Élni akarás, alázatosság és megbocsátás Radnóti költészetében

Tóth Péter Lóránt 2019-ben végigjárta a 110 esztendeje született és 1944-ben meggyilkolt Radnóti Miklós utolsó útját a kelet-szerbiai Bor községtől a Győr melletti Abdáig. Amennyire csak lehetett, igyekezett tartani magát a költő által is megtett 820 kilométernyi útvonalhoz, amelyet a „gyötrelmek útjánakˮ nevezett, s 24 napig tartott, míg végigjárta. Az út tapasztalatára építve most Radnóti-előadással jött Szlovákiába, amelyet alap- és középiskolásoknak rendhagyó irodalomóraként, minden más érdeklődő számára pedig pódiumműsorként mutat be Kőszegi Ábel Töredék című munkájára alapozva.

Közel kerülni Radnótihoz
A komáromi diákoknak hangsúlyozta, rendkívül fontos egy-egy költő verseinél az, hogy magunkénak érezzük azokat. Mint mondja, neki nagyon sokat segített a javarészt gyalog megtett út Bortól Abdáig abban, hogy még jobban megismerje Radnóti világát, akit zsidó származása miatt kényszerítettek munkaszolgálatra. Elmondása szerint leginkább az élni akarás, az alázatosság és a megbocsátás mozzanatai fogták meg a költő verseiben. „Nem azt írja a Töredék című versében, hogy oly korban éltem a földön, mikor a magyar vagy a német úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt. Írhatta volna. Simán. De nem érdekli ez Radnótit, hogy magyar, német, szlovák – hanem, hogy az ember hogyan jut el idáigˮ – mondta az Új Szónak. Úgy látja, több ok miatt is érdemes felidéznünk a 20. század egyik legnagyobb magyar költőjének életművét és tragikus utolsó éveit: „A mai napig benne van egy sztereotípia az emberekben, a zsidózás, hogy »nem beszéltünk már eleget a zsidókról?« Mondhatjuk, hogy oké, no de pont mi magyarok mondjuk ezt a Kárpát-medencében, akiket kollektív bűnösnek ítéltek itt Felvidéken, és el kellett hagyniuk a hazájukat, akiket Kárpátalján málenkij robotra vittek el, mert magyarnak születtek, akiket Délvidéken tízezerszámra öltek meg Tito partizánjai? Azt gondolom, hogy nekünk ezt a témát még érzékenyebben kell kezelnünk, mert nem elsősorban a zsidóságról van szó, hanem arról a kirekesztésről és megbélyegzésről, ami sokszor a mi népünket is érintette. Úgyhogy Radnóti emiatt igencsak örök érvényű.ˮ Lapunknak azt mondta, noha nem egyszerű lelkileg újra és újra felidézni a költő utolsó heteinek brutális epizódjait, kikerülni mindezt nem lehet, még ha kimerítő is.

Hogyan tovább?
További útban egyelőre nem gondolkodik, noha nem a „gyötrelmek útjaˮ volt az első, ugyanis hasonló módon adózott már Szent László, Hunyadi János és Mátyás király emlékének is korábban. „Nekem nagyon tetszett ez a forma: hogy nem rohanok, úgy hogy busz, vonat, ide mész, oda mész – hanem lelassulsz és benne vagy végig a történetben” – állítja.
Idén szeretné megragadni a trianoni békeszerződés évfordulóját, s már elkezdett rá összeállítani egy programot: „100 év után nyilván nem fogok határokról, azok megváltoztatásáról beszélni. Beszélhetnék, de úgy gondolom, azzal nem érnék el sokat. Mert itt 100 év múlva akkor fogunk magyarokként élni, ha megmarad az anyanyelvünk, továbbviszik ezek a gyerekek az iskolaválasztásnál, a napi életükben és rutinjukban” – majd hozzátette, a magyarok helyzete abban különleges, hogy a trianoni határok miatt többet kell dolgozniuk a megmaradásért, de ez nem jelenti azt, hogy a magyar nyelv és kultúra fontosabb lenne, mint a környékbeli népeké.

Nincs még vége
Tóth Péter Lóránt a komáromi iskolások mellett a helyi Csemadok-székházban is előadott, kedden pedig Szencen, Pozsonyban és Dunaszerdahelyen lépett fel. Január 31-éig lesznek még rendhagyó órái. Tájainkra a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége segítségével és a Magyarság Háza támogatásával jutott el.