Híres emberek, kedvenc ételek

Sorozatunkból irodalmunk nagyjainak új arcát ismerhetik meg, kedvenc ételreceptjeik mellett igazi ínyencségként szövegrészleteket kínálunk önöknek.

Csokonai Vitéz Mihály és a korhelyleves

„Nékem már a rét hímetlen,

A mező kisűlt,

A zengő liget kietlen,

A nap éjre dűlt.

Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák!

Isten véletek!”

Olvasóink ismerik e fájdalmasan gyönyörű sorok szerzőjét, a magyar felvilágosodás korának legnagyobb költőjét. Ha róla, Csokonairól van szó, nekem mindig ez a vers, a Reményhez jut eszembe, aztán persze a többi varázslatos rím is előbukkan emlékezetemben: a Szegény Zsuzsi…, A rózsabimbóhoz, a Tartózkodó kérelem, az Estve és a csikóbőrös kulacshoz írt népies, humoros bordal. És hát a farsangi komikus eposz, a Dorottya is elválaszthatatlan költőnk emlékezetétől; talán sokan látták a belőle készült tévéfilmet is, Gobbi Hildával a címszerepben.

Csokonai bárkit, bármilyen társaságot fel tudott vidítani – anekdotázott, megtréfált másokat, játszott a szavakkal. Azt tartotta magáról: „belsőm hasonló a tavaszhoz, mely mikor borongós is, játszik és teremt”.

Kalandok és szerelem

Mindössze 32 évet élt. Debrecenben született, és ott is halt meg (1773–1805). Rengeteg ismeretet elsajátított, a magyaron kívül jártasságot szerzett a görög, latin, olasz és német költészetben is. A Debreceni Református Kollégiumban az alsóbb osztályok elvégzése után akadémiai tanfolyamba kezdett, s nyilvános tanárrá választották. Csakhogy nem lehetett őt megzabolázni, és mert folyamatosan megsértette a kollégium rendjét, kiadták az útját. Kalandos kitérők után Pozsonyban kötött ki – itt adta ki a Diétai Magyar Múzsa 11 számát –, aztán Komáromba utazott, s egy vendégségben megismerte élete szerelmét, versei Lilláját, Vajda Juliannát. Kilenc hónapnyi boldogság jutott kettejüknek, aztán Lillát szülei férjhez adták egy gazdag dunaalmási kereskedőhöz. Csokonai egy ideig Csurgón vendégtanárkodott, majd hazament Debrecenbe, és főleg kedvtelésének, az irodalomnak élt. Ki-kiruccant Pestre, Sárospatakra, Nagyváradra – az utóbbi utazás végzetessé vált számára, mert tüdőgyulladást kapott, s a betegségből amúgy is gyenge szervezete miatt nem tudott kilábalni.

Érdekes adalék, hogy bár Lilla másodszor is férjhez ment – Végh Mihály hetényi református lelkészhez –, ahogy halála előtt meghagyta, hogy ujján a Csokonaitól kapott gyűrűvel temessék el, és sírkövére a Lilla nevet véssék a dunaalmási temetőben. A hetényiek is megtisztelték az emlékét, galériát neveztek el róla.

„Fársángi” dínom-dánom

Hogy mi volt a kedvenc étele a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjének, nem tudjuk pontosan, de hogy foglalkozott a témával, azt az írásaihoz, leveleihez fűzött étkezési jegyzetei bizonyítják. Az sem bizonyítható, hogy rajongott volna a palacsintáért és a fánkért, csak az biztos, hogy recepteket neveztek el róla és műveiről. Az is tény, hogy a Debreceni Református Kollégium tanáraként alaposan kivette részét a mulatságokból, másnaposságát pedig szívesen gyógyította korhelylevessel, amelyet társai főztek számára:

„Csupán az örvendő fársáng víg zászlója

Lett az elzsibbadt szív megvígasztalója. (…)

Úgy megy majd gyomrunkba jól a concoctio.

Ha mind dosztig esszük a bálba, ami jó.

Igaz, van recipe: megterhelt és heves

Gyomrunknak új erőt ád a korhel-leves.

(A tél – részlet)

„Hajdú, lokaj által elkészűl az asztal,

Melly már sok elvásott hasakat vígasztal,

Megfrissítő levest nyújtván a gyomorba,

Melly pacallá vált a tegnapi mámorba. –

Egy kicsiny csendesség vólt az ebéd felett;

De az étel, ital hevítvén a belet,

S éledvén azáltal a szív verőere,

A vendégek kedve újj életet nyere.

Úgy is szokott lenni, hogy a leves alatt

Elzárja a beszéd útját minden falat;

De már a hús után a discurs kezdődik,

Csakhogy még országos dolgokról vivődik;

Majd a becsináltak hozzák a tréfákat,

A viccet, a bon-mot, az anekdotákat;

A sűlt megvettetve nézi az asztalon,

Mint törik a kacajt mind a két oldalon;

S mikor a csemegét kezdik hordogatni,

Bezzeg auditort is írmagúl kaphatni.”

(Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon – részlet)
 

Korhelyleves

Hozzávalók: 20 dkg füstölt csülök, 3 gerezd fokhagyma, borsikafű, só, bors, pirospaprika, 2-3 babérlevél, 1 vöröshagyma, 50 dkg savanyú káposzta, 2-2 sárgarépa és petrezselyem, egy jó darab füstölt kolbász, 1 ek. liszt, tejföl.

A vörös- és fokhagymát megpároljuk, rátesszük a csülköt, borsikafüvet, babérlevelet s a nem túl hosszúra vágott káposztát. Felöntjük vízzel, hogy jól ellepje.

Egy órán át főzzük, majd hozzáadjuk a felkarikázott zöldségeket, kis idő múlva pedig a karikára vágott kolbászt. A főzőléből egy keveset kiveszünk, elkeverjük a tejföllel és a liszttel, majd behabarjuk vele a levest. Megszórjuk pirospaprikával, megsózzuk, -borsozzuk, s miután megfőtt, tejföllel kínáljuk.

Dorottya-palacsinta

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 10 tojás 10 dkg cukor, reszelt citromhéj, 15 dkg vaj, 25 dkg ribizlidzsem, 10 dkg darált dió, 10 dkg darált mák, só, vaníliás cukor, tojásfehérje, 5 dkg ribizlidzsem, 6 dl tejszín.

A vajat kikeverjük a tojássárgájával s a cukorral; citromhéjjal és pici sóval ízesítjük. Hozzávegyítjük a lisztet és a tejszín felét, végül a kemény habbá vert tojásfehérjét s a tejszín másik felét habbá verve. Palacsintasütőben kevés vajon ceruzavastagságú palacsintákat sütünk. Az elsőt vajazott tálra csúsztatjuk, megkenjük dzsemmel, meghintjük dióval és mákkal, majd rácsúsztatjuk a következőt, s ugyanígy ízesítjük. A legfelsőt vaníliás cukorral hintjük meg.

A tojásfehérjét habbá verjük, elkeverjük benne a cukrot és egy kis hígított ribizlidzsemet. Lekenjük vele a palacsintatorta tetejét és oldalát, aztán az egészet sütőben, magas hőfokon aranysárgára sütjük, s úgy vágjuk fel, mint a tortát.

Csokonai-sajtfánk

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 10 dkg vaj/margarin, 6 dkg mandula, 5 dkg parmezán, só, paprika; töltelék: 3 dkg margarin, 4 tojás, 0,4 dl tejföl, parmezán, köménymag.

A lisztet, vajat, őrölt mandulát és lereszelt sajtot jól összedolgozzuk. A tésztát ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és négycentis fánkokat szúrunk ki belőle. A töltelékhez a vajat a négy tojássárgájával, a tejföllel és a reszelt sajttal jól kidolgozzuk (míg össze nem áll). Megkenjük vele a fánklapok felét, és ráhelyezzük a másik felüket. Felületüket megkenjük tejfölös tojássárgájával, késhegynyi tölteléket helyezünk rájuk, megszórjuk őket köménymaggal, majd forró sütőben pirosra sütjük.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/4. számában jelent meg!