki házat, ahová mi hívhatunk meg mindenkit, és végre én főzhetem a családnak a vasárnapi ebédet. A férjem szüleivel kirándultunk Jásdon, amikor megláttunk egy eladó régi parasztházat. Romos volt, de rendbe hoztuk, és úgy döntöttünk, hogy amíg Pesten lakunk, kiadjuk vendégeknek, legalább a fenntartás költségeit hozza vissza. Így vágtunk bele a falusi turizmusba, aztán 2008-ban Veszprémbe költöztünk, és még egy vendégházat vettünk itt. Azzal kezdtük a vállalkozást, hogy összehívtam a helyi asszonyokat, és közösen készítettünk egy vendégváró füzetet, amelyben felsoroltuk, mi minden van a faluban, mit lehet megnézni, kihez lehet bekopogni friss tojásért, akármiért. Minden helyi rendezvényen itt voltunk, csupa helybelit alkalmaztunk, az elejétől úgy éreztem, hogy elfogadtak a jásdiak. Ennek ellenére meglepett, amikor a barátaink elkezdtek győzködni, hogy induljak a polgármesteri posztért” – mondja a szociológus és közgazdász végzettségű Győry Tünde.
A jásdi szentkút legendája
2005-ben „jöttment” létére meggyőző fölénnyel, a szavazatok 67 százalékával nyerte a választást, és ezt a bravúrt tavaly meg tudta ismételni. Pedig függetlenként indult, és ezt a függetlenséget igyekszik is megtartani. „Nem pártprogramokkal akartam meggyőzni a lakosokat, hanem a saját személyiségemmel és elképzeléseimmel. Már a vállalkozásunk kezdetén mondtam nekik: a mi közös célunk az kell, hogy legyen, hogy ne engedjük ki a vendéget a faluból. Vállalkozóként azt tehettem meg ezért, hogy együttműködöm a helybeliekkel, polgármesterként pedig a turizmus fejlesztését, a régi hagyományok felelevenítését tűztem ki célul. Ezek egy része megvalósult, de még mindig van mit tenni, mert Jásd nemcsak természeti, hanem történelmi, néprajzi és egyházi vonatkozású kincsekben is gazdag” – mondja a polgármester asszony, akivel ekkor már az 1780-as években épült templom felé tartunk. A bejáratánál évezredes kőfaragvány tanúskodik arról, hogy 1164-ben itt alapították meg a Szent György bencés apátságot. A templom külön érdekessége, hogy a keresztút stációit nem külön képek vagy domborművek ábrázolják, hanem a falakon filmszerűen végigvonuló freskó – Károly Gyula festőművész alkotása. Jásdon található Magyarország egyik legősibb Mária-búcsújáróhelye is. „A legenda szerint Jásdi Péter remete a Bakonyban vezekelt, és megszomjazott, de nem talált vizet. Álmában megjelent neki Szűz Mária, s megmutatta, hol ásson kutat. A vízhez csodás gyógyulásokat is kötnek, azt mondják, a csatkai búcsúba innen vitték el a meggyógyult emberek mankóit” – meséli huncut mosollyal, miközben már a szentkút kápolnájához kaptatunk.
Galéria
Bodzanap lekvárral, kaláccsal
Nyáridőben az 1837-ben Zichy István gróf által emeltetett épület oltárán látható az öltöztethető Mária-szobor, télre azt is beköltöztetik a templomba. A helyi asszonyok öltöztetik, több rend különböző alkalmakra illő ruhája van. De a hétszáz lelkes település nemcsak a zarándokok célpontja, a Bakonynána–Jásd–Tés háromszög az országos Kéktúra legszebb útvonalai közé tartozik. Nem véletlenül, hiszen van itt vízesés, avar kori földsánc, vízimalom és tájház is. Utóbbit nem hagyjuk ki, sőt, nemcsak megnézzük, hanem mindent meg is fogunk, mert itt azt is lehet. „Olyan tájházat akartunk, amelyben élet van. A lánykák felpróbálhatják a régi ruhákat, leülhetnek a padra, a fiúk megfoghatják a szerszámokat, az asszonyok a kemencében sütik a bodzás-mákos hosszúkalácsot meg a kelt kuglófot. Szemben épül a Bodzaház, mert a jásdiakat régen bodzásoknak csúfolták. Erre akarunk most turisztikai programot építeni, május 16-án bodzanap néven gasztronómiai falunapot tartunk, gyalogbodzából bodzalekvárt főzünk, bemutatjuk a helyi látnivalókat, mondákat” – sorolja lelkesen.
Mindent a szlovák oktatásért
A lelkesedés pedig ragadós, a falubeliek is szívesen vesznek részt a sütés-főzésben, virágültetésben. Legutóbb a főteret hozták rendbe, az anyát és gyermekét ábrázoló vasszobor körül tavaly már karácsonyi vásárt tartottak. A falu épüléséhez és szépüléséhez azonban elsősorban a polgármesternek kellett megteremtenie a feltételeket. „Az önkormányzatiság egészen más világ, mint a vállalkozás. Egy évbe telt, mire átláttam, milyen szabályok vannak, milyen pénzekre hol lehet pályázni, hol, kivel érdemes beszélni az eredményeimről és a terveimről. Szerencsém volt, hogy itt nem politikai harcok folytán lett a régi polgármester helyett új, hanem az elődöm elment nyugdíjba, és a megválasztásom után mindenbe beavatott. Függetlenként így sem egyszerű, de mostanra már tudom, kik azok, akiknek az számít, mit teszek Jásdért, nem pedig az, milyen nézeteket vallok. Itt nem politizálni kell, hanem dolgozni, megoldásokat keresni és meggyőzni a helybelieket, hogy amit a képviselő-testülettel eldöntöttünk, az az ő javukat szolgálja. Ilyen kardinális kérdés volt az utóbbi években az iskola, mert alig 50 gyerek látogatja, és csak úgy tudjuk megtartani, hogy nemzetiségi nyelvet oktató iskolaként jegyeztettük be. Szlovák nyelvet és szlovák nyelven honismeretet oktatunk, minden tanuló számára kötelezően, és a szülők megértették, hogy ez nemcsak azért fontos, mert így megmaradhat a faluban az iskola, hanem azért is, mert ha elmennek Szlovákiába síelni vagy kirándulni, a gyerek érteni fogja a nyelvet. Én így tudok példát mutatni, hogy szlovákiai magyarként mindent megteszek a magyarországi szlovák oktatásért, mert nem tagadom, sokszor gondolok arra, hogy odahaza is ezt várnám el a magyar falvak polgármestereitől.”
Beszedázunk a kispadon
A jásdi gyerekek idegen nyelvként tanulják a szlovákot, mert ma a családokban már nem beszélnek szlovákul, vagy ahogy ők mondják, tótul. Az idős emberek is csak egyes szavakat szőnek bele a hétköznapi beszédükbe, például hogy „kiülünk a kispadra beszedázni”. A faluban már inkább hagyományaiban, mint nyelvében él a szlovákság. Nem is csoda, hogy a nyelvtudás megkopott, hiszen a helybeliek őseit az 1700-as években költöztették ide Nyitra környékéről, és a bakonyi szlovák régió mindössze három faluból áll: Bakonycserne, Szápár és Jásd. Jásd zsákfalu, és a zárt közösségnek köszönhetően még inkább megőrizte hagyományait. Ritkaságszámba megy például az adventi ostorcsattogtatás, amelyet ma is gyakorolnak a helybeli férfiak – bármikor bárki csattogtat, mindig akad, aki egy másik utcából válaszol neki. „Oktatást tartottunk a fiataloknak, mert nem könnyű ám ostort csattogtatni, és meglepődtem, mennyi volt az érdeklődő. Nagypéntek hajnalban a jásdi asszonyok kimennek a szentkútra, és ott mosdanak meg, este elvégzik a keresztutat, éneklik a passiót, és amikor a harangok elmennek Rómába, a gyerekek végigkerepelik a falut. Szüret idején jásdi hacacárét tartunk, énekszóval, tánccal, muzsikával. Most a farsangra készülünk, rétest fogunk sütni” – sorolja Győry Tünde, akinek hívó szavára a jásdi asszonyok főztek már szlovák káposztalevest, gyúrtak a derelyével rokon papsipkát, és arra is kaphatók, hogy húsvétkor körbehorgolják a falu közepén álló fát. A polgármester asszony ma már jásdinak, ugyanakkor dunaszerdahelyinek is tartja magát. Ez nem ellentmondás, a kettő kiegészíti, sőt gazdagítja egymást. Mert az alapelv az, hogy összetartozunk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.