Élsz, vagy csak létezel?

t

Ismét médiapartnere volt a Vasárnap a Cogito esszéíró versenynek. Remek írások érkeztek számos középiskolából, saját kategóriájukban a legjobbakat mi is bemutatjuk. Elsőként a Vasárnap-díjas boldogfai Korpás Lilla írását.

Jogos kérdés, és mint általában az összes ilyen komoly és filozofikus talány, ez is kicsit kínos, sablonos és idegesítő, de éppen ezért foglalkoztatja az emberiséget.

Engem is. Mivel egynél több embert foglalkoztat, a vélemények és nézetek is eltérőek. A kereszténység szerint csak létezünk, ha Krisztus nélkül élünk, az élet pedig akkor kezdődik igazán, amikor megtérve befogadjuk őt, és akkor ő is befogad minket. Pisti szerint az élet péntek este kezdődik, amikor a haverokkal elmennek kocsmázni, a hétköznapok unalmas létezéséből csak úgy lehet kiszabadulni. Marika néni úgy véli, Pisti élete tulajdonképpen nem is élet, de ha tanult volna, nem kellene építkezéseken téglát cipelnie, és néhanapján elemelnie néhányat belőlük, hogy saját háza ne omoljon össze. Klaudia Marika nénit nem érti: soha nem ment férjhez, ezért most szűkös nyugdíjából próbál megélni, ráadásul szellemileg sincs már topon.

Mennyi különböző nézőpont! Amiben megegyeznek a fentiek, az az, hogy van a létezés, ez a szánalmas, unalmas, szürke sodródás, amiből valahogy ki kell szabadulnunk. Miért is? Mert akkor átlagosak, esendők, tömeget követők vagyunk, ha nem így teszünk: az életünk értelmetlenül múlik el. Ösztönösen cselekszünk, nem gondolkodunk, akár egy állat. Ha ebből kitörünk, és megoldjuk saját magunkat, akkor minden rendjén, megsütöttük az élet tortáját, a létezés olcsó bolti sütije mehet is a kukába.

Aztán amikor megkínálunk másokat azzal, amit mi a cukrászat gyöngyének képzelünk, talán majd azt mondják, nem rossz, meg lehet enni, de az anyukám receptje azért jobb. Esetleg az arcunkba röhögnek, hogy ennél még a szemétbe kidobott, rothadásnak indult gyártmány is jobb volt, vigyük innét saját művünket.

Itt feltesszük a kérdést: akkor csak szerintem élek, a többieknek még mindig ugyanaz az élettelen senki vagyok, esetleg még rosszabb lett a helyzet? Megérte ez nekem? Pillanatnyilag a dilemma korszakában élek. Mit csináljak? Hogy csináljam? Merjem? Ne merjem? Valószínűleg túlságosan érdekel mások véleménye, meg akarok felelni. Önmagamat akarom megvalósítani, de bizonytalan vagyok, inkább úgy csinálom, hogy mindenkinek jó legyen. Így az egyetlen, akinek nem jó, az én leszek. Meg talán Isten.

Ezzel pedig csak visszakanyarodok a létezés rongyosra taposott országútjára. Megint csak ott állok, ahol elkezdtem, körülvéve mindenkivel, mégis teljesen magányosan és tanácstalanul. Magam se tudom, mit akarok. Kétségbeesek.

Észre se veszem, már visz is magával a vakok serege. Hogy is venném észre, hisz én is vak vagyok! Reggel gyomorgörcsös buszozás, villamosozás, iskolai üldögélés, tépelődés, teljesítés. Esti pánik. (Én vagyok az egyetlen, aki így érez! Vannak mások is… De ők nem én vagyok!) Hétvége, két nap kiszakadás, nem is olyan rossz ez. Hol a korlátaim? Inkább nem is akarom tudni. Félek tőlük, nem akarok magamban csalódni.

Tegyünk úgy, mintha nem léteznének! De azt azért mégsem lehet, önteltnek fogok tűnni, arcra fogok esni. Szeretnék művész lenni, írni, költeni, alkotni, de ott az olvasók. Szeretnék nyelvész lenni, hangokat és dialektusokat vizsgálni, de hol a pénz? Szeretnék szerelmes lenni, de azt meg hogyan kell?

Azt mondhatnánk, ezekre a kérdésekre az idő majd megadja a választ, de ami ma évek múlva lesz, az évek múlva ma lesz. Én pedig meglehetősen türelmetlen vagyok ahhoz, hogy várjak. Mi van, ha éppen ez a baj? Hogy nem bírjuk kivárni, hogy elkezdődjék az élet, és ezért nem is vagyunk rá méltóak? Mi van akkor, ha az élet mindvégig a szemünk előtt van, mi pedig észre se vesszük?

Mint ahogyan Pistinek se tűnt fel hazafelé menet a buliból az árok az út mentén. Most ott teszi fel részegen hangoskodva a hamleti kérdést. Marika néni nagy élvezettel fog hozzá a következő keresztrejtvényhez, és reméli, hogy a havi nyereményt ő fogja megütni. Klaudia végre kipróbálja új rúzsát, amelyet szeretett férje, Bandi ajándékozott neki.

Összenézek Bandival, ő felvonja a szemöldökét, megkérdezi tőlem, hogy mégis mi a bajom. Meg hogy miért nem tudok normálisan idézni. Rájövök, hogy a felületes sztereotípia-karaktereim nekem csak létezők. Másoknak talán még a létezés lécét se ütik meg. Maguknak viszont ők maguk az élet.

Kis egysejtűek vagyunk, mindent elintézünk egyedül, megoldjuk (vagy nem oldjuk meg) a dolgainkat magunknak, tudunk a többi sejtről, de ők nem hozzánk tartoznak. Az érzelmi és értelmi síkon nincsenek többsejtűek.

És a családom? A barátaim? A szerelmem? A nemzetem? Hisz velük jóban vagyok, szeretem őket, fontosak számomra! Igen, de ők nem te vagy. Magadban egyedül vagy. Mélyen lent, a hús és csont alatt egyedül bolyong benned a lélek. Él. Vagy éppen létezik. Teljesen magára hagyva, válaszra várva.

Annyi mindenre rájöttünk, annyi mindent megfejtettünk, betegségeket győztünk le, még a Holdon is jártunk, de magunkkal még mindig nem tudunk mihez kezdeni. Ennyit ért ez a nagy filozófiai eszmefuttatás. A kérdés még mindig áll: élek, vagy létezem? Ha rájövök, megmondom. Bandi benyögi, hogy addigra valószínűleg halott leszek.

Apropó. Mi a halál?

Korpás Lilla

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/4. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?