Köbölkút jeles tanítójára emlékeztek

A Borromei Szent Károlyplébániatemplomban nem csak a rendes egyházi ünnep, Gyertyaszentelő Boldogasszony alkalmából tartottak misét, mivel azt egyúttal Stampay János, a község egyik legnevesebb történelmi személyiségének emlékére is felajánlották. A mise elején Czibor Katalin, a helyi Stampay János Alapiskola igazgatója szólt néhány szót a hívőkhöz, elődjének sokrétű tevékenységét emelte ki, aki nemcsak tanított, de például dalárdát alapított, önképzőkört vezetett, könyvtárat hozott létre. Siekel István plébános szentbeszédében Köbölkút történetének legjelentősebb személyének nevezte Stampayt, hangsúlyozva a vallásos életben betöltött szerepét.

A misét követően egy kisebb csoport, köztük a néhai iskolaigazgató leszármazottaival, átvonult a temetőbe, ahol koszorúkat helyzetek el a néhai iskolaigazgató és kántortanító sírján.

Fakuló emlékek

Stampay halálakor 96 éves és már régóta nyugdíjas volt, így az idősebb köbölkúti korosztálynak is csak halvány emlékei vannak az alakjáról. Sokan már csak úgy tudják őt felidézni, mint a templom rendszeres látogatóját. Egy idős asszony szívesen elmondta az Új Szónak, mi maradt meg az emlékezetében. Elsősorban a szociális érzékenységét hangsúlyozta:

„Szigorú tanító volt, de szerették a diákok. Törekedett arra, hogy akik le voltak maradva és nem voltak elég gazdagok, azoknak a gyerekei kicsit följebb jussanak, hogy ne maradjanak ott lent a mélybe.” 

Hozzátette, szerették őt a gyerekek annak idején, az általa szerkesztett imakönyv régi kiadása pedig neki is megvan, féltve őrzi. Barátnője, aki eredetileg Málason született, szintén az énekeskönyvet emelte ki: „Én nem innen származom, hanem a Lévai járásból, de nálunk is ismert volt az imakönyve” – s mint mondja, különösen örül neki, hogy olyan énekek is vannak a kötet lapjain, amelyek már nem részei a mostani gyűjteményeknek.

Egy életút

Stampay János 1864-ben Léván született. Miután elvégezte a tanítóképzőt, több helyen is dolgozott, mielőtt 1891-ben Köbölkútra került, ahol iskolaigazgatói megbízást kapott. Tevékenysége azonban messze nem merült ki ebben. Egyebek mellett könyvtárat, valamint énekkart alapított, továbbá odafigyelt a szegényebb csoportok megsegítésére és a pedagógusok jogainak bővítésére is. Köbölkúton kívül nagy hírnevet szerzett neki az általa szerkesztett imakönyv, amelyért kétszer is pápai kitüntetésben részesült. 1934-ben vonult nyugdíjba, majd 1960 januárjának végén hunyt el.

Stampaynak egyébként valóságos kultusza alakult ki mára a községben. Egyebek mellett az ő nevét viseli a főutca, valamint az alapiskola is, amely mellett egy kopjafa is őrzi az emlékét. Ezen felül a központban néhány éve mellszobra áll, és van egy emléktáblája is. A plébániatemplom bejárata mellett található Szűz Mária-szobrot pedig még ő maga és felesége állíttatta 1904-ben.