Húsz év Putyinnal

putyin

Szinte a semmiből bukkant fel 1999-ben Borisz Jelcin mellett a fiatalos külsejű közgazdász. Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke, kormányfője, majd megint elnöke lett, közben pedig elszaladt két évtized. Honnan jött és merre tart az ex-KGB-ügynök, akit jó néhány éve a világ legbefolyásosabb emberének tartanak?

Hogy is volt? Oroszország elnöke, a Szovjetunió felbomlása után hatalomra került Borisz Jelcin 1999 szilveszterén bejelentette, hogy a 21. már nem az ő évszázada lesz, így köszöni szépen, átadja a helyét másnak. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin így lett Oroszország megbízott elnöke, a következő év márciusában pedig a választásokon is elnyerte a posztot. Ha ismerték is az oroszok, nem túl régtől, hiszen bár kormányfő volt, azt a megbízatást is csak 1999 nyarán kapta. Jelcin akkor azt mondta: egyetlen ember képes konszolidálni Oroszországot, az pedig a biztonsági szervek akkori főnöke, a negyvennyolc éves Vlagyimir Putyin.

Család nélkül, de...

Amikor első elnöki kinevezését megkapta, már egy családtagja sem élt. Kései harmadik gyermekként született 1952-ben Leningrádban, szülei már elmúltak negyvenévesek, első fiuk még csecsemőként meghalt, a második pedig Leningrád ostromát nem élte túl. Édesanyja, Marija Ivanovna munkásnőként dolgozott, apja, Vlagyimir Szpiridonovics pedig még a háború elején szerzett súlyos sérülés miatt munkaképtelen volt. A fiukat azonban tizenkét éves korában cselgáncsedzésekre kezdték járatni, a fiatal Putyin itt találta meg a barátait és a második családját. Edzője, a zsidó származású Anatolij Rahlin barátja, támasza és bizalmasa lett. Viszonyuk bensőséges voltát mutatja, hogy az ezredforduló évében történt elnöki kinevezése után Putyin a hozzá közel állók közül Rahlint hívta meg az ünnepi ebédre, amikor pedig az idős edző 2013-ban meghalt, az elnök nemcsak hogy megjelent a temetésén, hanem a koporsóban meg is csókolta. Putyinnak a dzsúdóklub jelentette a közösséget: egykori klubtársaival ma is tartja a kapcsolatot, többen közülük befolyásos üzletemberek.

Saját családjának életét elnökként egyébként mindig nagy titokban tartotta. Lányai álnéven végezték iskoláikat, egyikük egy orosz üzletember felesége, a másik Hollandiában él. Feleségétől, Ljudmilától 2013-ban elvált (1983-tól voltak házasok), mint mondták, azért, mert az elnöki teendőkből fakadóan gyakorlatilag szinte nem is találkoztak. Ez már csak azért is igaz, mert Ljudmila hivatalos látogatások alkalmával is ritkán szerepelt férje oldalán. Putyin a váláskor azt mondta, addig nem nősül meg ismét, amíg volt felesége össze nem házasodik valakivel. Sosem válaszolt szívesen magánéletét érintő kérdésekre, bulvárlapok szerint az 1983-as születésű politikus-szertornásszal, Alina Kabajevával alkotnak egy párt, és gyerekeik is vannak.

Jog és titkosszolgálat

Ami a fiatal cselgáncsozó szakmai pályáját illeti, 1970 és 1975 között a leningrádi egyetemen tanult nemzetközi jogot, és azokban az években lépett be a kommunista pártba is. A 70-es évek második felében került a KGB-hez, először csak a Péterváron, aztán miután elvégezte az Andropovról elnevezett, legmagasabb szintű hírszerzőiskolát, a 80-as években öt évig a keletnémet Drezdában dolgozott, az ottani Barátság Háza vezetőjeként. A 90-es években visszatért Pétervárra, és közgazdaságtant tanult, disszertációjának címe: Az ásványi- és nyersanyagbázis újratermelésének stratégiai tervezése a kialakított piaci kapcsolatok feltételei között a Szentpétervár–Leningrádi terület régióban. 1996-ban került Moszkvába, az elnöki hivatal stábjába, 1998-ban pedig megkapja első igazán magas posztját: Borisz Jelcin közvetlen munkatársa, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője lesz. Innen kerül 1999 nyarán a miniszterelnöki, majd a megbízott államfői, végül 2000. május 7-én az államfői székbe. Mivel az orosz alkotmány csak két elnöki ciklust engedélyez egyhuzamban egy személynek, Putyin 2008-ban Dmitrij Medvegyevet ültette az államfői posztra, ő maga addig miniszterelnökként igazgatta az országot, négy év múlva pedig ismét indult az elnöki posztért, és el is nyerte; aztán 2018-ban újra. Jelenlegi mandátuma 2024-ig tart.

Mi jöhet még?

Bár mi ebből nem sokat érzékelünk, Oroszország polgárai jó ideje változást szeretnének. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy újévi beszédében maga az elnök is elismerte ezt, hangsúlyozva, hogy az ország vezetőinek leválthatóknak kell lenniük, és hogy fontos a párbeszéd a társadalomban. Szociális intézkedéseket ismertetett, és alkotmánymódosításokat lebegtetett meg, amelyek erősítenék a parlamentet az elnökkel szemben. Hogy mindez saját hatalmának végét vagy éppen bebetonozását szolgálja-e, azt még csak találgatják. Egyes elemzők szerint a külpolitikában is változás várható, ez pedig egy újabb nyugati nyitást hozhat, akár azon az áron is, hogy Moszkva lemond a Donbaszról (a Krímről viszont már semmilyen körülmények közt). A 68 éves Putyin azt is mondta, hogy nem szeretne Oroszország elnökeként meghalni.

Amikor mindenki rá figyelt

* 2004 – a beszláni túszdráma. Csecsen fegyveresek 1100 embert, köztük 777 gyermeket ejtettek túszul egy észak-kaukázusi iskolában, a túszdrámában több mint 300-an haltak meg.

* 2008 – az orosz–grúz háború. A pekingi olimpia idején Grúzia hadserege orosz békefenntartó egységekre támadt, Oroszország pedig válaszként visszatámadott, ez volt az ötnapos háború, amely grúz visszavonulással végződött.

* 2009 – az orosz–ukrán gázválság. Ukrajna és Oroszország nem tudott megegyezni a földgáz árfolyamában, így Közép- és Nyugat-Európa egyes országainak gázellátása akadozni kezdett.

* 2015 – a lelőtt vadászgép. Törökország lelőtte az orosz légierő egyik vadászbombázóját arra hivatkozva, hogy a Szíriából átrepült gép megsértette az ország légterét. Putyin keményen odaszólt Ankarának, terroristák cinkosának nevezte Törökországot, és komoly következményeket ígért. Az esetet török bocsánatkérés követte.

* 2014 – a szocsi téli olimpia. Oroszország először rendezett téli olimpiát, Putyin egyik kedvenc üdülőhelyén, Szocsiban felépítve egy komplett új metropoliszt, amely a játékok kezdetére nem készült el teljesen, utána pedig gyakorlatilag kiürült.

* 2014 – a Krím annektálása. Nem sokkal a szocsi téli olimpia lezárulta után Oroszország bekebelezte a Krím félszigetet, ahol ezután népszavazást tartottak az Ukrajnától való elszakadásról, oroszpárti eredménnyel. A kelet-ukrajnai harcok kezdete, amelyekben Oroszország a szeparatistákat támogatja.

* 2016 – Donald Trump megválasztása. Bár az amerikai és az orosz elnök egyaránt tagadja, hogy Oroszországnak szerepe lett volna Trump megválasztásában, az orosz aktivitás bizonyítottan megnőtt a választások előtt az amerikai kibertérben.

* 2018 – Oroszország focivébét rendezett, házigazdaként jól is szerepelt, de a legemlékezetesebb momentum az volt, amikor a zárószertartáson szakadni kezdett az eső, és minden hivatalos meghívott teljesen elázott, kivéve Putyint, aki fölé méretes fekete esernyőt tartott egy szolgálatkész szervező.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?