…adtam meg hirtelen a jegyzet címét, amikor meg rákerestem a szinonimákra (kiemelkedő, kirívó, szembeötlő, rikító, szembeszökő, szembetűnő, feltűnő, kiugró, figyelemfelkeltő, kimagasló, hivalkodó, extravagáns, harsány, markáns, látványos, észrevehető, jól látható), rájöttem, hogy egyik sem megfelelő, azt kellett volna írnom, hogy elkeserítő, lehangoló, érthetetlen, mindenképpen szomorú, nagyon szomorú. Mégis, valahogy szúrta a szememet előszörre, sokadszorra már csípte is. A téma az utcán hevert. Már üresen.
Azt hittem, csak véletlen, amikor nemrég két fiúcska, hülyéskedők, nevetgélők, hosszasan böngészve, összeadva kis pénzüket, energiaitalt választott a boltban. Reggel hét után az idő, táska a hátukon, iskolába mentek. Minek ez nektek, próbálkoztam kedvesen mosolyogva, kell, jó, viháncolt az egyik, fizettek gyorsan, kinyitották, kortyoltak, futottak. Ejnye, csóváltam meg a fejemet, de nem sokat bíbelődtem a dologgal.
Szeptembertől iskolába hordom az ismerős fiúcskát, hozom onnan, kedveljük egymást, már teljesen kitanított a bogarak, lepkék világára, én meg egész úton mondókázok neki. Alig várom, hogy beteg legyek, mondja, mert akkor egész nap magánál lehetek. Csak ne légy beteg, gyerünk a suliba, mondom. Sok gyereket látok hát iskolába menet. A sarkon megállok, majd nézek utánad, integetünk egymásnak, mondom, a nagyfiúk innen már egyedül mennek. Integet, fordulok hazafele, szemből egy csapat kisiskolás, minden harmadiknak a kezében energiaital. Iszogatnak, hogy mire elérik az iskolakaput, eldobhassák az üres dobozt. Nem a kukába, csak úgy a földre, a fűbe, esetenként az orrom elé. Szinte megrendülök. Hogy lehet? Miért isszák? Kapható, tudom, ahogy a cigi is, a csoki is, a kóla is, meg minden. (Megannyi kövér gyerek, szép lány kissé elhízottan, a fiú is testes, naponta látom hét körül, hogy iskolatáskával a hátán iszik, eszik, a másik is iszik, eszik, a harmadik is, kólát, csipszet...) Cigarettát látványosan nem adnak kicsiknek, néha nevetek, mert azt is ki lehet cselezni. Nem vagyok erénycsősz, messze nem vagyok az, én is elcsórtam az apám zsebéből egy-egy cigit anno, igaz, nagyobbacska voltam már. Mást is tettem, háromszor hazudtam, hogy a nagymamám temetésére kell mennem, mert épp dolgozatírás jött, pedig rég meghalt már mindkettő, le is buktam, s annyira szégyelltem magam, én, a mindig jeles. Csak akkor épp nem készültem. Nem vagyok én erénycsősz, csak elgondolkodom, elszomorodom ezen az energiaitalon, hogy kisiskolások isszák. Rendszeresen látom.
Mit hallottak róla vajon, hogy feldob? S kitől, apukától, nagyobb havertől, s azt remélik, a meg nem tanult lecke ígyen lesz megtanult a fejükben? A szorongásaikat próbálják csitítani? Istenem! A ki tudja, honnan gyűjtött szorongásaikat? Az otthonról hozottakat? Az iskolában kapottakat? Hogy nagyobbacskára nőve energiaitallal sem lesznek erősek az addigra tönkrement szívük, érrendszerük, eszméletlen szorongásaik miatt, nem mondja el nekik senki? Hazafele ballagok, van-e a táskádban vajas kifli, kenyér tízóraira, kis barátom, vagy csak pénzt adott sietősen az anyukád, hogy vegyél valamit, s vettél? Mert otthon nem is reggeliztél? S ha az iskolában esetleg nagyon bátor, nagyon verekedős leszel, hogy magyarázzák majd a tanító nénik? Merthogy okosabb nem leszel az energiaitaltól, az biztos. Akkor csak divat ez is, marketingeredmény? Lehet. Mert a minap a város másik felén volt dolgom, s ugyanez volt egy másik iskola mellett, ahol a gyerekek még egy cigivel is gyorsan megtoldották a nedűt, mielőtt bementek az iskolakapun.
Szemet szúró, írom le megint, pedig nem is jó így a szinonimák szerint, mégis...
Ernie mindig elégedetten jegyezte meg, hogy VASÁRNAP se bort, se más italt nem szolgálnak fel.
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.